Hírek

Láthatatlan tyúkok versengnek a címért

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát. 2016-ra három „láthatatlan tyúk”: a fürj, a haris és az ugartyúk közül választhatnak az emberek az egyesület honlapján, 2015. július 27-e 12 óráig.

Szerző:
TM.HU
Fotó:
Shutterstock
2015. június 25.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-óta választja vagy szavaztatja meg az év madarát. 2016-ra három „láthatatlan tyúk”: a fürj, a haris és az ugartyúk közül választhatnak az emberek az egyesület honlapján, 2015. július 27-e 12 óráig.

Az MME "Év madara" program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van.

 

A szavazás azért a megelőző év közepén történik, hogy a döntést követően legyen idő előkészíteni a nyomtatott és egyéb anyagokat január 1-jére.

 

A 2016 év madara lakossági szavazásra ajánlott három madárfajjal hazánk legértékesebb nyílt, elsősorban sík vidéki élőhelyei védelmének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.

 

Színezetét és viselkedését tekintve a fürj, a haris és az ugartyúk is hasonló, tyúkszerű megjelenésű. Földszínekből álló, álcázó mintás tollazatot viselnek, talajlakó, rejtőzködő életmódjuk miatt pedig ritkán kerülnek szem elé. Ennek ellenére nem közeli rokonai egymásnak, egyedül a fürj tartozik a tyúkalakúak közé, a haris darualakú, az ugartyúk pedig lilealakú - a „láthatatlan tyúkok” megjelölés ezért került idézőjelbe.

 

Mindhárom madár a természetkímélő agrárgazdálkodás nagykövet fajának tekinthető. Mivel ezek a madarak a legeltetett gyepek, rétek és kaszálók mellett a szántókon is fészkelnek és táplálkoznak, a védelmükben alkalmazható és alkalmazandó megoldások:
- az élőhelytípusnak megfelelő legelőállat-állománnyal végzett legeltetés;
- madár- és apróvadbarát kaszálás (pl.: útvonalválasztás, kaszálási magasság, vadriasztólánc használata);
- füves mezsgyeszegélyek meghagyása;
- búvósávokat meghagyó kaszálás;
- rovartelelő bakhátak kialakítása;
- a szántókkal körülvett, növénytermesztésre nem alkalmas nedves laposok megőrzése
az ezeken az élőhelytípusokon előforduló állat- és növényfajok sokaságának megmaradására, a biológiai sokféleségre is kedvezően hat.

Fürj

 

shutterstock_250919218-2.jpg


Ez az alig ökölnyi tyúkalakú, ezen belül a fácánfélék közé tartozó védett madárka áprilisban érkezik vissza az afrikai telelőterületekről. Állománya az 1980-as években erősen lecsökkent, azóta lassan, de országosan nem kiegyenlítetten emelkedik. Hosszú távú vonulóként a fürjre is negatívan hatnak az időjárási szélsőségek, a Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezet táplálékhiányos éveinek gyakoribbá válása, valamint a Földközi-tenger észak-afrikai és dél-európai országaiban ma is dívó, nagyüzemi méreteket elérő madárbefogás és -lelövés.


Bár a szárazabb talajú, magasabb füvű réteken és a haszonnövény-kultúrákban is bujkáló, rejtett életmódot folytat, jellegzetes „pitypalaty-pitypalaty” hangja messziről árulkodik jelenlétéről. Ezért a faj megfigyelésére remek madarásztúrák szervezhetőek országszerte.

Haris

 

shutterstock_286055795-2.jpg


A recsegő hangot hallató haris (a faj latin tudományos neve is a hangutánzó Crex crex) nemcsak a sík vidéki, de a dombvidéki és előhegységi üde, magas füvű rétek védett madara. Ez, valamint hosszú távú vonuló viselkedésük fokozottan veszélyeztetetté teszik a fajt: a gépi kaszálás egész fészekaljakat pusztít el, a mediterrán régió kíméletlen madárvadászata (csak Egyiptomban évi 9-14 ezer harist lőnek le és ejtenek hálóval csapdába) pedig a vonuló egyedeket ritkítja folyamatosan.


A faj érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka „énekel”, amikor a jellegzetes recsegő hang a hidegebb, sűrűbb (különösen talajközelben) levegőben messzebb terjed. A faj megismerésére - akár fülemülék éjszakája programmal összevonva - izgalmas túrák szervezhetőek országszerte.

Ugartyúk

 

shutterstock_265488713-2.jpg


Nevével ellentétben ez a madár nem a tyúkokkal, hanem a lilékkel áll közelebbi rokonságban. Elsősorban a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl gyepeinek és szikpadkás pusztáinak madara, de alkalmilag erdőtelepítések kopárain és mezőgazdasági területeken is fészkel. Az ugartyúk a madárvilág mozdulatlanság-művész madara. Álcázó mintás tollazatában bízva többnyire takarás nélkül álldogál vagy üldögél a nyílt területeken. Ha mozognia kell, ezt szaggatott fejmozgással, illetve nyújtott testtel szaladva teszi. Elsősorban az esti és a hajnali szürkületben, illetve teliholdas éjszakákon aktív. Sötétben is jól lát, bagolyszerűen hatalmas, sárga szemei segítik rovarokból, bogarakból, apró gerincesekből álló táplálékának megkeresésében, melyekért a rögöket is felforgatja. Vonuló, a telet Észak- és Közép-Afrika félsivatagos és szavannaterületein tölti.

 

Szavazni és a madarakról bővebben tájékozódni ezen az oldalon lehet!


Korábban írtuk:
Ismét a búbos banka az év madara

Cikkajánló