Keresés eredménye

Ma már egyre többször hallani arról, hogy idegenhonos hüllők tűnnek fel a hazai tavakban, folyókban vagy épp a kertben. Miért baj ez, mi az oka a jelenségnek, és mi történik akkor, amikor egy idegenhonos hüllőfaj kikerül a kontroll alól?

A teknőst többször is látták már a tatabányai Csónakázó-tóban, de most először készült róla fotó. Az agresszív, idegenhonos fajnak nem ez az első hazai felbukkanása.

Gondos előkészítés után egy fokozottan védett területre helyezték ki a rákosi viperákat a Fertő mentén, így a kipusztulással veszélyeztetett faj újabb esélyt kapott.

És a teknősök? Téli álmot alszanak, vagy valami más történik velük ilyenkor?

Eddig kizárólag házi kedvencként, otthon tartott teknősfaj kivadult példányára bukkantak a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetben, ami nem biztos, hogy jó hír, hiszen ennek az újonnan megjelent idegenhonos fajnak a természetes környezetben történő előfordulása sok kérdést vet fel.

Észak-Amerikában honos, kifejlett aligátorteknős sütkérezett a Morgó-patak dunai torkolata előtt. A harapós teknősnek is nevezett hüllőfaj a hazai természetes vizekben nagy veszélyt jelenthet a békákra, halakra és vízimadarakra is. Fontos tehát a befogásuk, és egy állatkertbe való eljuttatásuk.

A mocsári teknősök szaporodási időszaka májusban kezdődik és júniusban rakják le a tojásaikat, de meglepő módon már április elején is találkozhatunk aprócska teknősökkel. Ők a kései fiókák, akik a tojásban vészelték át a telet.

Zoológiai szenzáció történt a vadasparkban: egy nőstények lakta terráriumban vipera jött a világra.

A fokozottan védett hüllő hazánkban csak foltszerűen fordul elő.

Egy hatalmas hálórendszert építettek ki a szakemberek a Kiskunságban a fokozottan védett viperák visszatelepítési területe felett, amely a tervek szerint hatékonyan távol tartja majd a kígyókra éhes ragadozókat.

Magyarország egyik legkevésbé közismert gyíkját, az alföldi pusztákon élő, egzotikus színezetű homoki gyíkot hozták ki az Év Hüllőjének. De vajon mi állhat a „választása” mögött, és mit lehet tudni erről a különös állatról?

Magyarország hüllőfaunájának egyik unikális, a világszerte elterjedt vakondokgyíkfélék rendkívül fajgazdag családjának egyetlen hazai képviselője főként egymástól erősen izolált, foltszerű állományokban él. Jól tűri az emberi zavarást – a budapesti Sas-hegyen is előfordul –, ám annyira félénk természetű, hogy a veszély legapróbb jelére azonnal kereket old. Nem lehetetlen megpillantani, de szerencsére azért jócskán szükségünk lesz.

A fali gyík az ember közelében leggyakrabban felbukkanó gyíkfaj. Akár a kertben is egész csapatnyi élhet belőlük, az amatőr természetbúvárok legnagyobb örömére.

Fokozottan védett hüllőfajunk egyelőre még az igazak álmát alussza a föld alatt, de a védelmükért dolgozó szakemberek már nagy munkában vannak. Egy hatalmas hálórendszert építettek ki egy viperák lakta gyep felett, ami távol tartja majd a kígyókra éhes ragadozókat.

A görög és mór teknősök már téli álomba merültek, hogy nyáron jó eséllyel bízhassunk a szaporodásukban.

A hüllők és a kétéltűek sem a fagyokat nem bírják, sem táplálékot nem találnának maguknak télen. Mit csinálnak akkor?

A hüllők szeptember végén már a teleléshez készülődnek, ezért olyan réseket, üregeket keresnek, ahová behúzódhatnak a hideg hónapokra. Erdei siklók egy kisebb csapata egy igali házban talált magának alkalmas telelőhelyet. Az ott élő család azonban nem örült a szokatlan társbérlőknek.