História

Rejtőzködő várrom a vadregényes vértesi erdők mélyén

Azt mondják, a Vitányvár hazánk egyik legromantikusabb várromja, amivel nehéz vitatkozni: a fák között egyik pillanatról a másikra, titokzatosan felsejlő falak valóban izgalmas látványt nyújtanak. Ráadásul a romot egy szuper túrára fűzhetjük fel.

Szöveg:
Hidvégi Brigi
2020. április 2.

Azt mondják, a Vitányvár hazánk egyik legromantikusabb várromja, amivel nehéz vitatkozni: a fák között egyik pillanatról a másikra, titokzatosan felsejlő falak valóban izgalmas látványt nyújtanak. Ráadásul a romot egy szuper túrára fűzhetjük fel.

Jó, jó, a Vértesben tényleg nincsenek nagy magaslatok, így lélegzetelállító panorámák sem, és az is enyhe túlzás, hogy egymást érik a látnivalók (bár azért akad egy-kettő), viszont viszonylag közel van a fővároshoz, nem annyira populáris, tehát nem loholnak egymás nyakában a túrázók, és azért meg kell hagyni, elég változatos a terep. A Vitányvár pedig tényleg nagyon klassz.

Az autónkat a Csákányospusztai turistaháznál hagytuk, és elindultunk a kék kereszt és a kék háromszög jelzéseken a túra első érdekessége, a Körtvélyesi-kilátó felé, ami amúgy nem is a Körtvélyesen, hanem a 410 méter körüli Kis-Kopaszon áll. Utoljára pont négy éve voltam itt, egy évvel azután, hogy átadták, és azóta azért kicsit megkopott a vörösfenyő torony.

2Körtvélyesi kilátó

A 11,5 méter magas Körtvélyesi-kilátó tetején 360 fokos panoráma vár

Fotó: Nagy Sándor

Ahogy az elején már pedzegettem, a tetejéről körbenézve nem dobja hanyatt magát az ember, de el lehet nézelődni: látszik a Vértes legmagasabb pontja, a Nagy Csákány (487 m), a Gerecse és persze Tatabánya. Tiszta időben a Pilis és a Budai-hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Kopasz is kivehető. Maga a kilátó háromszög alaprajzú, és 11 és fél méter magas.

A helyét úgy választották meg, hogy a tetejéről lehessen látni az 1100 éve vívott bánhidai csatát – csak azt nem tudjuk, hogy ez hol zajlott pontosan, mert még a történészek is a mai napig vitatkoznak róla.

3Körtvélyesi kilátó kilátása
Fotó: Nagy Sándor

Elbúcsúztunk a panorámától, és a K+-on folytattuk tovább az utunkat. Hamar megérkeztünk a Körtvélyesi erdei temetőhöz, ami csendesen lapul meg az árnyas fák alatt. Legalább kétszáz éve alakították ki, és mára elfeledett települések (Csákányos, Szenttamás- és Kapberekpuszta), illetve a ma is létező Körtvélyespuszta lakóit helyezték itt végső nyugalomra. A legfrissebb sír, melyben hét magyar katona nyugszik, 1945-ös. „A síremlékek évtizedek óta az enyészet örök fogságában várják elmúlásukat” – olvasható a melankolikus szöveg a kint elhelyezett tájékoztató táblán.

5Temető

Ez a különös hangulatot árasztó, faragott fa is a temetőben áll

Fotó: Nagy Sándor

Vitányvár romjai

A következő kereszteződéstől az Országos Kéktúrán folytatjuk az utunkat, ami – néhol kidőlt fák mellett, alatt – elvezet egészen a Vitányvárig. Itt még nem jártam ezelőtt, és bár olvastam róla, hogy a várat csak akkor lehet látni, ha az ember már egészen közel jár hozzá, kicsit meglepett, hogy ez tényleg mennyire így van. A romok, hiába magasak, sokáig megbújnak a környező fák takarásában. A Kuny Domokos Múzeum hosszú évek óta folytat ásatásokat a helyszínen. Az itt dolgozók kissé barátságtalan figyelmeztetéseinek listáját mindkét ösvényre kihelyezték a vár mellett. Persze, teljesen érthető, hogy nem szívlelik túlságosan a turistákat, ha még arra is fel kell hívni a figyelmüket, hogy a nagydolgukat ne a vár területén végezzék el.

7Vitányvár

Már közeledünk... Lassan kibontakoznak a Vitányvár körvonalai a fák közül

Fotó: Nagy Sándor

Ha be akarjuk venni a romokat, azaz szeretnénk felmászni a falai közé, nem lesz egyszerű dolgunk, mert a hozzá vezető kis ösvények elég meredekek és csúszósak, mindenesetre a legtöbb itt járó megpróbál bejutni. Talán ezt még a régészek sem bánják, ők inkább csak arra figyelmeztetnek, hogy közvetlenül a falakra ne álljon fel senki, mert azok könnyen leomolhatnak.

Nem tudni, ki építette a nagyjából ötszög alakú Vitányvárat, de a feltételezések szerint a Csák nemzetség valamelyik tagja lehetett a tatárjárás után. Volt Luxemburgi Zsigmondé, a Rozgonyiaké és a Héderváriaké, meg persze a törökök is birtokolták egy darabig: az első ostroma 1529-ben volt, aztán 1543-ban el is foglalták. Később visszavették és felrobbantották, nehogy újra török kézre kerüljön. A 18. századtól az Esterházy családé volt, ezután pedig egyszerűen elhordták a köveit a környékbeli építkezésekhez. Eredetileg két toronnyal rendelkezett, amelyek állítólag a 20. század végéig álltak, helyenként 15 méter magasan.

7Vitányvár2

Itt lehet megközelíteni a várat. Azért jó, ha nem csúszik a cipőnk talpa

Fotó: Nagy Sándor

A vár történetéhez, ahogy az illik, egy romantikus monda is kapcsolódik. A legenda úgy szól, hogy abban az időben, amikor az épület Hédervári Imréé volt, a férfi szerelembe esett a közeli Gerencsérvár urának, Újlaki Miklósnak a lányával. Egymáséi akartak lenni, de a lány apja ezt rossz szemmel nézte, és másnak akarta adni a kezét.

Ezt a hősszerelmes férfi nem tűrhette tétlenül: fogta magát, megszöktette a lányt, és a várába vitte. Újlaki persze éktelen haragra gerjedt, egy titkos úton bejutott a várba, és visszarabolta a gyermekét, aztán otthon gyorsan be is falaztatta a pincébe, hogy biztos ne tudjon elszökni többet.

Mindössze egy nyílást hagyott, amin keresztül egy cseléd ételt tudott beadni a leánynak. Végül Mátyás király tett igazságot, akihez Hédervári elment panaszkodni, a sztori vége pedig happy end: az apa mindent megbánt, és a szerelmesek összeházasodhattak.

7Vitányvár3

Fent, a várban. Úgy tudom, a fekete fóliát az állagmegóvási munkálatok során használják, illetve használták

Fotó: Nagy Sándor

A Vértes legizgalmasabb része, a Mária-szakadék

A vártól leereszkedve nemsokára elértünk a Rockenbauer Pál emlékfához, amit mostanában eléggé lecsupaszítottak. Volt, hogy rengeteg turistaereklye, jelvények, kitűzők díszítették, most csak egy kokárda és nemzeti színű szalagok árválkodnak rajta.

8Rockenbauer Pál emlékfa

Rockenbauer Pál lecsupaszított emlékfája. 2017 novemberében még így nézett ki

Fotó: Nagy Sándor

A zöld jelzést követve elhaladtunk a Gráciák mellett, erre később a túra során akár fel is kapaszkodhatunk körülnézni. Mi ezt most elmulasztottuk, de azért lehet érdekes, mert a sziklaformáció egyike a Vértes kevés természetes kilátóhelyeinek.

Hamarosan elérkeztünk a térképen is jelölt névtelen katona sírjához, aki nem is olyan névtelen, a fejfán elhelyezett tábla tanúsága szerint Otlakán Flóriánnak hívták, és 1945. március 27-én esett el. Katonasírokból egyébként nem ez az egyetlen a környéken, mert a második világháború végén ádáz harcok zajlottak a Zámoly-Bicske-Szár vonalon.

9A névtelen katona sírja

Otlakán Flórián, a névtelen katona sírja

Fotó: Nagy Sándor

Szerintem egyébként ez a túra egyik legszebb része, itt, a Macskabükk alatt: kicsit olyan, mintha egy bölcsőben lennénk. Ha még lejjebb megyünk a Szép Ilonka-forráshoz, esőházat, padokat, asztalokat is találunk, és szusszanhatunk, szendvicsezhetünk egyet, meg persze kulacsot is lehet tölteni.

10Szép-Ilonka-forrás

A Szép Ilonka-forrásnál ejtőzni is lehet egyet

Fotó: Nagy Sándor

A Macskabükkről egyébként semmilyen információt nem találtam sajnos, pedig furdal a kíváncsiság, honnan kaphatta ezt az aranyos nevet. Macskát ugyan nem láttunk, de elhaladtunk egy Mária-szobor mellett, aztán fantasztikusan illatos fenyőerdő következett.

11Fenyők

Fakitermelés a fenyőerdő szélén

Fotó: Hidvégi Brigi

Hamarosan Körtvélyespusztán lyukadtunk ki, ami közigazgatásilag Tatabánya külterületi városrésze, és ahol csak néhány ház áll, meg egy nagyon cuki, apró kápolna a fák alatt, amin látszik, hogy szépen rendben tartják.

12

A körtvélyespusztai kápolna csinos kis épülete

Fotó: Nagy Sándor

Innen ismét a Mária-szakadék felé vettük az irányt, de most a másik oldalán, a Kéken haladtunk végig. Magát a szakadékot és a sziklákat egykor a Csákányos-patak formálta. Ma már csak akkor folyik itt víz, ha esett az eső vagy éppen olvadás van. Ez biztos nagyon látványos, de nekünk sajnos ehhez nem volt szerencsénk.

13Mária-szakadék

A Mária-szakadékban lépten-nyomon kidőlt fákat találunk

Fotó: Nagy Sándor

A nagyjából fél kilométeres, szűk kanyon a kidőlt fákkal izgalmas kihívásokat rejt, van mit kerülgetni és csodálni is, nem véletlen, hogy a Vértes egyik legvadregényesebb részének tartják. Méltó befejezése volt ez a kirándulásnak: innen már csak néhány lépést kellett tennünk a ránk várakozó autóig.

MOST INKÁBB CSAK GONDOLATBAN MENJ TÚRÁZNI!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!

Cikkajánló