A Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese úgy látja, az aranysakálra szükség van a faunában.
Az aranysakál vagy más néven nádi farkas, toportyán az utóbbi 10-20 évben kezdett el terjedni Magyarországon. Megítélése vélt vagy valós tetteiért hazánkban elég megosztó. Ahol ugrásszerűen megnő a nádi farkas állománya, ott több nagyvadfaj (dám, őz) egyedszáma drasztikus módon csappant meg, így a sakál megjelenése erős indulatokat váltott ki a vadászokból. A Pilisi Parkerdő Zrt. mégis arra törekszik, hogy ez a ragadozó gazdagítsa a faunát a területein – olvasható a nimrod.hu-n.
Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese a vadászújság kérdésére elmondta: szerencsés helyzet, ha az erdőkezelés és a vadgazdálkodás egy kézben van adott területen, ez komplex szemléletet tesz lehetővé. A parkerdő szakemberei úgy vélik: az erdőkezelés és a vadgazdálkodás szerves egységet alkotnak, az erdő elképzelhetetlen vad nélkül, sőt, az optimális sűrűségű vadállomány hasznot is hajt az erdőnek, ahogy a túl nagy populáció pedig már inkább károkat okoz.
Hozzátette: „A mi szakmai véleményünk, ha az adott területen van egy ragadozó, akkor azt ne akarjuk tűzzel-vassal kiszorítani, hanem inkább keretek közt próbáljunk meg okosan élni az általa kínált lehetőségekkel. Világos, az sem jó, ha valami – adott esetben az aranysakál – túlszaporodik. Természetes ellensége például a szürke farkas, de a területünkön még nem találkoztunk vele, ezért nekünk kell szabályozni az állományt. Vadászaink tehát lőhetik az aranysakált, nincs megtiltva nekik, de csak ésszerű határok között. Arra az optimális helyzetre törekszünk, amit a farkas jelenléte eredményezne. Summa summarum, az aranysakálra szükség van a faunában, kedvezőnek ítéljük, ha egy létszámában ugyan kisebb, de egészségesebb vadállomány él a területen” – összegezte véleményét a vezérigazgató-helyettes.
A teljes interjút itt olvashatjátok el.
