Kisnánai vár – Legendás rom a Mátra lábánál

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kezdetek kezdetén szó sem volt várról, csupán egy körtemplom állt itt. Ennek alaprajza még ma is kivehető – mutatja vezetőnk, Csabai András, aki beavat minket a vár történetébe. András hobbiból és lelkesedésből szokott csoportokat körbevezetni, emellett egy hagyományőrző egyesület, a Nánai Sólymos Vitézek alapítója és a Kisnánai Várért Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Ezek után nem meglepő, hogy szívügye a vár sorsa, ahol gyerekként sok időt töltött. Elbűvölte Móré László története és a vár körül keringő mondák, és maga is számos legendát írt. Azt mondja, úgy veszi észre, a látogatók nagyon díjazzák ezeket a meséket, és nem egy sztorijával már írásos formában is találkozott itt-ott.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a falu egyik leghűségesebb lokálpatriótája és egyben legnagyobb mesélője visz körbe minket, akitől nehéz olyat kérdezni a várral és a környékkel kapcsolatban, amitől zavarba jön.

A homályba veszett kétszáz év

A már említett rotundát valamikor 1100 környékén az Aba nemzetség tagjai építtették. Már önmagában ez nagy szó, hiszen a kereszténység elterjedésének kezdetén közel sem volt minden faluban templom, sőt István király anno azt szorgalmazta, hogy fogjon össze 10 település, és próbáljanak legalább együtt emelni egyet. Ehhez képest a terület akkori birtokosai olyan hatalommal és vagyonnal bírtak, hogy saját maguk építtettek templomot. De mégis kik voltak ezek az Abák? Ez már csak azért is érdekes, mert a kisnánai vár történetét általában a Kompoltiakkal szokták kezdeni az 1300-as évektől, előttük azonban már jó kétszáz évvel állt itt egy épület: a templom.

Az Aba nemzetség tagjai a kabarok, a Kazár Birodalom ellen fellázadó, abból kivált nép tagjai, akik a honfoglaló magyarokhoz csatlakoztak. „A pusztai nomád népeknek volt egy olyan szokása, hogy ha egy területet meghódítottak, vagy bárki csatlakozott hozzájuk – ezt egyébként a hunoktól kezdve a mongolokig mindenki így csinálta –, ezek a csatlakozott vagy meghódított népek voltak azok, akiknek elöl kellett menni, ha csatába készült a törzsszövetség, és az utóvédet is ők alkották, amikor menekülőre kellett fogni” – magyarázza Csabai András.

– teszi hozzá.

Így kerültek a környékre az Aba nemzetség tagjai, köztük az erős és hatalmas Csobánka család, akik valószínűsíthetően a templomot emeltették. Nem is akárhogyan. Akkoriban szokás szerint „keleteltek”, ami azt jelenti, hogy pontosan meghatározták, hová kerül az épület, illetve hogyan tájolják azt. A cél az volt, hogy a megfelelő helyen legyen egy kis ablak, ahol a nap első sugara az oltárra vetül a templom szentjének napján. Ez itt május 31-ére esett, az volt akkoriban ugyanis a mindenszentek napja, amelynek a tiszteletére az épületet felszentelték.

Az előkelő Kompoltiak

A Kompoltiak szintén az Aba nemzetséghez tartoztak. A rozgonyi csata után kerülhetett a tulajdonukba a birtok, mert jó érzékkel Károly Róbertet támogatták, aki győzött, majd szétosztotta a megszerzett területeket. Az első tulajdonos Kompoltit, Pétert még nem igazán izgatta Nána, hiszen volt lakhelye máshol, 1325-ben viszont meghalt, és három fia örökölte birtokait. Kisnánát, amelyet akkoriban még Egyházasnának hívtak, István kapta meg, aki ide is költözött. A befolyásos Kompoltiakat sokan látogatták, ezért szükségük volt egy olyan épületre, ahol akár egy egész vadászkompániát el lehet szállásolni megfelelő körülmények között. Így jött létre a templomdomb délnyugati részén az udvarház, amelynek kőből készült pincéje és modern padlófűtése is volt. Nem vicc, az úgynevezett hypocaustumot már a rómaiak kitalálták: ez egy olyan kemence az alsó szinten, amelynek a hőjét és a füstjét a padlóban vezették el, így melegítve fel a házat.

István fiai már bárói rangot viseltek. László 1428-ban hunyt el, akkorra a kis rotunda helyén egy jóval nagyobb, gótikus templom állt, amelynek szentélyében temették el. A sírköve ma is látható, bár csak a faragott kőtömb egyik csücske eredeti, a többi részét, ahogy az már lenni szokott, valószínűleg a falu házaiban találjuk, a helyiek ugyanis a vár köveiből is építkeztek a 18. századtól.

Az 1440-es években Kompolti János palotává bővíttette az épületet, amelyet palánkkal vettek körbe. Ezt hamarosan a huszita rablóbandák miatt kőfalra cserélték, ekkortól beszélhetünk szó szoros értelmében vett várról. Az 1450-es években további szárnnyal, gazdasági épülettel, belső kaputoronnyal és várfallal bővült az épületegyüttes, 1480-tól pedig korszerűsítésre és még több bővítésre került sor.

Mikori is a kaputorony?

A belső kaputorony keletkezése némi fejtörésre adhat okot. Az elfogadott, legvalószínűbb álláspont az, hogy az uradalmi központ várrá alakulása után épült, ez azonban vezetőnk szerint nem tűnik teljesen logikusnak. Hangsúlyozza, hogy amit elmond, az szigorúan csak egy felvetés, és eddig szakértők még nem végeztek kutatást a témában, de megosztja velünk az elképzelését, amely egy műemlékes ismeretekkel is rendelkező, építész barátja megállapításán alapul.

Ez a barát ugyanis a belső kaputoronyba lépve és felnézve azonnal megjegyezte, hogy szerinte ez bizony egy késő román kori boltozat. Idáig azonban úgy lehetett tudni, hogy a torony később, már az 1400-as években épült. „Nagyon ritkán fordulhatott elő, én nem is tudok ilyenről, hogy jóval régebbi, már elavultnak számító, nem divatos stílusban építkeztek volna tehetős családok” – mondja Csabai András, rámutatva, hogy a gazdag família a templomtornyot is az akkoriban jellemző gótikus stílusban építtette át, nem a divatjamúlt romanika jegyében. Úgy véli, ha anno a Csobánkák elég módosak voltak ahhoz, hogy saját templomuk legyen, akár lakótoronnyal is rendelkezhettek, amelyet valamikor az 1200-as években emelhettek.

A torony belsejében egy berendezett várnagyi szoba található, illetve egy másik szinten tablókon nyomon követhetjük a vár épülésének, bővülésének történetét, és néhány régészeti leletet is szemügyre vehetünk.

Amikor 1521-ben férfiágon kihalt a Kompolti család, birtokaik a Guti Országhokra szálltak, ugyanis korábban kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. Az új tulajdonosok borospincét alakíttattak ki a belső várudvar alatt (ez ma is látható és használható), és reneszánsz nyíláskeretekkel díszíttették a palotát. Lebontatták az Anjou-kori udvarházat, az alagsort megtöltették földdel és ágyúállássá alakíttatták. Később Losonczy István kezére került a vár, majd Csulai Móré László is birtokolta, akit azonban a török kiostromolt innen. 1560-ban felrobbantották az épületet, majd ezután szépen lassan az enyészeté lett. Az 1940-es években a községi leventék gyakorlóterületeként szolgált a terület, amely egészen az 1960-as évekbeli feltárásig csak egy bozótos domb volt csonka toronymaradványokkal, ahol libát legeltettek. A feltárás után felújítás következett, majd 2010-ben korszerűsítési, állagmegóvási munkálatokat végeztek, néhány falat megmagasítottak, illetve befedték az Anjou-kori udvarházat, ahol most egy időszaki, helyi iskolatörténeti kiállítást lehet megnézni, valamint azt az animációs filmet, amely a vár történetét meséli el.

A sárkány legendája

A zegzugos épület fedett és fedetlen részein egyéb érdekességekre is bukkanhatunk, a pincében például kőtárat és egy megtalálásakor 300 kilós opáltömböt vehetünk szemügyre, amely a közeli kőbányából került elő. Meglepő, de a várban még egy „könyvesház” is működik, ahová bárki elhozhatja a megunt, nem olvasott köteteit, illetve szemezgethet az itteniek közül.

A történelmi elbeszélést a már említett legendák színesítik, amelyek nekünk is belopják magukat a szívünkbe. Megkérdezem Csabai Andrást, honnan jönnek ezek a kreatív ötletek, mire egyszerűen azt feleli, ő így működik. Nem szeretnénk előre lelőni az érdekes sztorikat, hiszen élőben a legjobb hallani őket, de egyet dióhéjban elmesélünk.

Az udvar egyik sarkában kút ásít, tetején rács, fölötte egy felirat: „Alvó sárkány kútja”. András elmeséli, hogy amikor Kompolti báró tagságot kapott a Sárkány Lovagrendben, hazaérkezve az első útja a hegyekbe vezetett, ahol az Ördögvályú-völgyben egy sárkány lakott. Szövetségre lépett vele, megígérve neki, hogy minden újholdkor egy nyájat bocsát a rendelkezésére, cserébe pedig azt kéri, hogy a sárkány óvja a falut, és védje meg a csatákban.

Az ezer évből ötszáz már eltelt, de addig is, amíg a sárkány kikászálódik a kútból, szerencsét lehet vele próbálni. Aki ugyanis beszívja ásítása közben a leheletét, azt Fortuna garantáltan a kegyeibe fogadja. És hogy mikor ásít a sárkány? A következőképpen derül ki: egy pénzérmét kell a kútba dobni, és ha csörrenést hallunk, az azt jelenti, hogy az érme az alvó jószág pikkelyein landolt. Ha azonban nem hallunk semmit, akkor a sárkány éppen kinyitotta a száját, és ásított, így abba hullott a pénzdarab. Ekkor kell jó nagyot lélegezni.

Nem kérdés, hogy ezt nekünk is ki kell próbálnunk, egy érmét dobok a kútba, és figyelek. A pénzdarab leérkezve jól hallhatóan megcsörren. Úgy tűnik, ma nincs szerencsém, no de sebaj: még van időm próbálkozni az elkövetkezendő ötszáz évben.

A cikk a Turista Magazin 2022. áprilisi számában jelent meg.