Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület első alkalommal 1994-ben tartotta meg a Méhek napját, hogy felhívja a figyelmet szorgos segítőink fontosságára. 30 év alatt a világ sokat változott, a méhek és más beporzók pedig sajnos évről évre egyre nehezebb helyzetben vannak, ezért egyre fontosabb, hogy vigyázzunk rájuk és segítsük őket.
Európában és világszerte tapasztalható tendencia a vadon élő rovarok, többek között a beporzók számának csökkenése. Pedig jelenlétük a természetben nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak arra, hogy az asztalunkon található élelmiszerek igen nagy hányadát, 1/3-át (a termesztett élelmiszereinknek pedig a 2/3-át) a méhek (és egyéb beporzók) áldásos munkájának köszönhetjük.
A globális élelmiszertermelés 76%-a, az Európában vadon élő növényfajok 84%-a függ a házi-, vadméh és más beporzó fajoktól. A beporzók hiánya azonban már kézzel fogható jelenség a Föld egyes területein, ahol szükségessé vált a mesterséges beporzás.


Hazánkban a Földön fellelhető közel 20 000 méhfaj közül kb. 700 él. Ebből a többszáz méhfajból a méhészek egyet, a mézelő méhet tartják kaptáraikban. Magyarországon 20 ezren foglalkoznak méhészkedéssel, akiknek összesen 1,2 millió méhcsaládjuk van.
Átlagos években 30 ezer tonna mézet termelünk, amelynek 2/3-át exportáljuk. A mézfogyasztásban már nem állunk ilyen jól, az egy főre jutó mézfogyasztás az uniós átlag alatti, évente fejenként alig 1 kg. Fő mézfajtáink az akácméz és a vegyes virágméz, kisebb mennyiségben egyéb mézfajták is jellemzőek, mint a repceméz, a napraforgóméz, a hársméz, a selyemkóróméz, a gesztenyeméz vagy a mézharmat.


A magyar méhészek a világon elsőként hívták fel a beporzók, azon belül a mézelő méhek védelmére a figyelmet egy róluk szóló nap létrehozásával. Mára a Méhek napja nemzetközi mozgalommá vált, az Egyesült Nemzetek Szövetsége pedig május 20-át a Méhek Világnapjának nyilvánította 2017-ben.
Hogy hogyan segíthetjük a beporzókat, arról ebben a cikkben írtunk.