Nem minden kígyó sikló, de minden sikló kígyó. Első pillantásra nagyon hasonlónak tűnnek, mégis jelentős különbségek vannak közöttük.
Mielőtt belemennénk a különbségekbe, tudnunk kell, hogy a kígyók és a siklók egyaránt a hüllők osztályába tartoznak, mindkét állatfaj hidegvérű, testhőmérsékletüket a környezetükhöz igazítják, és pikkelyes bőrük van, amely megvédi őket a sérülésektől és a kiszáradástól. Lábak nélküli villás nyelvük ragadozók, amelyek rendszeresen vedlenek. Aki nem ismeri közelebbről ezeket a hüllőket, könnyen összetévesztheti őket, de vannak olyan jellemzők, melyek a laikusok számára is megkönnyíthetik a beazonosítást.

Kaszpi haragossikló

A kígyó és a sikló legfontosabb különbsége a rendszertani besorolása. A két csoport között alapvető biológiai és fejlődéstani eltérés van. A kígyók (Serpentes, Ophidia) a hüllők osztályának (Reptilia), Diapsida alosztályába tartozó, azon belül a pikkelyes hüllők rendjébe (Squamata) sorolt alrend. A siklófélék (Colubridae) a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a kígyók (Serpentes) alrendjébe tartozó család. Egyszerűbben: a kígyók egy rendszertani alrendet alkotnak, míg a siklók (siklófélék) egy alrendszert az alrenden belül.
Tehát minden sikló egyben kígyó is, de nem minden kígyó tartozik a siklók családjába.
Nagy vonalakban kijelenthető, hogy a siklók általában kisebb testűek, karcsúbbak és rugalmasabbak a legtöbb kígyófajnál. Ez a tulajdonság alapjaiban kihat a viselkedésükre, élőhelyük megválasztására, táplálkozási gyakorlatukra. A kígyók mérete roppant változatos.
Egyes fajok csupán 10 cm hosszúak, mások akár 10 méteresre is megnőhetnek. A siklók 50 cm és 2 méter közötti hosszúságúak. A világon több mint 3400 kígyó, és körülbelül 1800 siklófaj ismert. Amíg sikló általában fürge, jó vadász, addig a nagyobb testű kígyók gyakran más módon, pl. álcázással, lesből cserkészik be a zsákmányt.

keresztes vipera

Mérges vagy ártalmatlan?
A kígyók és siklók között az egyik legjelentősebb különbség a fogak szerkezetében és a méregtermelés képességében rejlik. Kígyók esetében számos faj méregtermelő, speciális méregfogakkal rendelkeznek. A legtöbb siklófaj nem mérgező (ritka az ilyen faj), többségében szilárd, hátrafelé hajló fogakkal rendelkeznek a zsákmány megragadása érdekében.

Rákosi vipera

Életmódjuk
A kígyók többsége éjszakai életmódot folytat, ezzel szemben a siklók inkább nappal aktívak. A kígyók szinte minden kontinensen megtalálhatóak, a trópusoktól a mérsékelt égövig. A tengeri kígyók például teljesen vízi életmódot folytatnak. Egyes siklófajok is jól úsznak, de általában szárazföldi életmód jellemzi őket. A kígyó- és siklófajok között – fajtól függően – egyaránt találunk elevenszülőt vagy tojásrakót. Mindkét csoport esetében az utódok születésük vagy kikelésük után önállón képesek vadászni és túlélni.
Hazánkban a roppant népes kígyók alrendjének csupán hét képviselője őshonos. Közülük öt teljesen ártalmatlan sikló: az erdei, a haragos, a vízi, a kockás és a rézsikló. Két mérges kígyófaj él nálunk, a keresztes vipera és a rákosi viper. A siklók akár 1,5-2 méteresre is megnőhetnek, míg a keresztes vipera legfeljebb egy méteres, a rákosi vipera pedig csupán 40-50 centiméter hosszú. A rézsiklót gyakorta összetévesztik a viperával, ezért elpusztítják, pedig teljesen ártalmatlan!
A hazánkban élő kígyók kivétel nélkül természetvédelmi oltalmat élveznek. A kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius, 500 000 Ft), a keresztes vipera (Vipera berus, 250 000 Ft) és a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis, 1 000 000 Ft) fokozottan védett, az erdei sikló (Zamenis longissimus, 50 000 Ft), a rézsikló (Coronella austriaca, 50 000 Ft), a vízisikló (Natrix natrix, 25 000 Ft) és a kockás sikló (Natrix tessellata, 25 000 Ft) pedig védett. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a felsorolt kígyók (amelyek tudományos nevét és természetvédelmi értékét zárójelben tüntettük fel) közül a rákosi vipera nem önálló faj, hanem a parlagi vipera alfaja.