Meggyilkolt harmadik királyunk sírját rejthették az abasári romok

Az abasári királysír

A kopár Sár-hegy lábánál fekvő mátraaljai község, a Gyöngyöshöz közeli Abasár nevéből már sejthetjük, hogy lehet valamilyen köze az Aba nemzetséghez, és tényleg:

A Bolt-tetőn, az 1960-as években épült művelődési ház kiszuperált vázának tövében tárták fel a régészek a Képes Krónikában említett, általa alapított sári monostort, ahová valószínűsíthető eredeti nyughelyéről, a feldebrői altemplomból átszállították, miután „szemfödelét és ruháit romlatlanul találták.” Hogy ez pontosan mikor történt, nem tudjuk, de feltehetően még a 11. század utolsó negyedében.

A részben rekonstruált középkori falak a föléjük magasodó, már szintén csak romjaiban létező művelődési ház torzójával szürreális látványt nyújtanak. Korok kontrasztos, különös találkozása ez. Ami még különösebbé válik, ha megtudjuk, hogy a ma már szépen kirajzolódó rotunda keleti karéja nemrég még egy lila kockaház alatt rejtőzött, amelyet az egerszóláti Ho Si Minh Tsz. elnöke, Dér József, becenevén Libás Jóska, a nagyüzemi libatartás helyi „pápája” építtetett magának az 1950-es években. A visszaemlékezéseiben azt állítja, a terület akkoriban rendezetlen volt, a környékbeliek szemétlerakónak használták, de a földmunkák során szemtanúk szerint több sírra bukkantak, többek között egy kőlappal fedettre, abból egy csontváz is előkerült. Ezek a leletek az utókor számára sajnos elvesztek, a régészek azonban így is remélték, hogy a lila ház két évvel ezelőtti elbontása után megtalálják itt Aba Sámuel sírhelyének bizonyító erejű nyomát.

Erre végül nem került sor, a területet túlságosan megbolygatták, ráadásul már a középkorban többször feldúlták: az 1460-as években valószínűleg a husziták, majd az 1540-es években a Móré László kisnánai várát ostromló, a budai pasa által vezetett törökök, akik aztán Eger 1552-es ostroma idején is visszatértek ide. Gallina Zsolt, a legutóbbi ásatásokat a Magyarságkutató Intézet megbízásából végző Ásatárs Kft. vezetője mégis meg van győződve róla, hogy a királyt ide temették.

A 11. században a királyokat, jelentős személyeket az általuk alapított monostorba volt szokás temetni (ezért helyezték I. Andrást is a tihanyi bencés apátságban örök nyugalomra), de egyébként a helyi hagyomány is úgy tartotta, hogy Abának itt volt a sírhelye – igaz, a szóbeszéd szerint nem a szakrális központban, hanem egy régi pincében. Ennek a kiindulópontja egy 18. századi kőtábla, amelyen az a nem túl hízelgő felirat áll, hogy „ezen üregben nyugodott Aba Sámuel, III. magyar király, vagy inkább zsarnok, ország-pusztító, minden gonosszal és kegyetlenséggel teljes király, ki népe által a Tiszánál megöletett.”

Amikor ott jártunk, ezt a történetet egy helyi lakos is teljes meggyőződéssel osztotta meg velünk, Gallina Zsolt szerint azonban nincs valóságalapja. Egyébként a közeli Szent Péter és Pál apostol plébániatemplom 11. századi elődje is szóba került, mint Aba Sámuel lehetséges temetkezési helye, ugyanis az épület barokk tornyának homlokzatába beépítették egy római kori szarkofág egyik lapját, amely akár a király síremlékéből is származhatott – az ilyesféle „újrahasznosítás” nem volt ritka akkoriban. Ennek az épületnek azonban a korai elődje is plébániatemplom lehetett, ezért a legvalószínűbb hely tényleg a Bolt-tető.

Három fő periódusban építkeztek itt. Először, a 11. század első felében, az Aba által alapított monostor, valamint annak temploma készülhetett el, a hozzá kapcsolódó kis kápolna a század utolsó negyedében épült. Az utóbbi közepén volt egy kőfalas sír, amit később kiraboltak – akár itt, vagy a templom centrális részén lévő sírok valamelyikében is nyugodhatott a király. A másik logikus lehetőség a 11. század végén, azaz a második periódusban épült, már említett rotunda (bár ennek a keletkezése vitatott, vannak, akik korábbra teszik). Jelenleg látható szentélyzáródása, amely nemrég még a lila ház alatt volt, feltételezésre épülő rekonstrukció, nem feltétlenül így nézett ki, az oszlopok alapjai viszont az eredeti helyükön állnak, és egy kis, trapéz alakú karzatot támaszthattak alá.

A 10 méter átmérőjű rotunda egyébként lehetett más is, mint sírhely, például keresztelőkápolna, de az sem kizárt, hogy valamilyen ereklyét tartottak benne.

A harmadik periódusban, valamikor a 13. század vége és a 14-15. század fordulója között épült fel a gótikus templom, a dél felől hozzátoldott mellékkápolnával – ez Aba Amádéhoz, vagy a 23 észak-magyarországi Aba-ág egyikéhez, a királypárti Kompolthiakhoz köthető. E család tagjainak a 15. századi szarkofágfedeleit láthatjuk akkor is, ha besétálunk a romok közé a nyugati oldalról kialakított fahídon: az üvegtető alatt két eredetit, míg pár méterrel arrébb, szabadon egy másolatot. Mindegyiket helyben találták meg, de egyébként a gyöngyösi Mátra Múzeumban is van három sírkő, amiről sejthető, hogy innen származnak.

„A korabeli járószinten kirajzolódtak a falak, tehát mindennek, amit most látunk, megvolt az alapja. Amikor azonban elkezdtük a feltárást, még nem látszott semmi, az egész terület le volt betonozva, be volt füvesítve” – mondja Gallina Zsolt.

A korai templomból nagyon kevés maradt meg, mert részint magába foglalta gótikus utódja, részint eltűnt, így csak bizonyos bezárt részeken megmutatott falelemei láthatóak.

A monostort aztán a törökdúlást követően még a 18. századig használták és alakítgatták, amikor már a Hallerek birtokában volt. Érdekes, hogy míg a közeli feldebrői és a tarnaszentmáriai, eredetileg görög rítusú, de altemplommal rendelkező templomok jelentősége főként a keleti és nyugati hatások ötvöződésében rejlik (ezekről a Turista Magazin 2023. októberi számában írtunk), Aba Sámuel itt egyértelműen nyugati mintára épült, latin rítus szerint működő (Benedek-rendi) monostort létesített.

De ki volt egyáltalán Aba Sámuel?

Az iskolai tankönyvek legfeljebb pár sorban emlékeznek meg róla, mint a Szent István halála utáni zűrzavaros időszak rövid ideig uralkodó királyáról, az Aba nemzetség alapítójáról. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban álló mellszobra, Kő Pál 2001-ben készült alkotása konok tekintetű emberként jeleníti meg, a fején korona helyett pogány rítus szerint három varkocsba font hajjal. Nem egy keresztény király, hanem egy lázadó nomád törzsfő arca ez.

Aligha véletlenül: bár Aba Sámuel személyiségének ilyen felfogását ma már idejétmúltnak tartják, az utókor kétségkívül nem volt túl hálás vele, amikor vérszomjas, az ellenfeleit gátlástalanul lemészároló, az országot vakvágányra vezető királyként könyvelte el. Ez azonban, noha nem volt egészen alaptalan, az újabb értelmezések szerint egyfajta, már a középkorban sem ritka karaktergyilkosság eredménye: főként annak tudható be, hogy Aba Sámuel magára haragította Szent Gellért csanádi püspököt, a Gellért-hegy későbbi vértanúját, ezért a Gellért-legendában antihősként tűnt fel.

De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük inkább az elején, mert harmadik királyunknak már a származása is érdekes, és

így a 13. századi Gesta Hungarorum nélkül fogalmunk sem lenne róla, hogy a két név összetartozik, és a pénzek eredete is a múlt homályába veszne.

Arra vonatkozóan sincs megbízható forrásunk, hogy Aba Sámuel pontosan mikor született – valamikor minden bizonnyal a 10. század végén, Szent István után. Az apja talán Csoba, Géza bizalmi embere, palotaispánja lehetett, egyes elképzelések szerint a fejedelmi, illetve királyi testőrséget is az Abák adták. Fontos részlet, hogy a nemzetségnek valószínűleg nem magyar, hanem kabar gyökerei voltak. Három lázadó kabar törzs ugyanis a 9. században kivált a Volga és a Don folyók, valamint a Kaukázus között elterülő Kazár Birodalomból, és nyolcadik törzsként csatlakozott a kalandozó magyarokhoz; kárpát-medencei szállásterületet a Mátra, a Bükk és a Tokaji-hegység (Zemplén) előterében kaptak Árpád vezértől, feltehetően az után, hogy a 907-es pozsonyi csatában különösen kitüntették magukat.

A kabar származásnak van egy olyan vonatkozása, amely itt, egy Aba Sámuel által alapított bencés monostor romjai között állva furcsán hangzik: könnyen lehet, hogy a király eredetileg zsidó vallásúnak született, vagy legalábbis a családja korábban zsidó vallású volt. A kazár elit ugyanis, mivel a birodalom két tűz közé szorult a bizánci keresztények és a muszlimok között, 860 körül diplomáciai okokból, a függetlenség reményében felvette a judaizmust. Így a magyarokhoz csatlakozó kabar törzsek szintén ezt a hitet követhették. Sámuel héber eredetű neve eleve gyanúra adhatna okot, ám az önmagában nem perdöntő, mert a korban más keresztény uralkodók – például a Géza fejedelem egyik lányát elvevő bolgár cár – is viselték.

Vannak vadabb elméletek, egyesek például nesztoriánusnak, muszlimnak vagy pogánynak tartják Aba felmenőit. Mindez azonban nem is igazán meglepő, ha belegondolunk, hogy Magyarországon eleve csak ekkoriban, a 10. század második felében kezdett el terjedni a kereszténység, miután 948 körül Árpád vezér unokája, Tormás herceg, majd 953-ban Gyula is elzarándokolt Bizáncba megkeresztelkedni. Az utóbbi magával hozott onnan egy Hierotheosz nevű szerzetest, aki valószínűleg az ország első püspöke lett. Ha nem is született annak, idővel Aba is biztosan keresztény lett, különben nem kerülhetett volna fontos pozícióba a királyi udvarban, márpedig

Biztosan rokoni kapcsolatban is állt vele, csak épp nem vér szerint: valószínűleg István egyik lánytestvérét (bár az sem kizárt, hogy az egyik lányát) vette feleségül, tehát a családhoz tartozott, de nem volt Árpád-házi.

Imre herceg korai halála miatt István 1038-ban fiúgyermek nélkül hunyt el, és az utódjául valamiért nem a palotaispánját, Aba Sámuelt, hanem a velencei származású, vagyis szintén nem Árpád-házi Orseolo Pétert jelölte. Ő azonban idegenbarát politikát folytatott, a német és olasz nemeseket hozta helyzetbe, és Gizellát, István özvegyét is megfosztotta a birtokaitól. A kétszáz évvel később élt Kézai Simon nagyszabású krónikájában, a Gesta Hunnorum et Hungarorumban nem festett túl hízelgő képet Péterről, többek között azt írva róla, hogy „a királyi méltóság minden könyörületességét elvetette, és német dühvel kegyetlenkedett.” Az ennél is keményebben fogalmazó Képes Krónika szerint „habzsolta a föld javait a vadállatok vadságával ordítozó németjeivel és a fecskék szószátyárságával csivitelő olaszaival együtt.”

Bár ezeket a nem egykorú, gyakran politikailag is motivált forrásokat érdemes fenntartásokkal kezelni, annyi bizonyos, hogy az elégedetlen magyar előkelők 1041 őszén szembe fordultak Péterrel, aki erre hamarosan korábbi ellenfele, a német-római császár, III. Henrik udvarába menekült. A főurak az egyház támogatásával ekkor jelölték ki a helyére Aba Sámuelt. Ezzel ő lett a magyar történelem első választott királya, azonban nem volt egyszerű dolga: konszolidálnia kellett a zűrzavaros belpolitikai helyzetet, miközben kénytelen volt szembenézni a kelet felé, Magyarországig terjeszkedni igyekvő, Csehországot és Lengyelországot bekebelező német-római birodalommal is.

Noha Henrik több próbálkozását sikerült kivédenie, a belpolitikája nem bizonyult szerencsésnek; megpróbált adót kivetni a nemességre és a papságra, valamint vissza akarta állítani a szabad parasztság István előtti jogait. Emellett felrótták neki, hogy a nemesek helyett a közrendűekkel tölti az idejét. Ez azonban kissé félrevezető, mert bizonyára nem a nép egyszerű fiairól, hanem az államalapítással kialakult új hatalmi struktúrából kiszorult egykori – nem feltétlenül keresztény – törzsfőkről és leszármazottaikról volt szó, akikre támaszkodva Aba alighanem szerette volna megszilárdítani a pozícióját.

A manőverei azonban megbosszulták magukat, mert elvesztette miattuk a főurak és az egyház támogatását. Odáig fajult a helyzet, hogy az 1044-es csanádi országgyűlésen összeesküvést szőttek ellene, de ez a tudomására jutott, ezért több tucatnyi nemest megöletett – legalábbis az említett Gellért-legenda szerint, amit egyébként szintén kritikával illik kezelni. Innentől mindenesetre nem volt visszaút: Gellért püspök ellene fordult, sőt a III. Henrik befolyása alatt álló pápa pedig még ki is átkozta Aba Sámuelt. Ez egyben azt jelentette, hogy többé a megölése sem számított bűnnek, ami akkoriban nem volt épp életbiztosítás.

A megváltozott széljárást kihasználva a német-római császár felrúgta az egy évvel korábbi békemegállapodást, és újabb hadjáratot indított Magyarország ellen. A döntő ménfői csatában (amely Győr közelében, a mai Ménfőcsanak közelében játszódhatott le) eleinte még így is Aba állt nyerésre, ám az újra Orseolo Péterhez húzó urak elárulták, és ezzel megpecsételődött a sorsa. Menekülés közben – valószínűleg valahol Füzesabonynál – utolérték, majd saját korábbi hívei meggyilkolták. Bár az esemény körülményei bizonytalanok, Kézai Simon beszámolója szerint

Ez a rejtélyesen hangzó „ó verem” egyébként minden bizonnyal egy félrefordítás, mégpedig az üreget, vízmosást jelentő szláv „debra” szóé, amely Feldebrő nevében is megjelenik; a kutatók többek között ezért tartják valószínűnek, hogy Aba Sámuelt eredetileg a feldebrői altemplomban temették el. A föld alatti, falfestménytöredékekkel díszített csarnok a fölötte álló, eredetileg centrális szerkezetű templommal ma is hazánk egyik legjelentősebb, mégis kevéssé ismert Árpád-kori műemléke (erről, illetve a közeli Tarnaszentmária szintén Árpád-kori templomáról a Turista Magazin 2023. októberi számában írtunk).

Harmadik királyunk tehát alig három évnyi uralkodás után elbukott. Henrik visszaültette a trónra Orseolo Pétert, aki hűbéresküt tett előtte, és aranyozott lándzsa formájában szimbolikusan átadta neki az országot. Igaz, Péter másodszor sem tudott sokáig a trónon maradni, 1046-ban ugyanis vereséget szenvedett a későbbi I. Andrástól, aki meg is vakíttatta, hogy az újbóli uralkodásra alkalmatlanná tegye, de ez már egy másik történet.

Aba Sámuel emlékezete vitatott maradt, pedig a nép körében valószínűleg népszerű volt. Anonymus például azt írta, Abát – amely török eredetű szó, és a jelentése „apa” – a „kegyessége” miatt hívták így.

és az sem meglepő, hogy a személye ezáltal manapság újra érdekessé vált. Egyébként valószínűleg már közvetlenül a halála után kialakult körülötte egy helyi kultusz, mivel vértanúként tisztelhették – erre utal a Képes Krónikában szereplő állítás, miszerint a teste romlatlan volt, amikor Feldebrőről évekkel a halála után átszállították Abasárra. Ezt a közvetlen leszármazottain túl talán az Orseolo Pétert másodszor elűző I. András is támogatta a hatalma legitimálása érdekében, s noha a kultusza később feledésbe merült, Aba Sámuel uralkodását a történészek szerint is érdemes átértékelni, leszámolva a belső ellenzékét gátlástalanul lemészároló, kudarcot valló pogány király képével.

A Bolt-tetői monostor így is értékes emlék

Bár Gallina Zsolt szerint Aba sírja már valószínűleg nem lesz meg, a bolt-tetői romok mindenképpen méltók a figyelemre. Elvégre mégiscsak egy kora Árpád-kori királysír lehetett itt, amivel a lelőhely a tihanyi apátság vagy a híres székesfehérvári prépostsági templom sorához csatlakozik, még ha a jelentősége az utóbbiéhoz nem is mérhető. Ezért még az ősszel szeretnének kihelyezni néhány tájékoztató táblát, illetve egy 3D-s rekonstrukciót, amely a helyszínen segít elképzelni, hogy milyen lehetett az abasári szakrális komplexum az egyes periódusokban.

Abasárnak nagyratörő tervei voltak a bolt-tetői lelőhely kapcsán. Egy interaktív, elsősorban a fiatalokat megszólító látogatóközpontot is szerettek volna létesíteni, mivel azonban a király földi maradványai nem kerültek elő, ami igazi szenzáció lett volna, erre most éppúgy nehéz lesz forrást szerezni, mint az ásatások folytatására. Pedig a romok a művelődési ház, illetve a mögötte húzódó Múzeum utca alatt is folytatódnak, kutatni tehát lenne mit.

2023 tavaszán ezért az Abasári Népfőiskola Alapítvány öt település – Gyöngyössolymos, Gyöngyöspata, Abasár, Kisnána és Feldebrő – között tető alá hozott egy megállapodást, melynek keretében a kistérség középkori épített örökségét a „Dél-Mátra: az Abák földjén” fantázianevű csomagban együtt szeretnék bemutatni.

Grócz Zsolt, Abasár alpolgármestere, egyben az alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a települések együtt gondolkodnak azon, hogy milyen módon csábíthatnák magukhoz a turistákat, akik Gyöngyöspatáról indulva Feldebrőig egy, vagy akár két napot is eltölthetnének itt, amíg végig látogatják a környék – elsősorban történelmi – nevezetességeit. És persze ápolni szeretnék Aba Sámuel örökségét is.

Ha maradt időnk, hazafelé még mi is elkanyarodhatunk az éppen Aba egyik felmenőjéről, Patáról elnevezett Gyöngyöspatára, ahol megnézhetjük az ország egyik legszebb gótikus templomát.

A közeli Feldebrő és Tarnaszentmária templomairól a Turista Magazin 2023. októberi számában írtunk.