Gyönyörűen rendezett környezettel és békés nyugalommal várja a történelem, a romok, és a legendák szerelmeseit a Debrecen közelében, egy kunhalom tetején álló zeleméri templomrom.
Ha a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti 35-ös főútról letérünk Bodaszőlő felé, akkor egy jobb kanyar után egy kis vasútállomásra jutunk, ahol a sínek túloldalán egy kisebb domb tetején csonkatorony emelkedik ki a végtelen síknak tűnő tájból.
Közvetlenül a templomrom mellett halad el a Debrecent Hajdúböszörménnyel összekötő vasútvonal
A nyugalom szigete
A fakerítéssel körbeölelt dombocska és környezete valami megmagyarázhatatlan nyugalmat áraszt, amikor ott jártam, csupán a fecskék eszeveszett röpte és csivitelése törte meg a béke szigete hangulatot. Az állomás falán a Zelemér feliratot olvashatjuk, de a települést már nem fogjuk megtalálni, csupán a templomrom emlékeztet arra, hogy egykor itt több falu is létezett.
Már csak a Zelemér felirat utal az egykor itt található Árpád-kori településre
Óvatosan kell átlépkedni a síneken, hogy átjussunk a templomromhoz, amely az egykori település nevét viselő kunhalmon áll. A Zeleméri-halom egyike annak a sok ezer kunhalomnak, amely az Alföldön található, de nevükkel ellentétben semmi közük a kunokhoz, hiszen már jóval előttük, több ezer éve léteztek.
A kunhalmoknak két típusa van, az egyiket tellnek, vagy lakódombnak hívnak, amelyekre több ezer éve telepedtek meg az emberek, és az idő múlásával sok egymást követő nép használta őket, települések pusztultak és épültek újjá rajtuk. A tellek jóval nagyobb kiterjedésűek, mint a kunhalmok másik típusa, a kurgánok, amilyet a zeleméri templomrom alatt is láthatunk. Az alföldi kunhalmok 90 százaléka ilyen kurgán, amelyek egykori előkelő, nagy tiszteletben álló emberek sírhelyeként szolgált.
Az alföldi kunhalmokról bővebben a Turista Magazin júniusi számában olvashattok, amit itt rendelhettek meg, de akár digitális formában is beszerezhetitek ide kattintva.
A kerítésen belül szépen rendezett környezet várja a látogatókat, a domb körül pedig padok és asztalok, valamint tűzrakóhely hívogat hosszabb pihenőre, piknikre.
Több pad és asztal várja a megpihenni vágyókat
A templomromhoz egy lépcső vezet fel, a domb tetejéről pedig szépen belátni a környéket, nem véletlen, hogy őrtoronyként is funkcionált az egykor 30 méteres torony, ahonnan igen pazar lehetett a kilátás. Ma már csak 18 méter magasra nyújtózik a megmaradt falrészlet, amelyen egy fakereszt látható, de hogy ezt ki rakta fel, és mikor, azt nem sikerült kiderítenem.
A megmaradt toronybejárat felett egy fakereszt látható
Szent István templomai
A domb lábánál egy három méteres Szent Istvánt ábrázoló faszobor őrködik, nem véletlenül, hiszen Zelemér már a honfoglalás után, a 10. században létező település volt, a templom megépülése pedig annak az István által alkotott törvénynek köszönhető, amelyben előírta, hogy minden 10 falu építsen egy templomot.
Szent István szobra a templomrom dombjának lábánál
Igaz, a mostani romok nem ennek az első templomnak a romjai, ami egy jóval kisebb, román stílusban épült templom volt. Ez csupán 25-30 főt tudott befogadni, a hívők pedig akkor még nem padokban ülve, hanem állva imádkoztak.
A települést csak a XII. századtól birtokolta a Zeleméry család, de az is lehet, hogy csak a tatárjárást követően. A Zeleméryek ugyanabból a Gutkeled nemzetségből származnak, amelyből a Báthoryak is, és a Dunántúlról települtek át ide, a Tiszántúlra. Voltak olyan elképzelések, hogy talán a család vette fel Zelemér település nevét, de az sokkal valószínűbb, hogy mindez fordítva történt.
A korábbi templom létezésére az 1938-41 közötti feltárások során derült fény, amelyet Csiha Antal gimnáziumi tanár végzett, Sőregi János, a debreceni Déri Múzeum igazgatójának felügyeletével.
Az első kis templom sorsát az 1241-42-es tatárjárás pecsételte meg, amely nem kímélte Zelemért sem, a falu elnéptelenedett, a dombtetőn álló szent épület pedig romba dőlt. A század végére azonban újra benépesedett a falut, és 1310-1320 körül felhúztak egy új templomot a dombtetőre.
Már messziről látszik a szántókból kimagasló halom a templomrommal
Ez már jóval nagyobb lett elődjénél, és későgótikus stílusban építették, így igazán szép díszítései lehettek, gyönyörű gótikus ablakokkal, belül faragott boltozattal. Az egyhajós, támpilléres templomhoz ekkor húzták fel a tornyot is a nyugati oldalára, ezzel a teljes templom hossza 26 méteres lett. A keleti részen található szentélyhez pedig egy sekrestyét is építettek. Érdekesség, hogy a szentély nagy valószínűséggel az előző templomból maradhatott meg, ugyanis a feltárás során kiderült, hogy az épületmaradvány ezen része öregebb és más építési stílusban készült.
Csupán a toronyból maradt meg némi falrészlet az egykor pompás gótikus templomból
Megmenekülés a teljes pusztulástól
Zelemér és az új templom megpróbáltatásai a törökökkel érkezett, 1564-ben érte az első csapás, amikor Hasszán, temesvári basa kifosztotta és felgyújtotta a falut. Az 1570-es években visszatért lakosság újraépítette a települést, de ez nem tartott sokáig, ugyanis 1594-ben a törökökkel szövetséges Gázi Giráj krími tatár kán Északkelet-Magyarországot feldúló hadjáratában Zelemért is a földdel tette egyenlővé, és a templom is ekkor pusztulhatott el. A falu ezután már nem tudott újraéledni, és a Zeleméry család is kihalt férfiágon, 1608-ban még néhány adófizetőt összeírtak itt a dézsmaszedők, de ők voltak Zelemér utolsó lakói.
A falakban látható téglák jó része már az állagmegóvási munkák eredménye
A pusztítás után megmaradt templomromból sokat hordtak el a helyiek házak építésére, teljes eltűnését talán az 1907-es védettségének köszönheti, amikor műemlékké nyilvánították. De nem csak a rom, hanem az alatta lévő kunhalom is védett, ahogy az összes kunhalom Magyarországon.
A templom egykori alaprajzát alacsony téglafal segíti szemléltetni
A templomrom most látható állapotát egy az 1970-es években végzett társadalmi munkának köszönhetjük. Ekkor rendezték ugyanis a rom környezetét, kiirtották a halom felszínét beborító gazt és akácost, és ezzel párhuzamosan újra feltárták a templom alapjait is. Hogy láthatóvá tegyék a látogatók számára az egykori templom alaprajzát, négy téglasorig felfalazták azt, így ez a magyarázat arra, ha érdekes, pecsétes téglákat is találunk e téglákat fürkészve, hiszen a templom építésének idején a falazó téglákat még nem jelölték. De a megmaradt falak is csak belül tartalmazzák az eredeti építőanyagot, kívülről ezeket is téglával erősítették meg.
Sok monogrammal ellátott pecsétes téglát is felfedezhetünk
Ahogy sok más műemléket, sajnos a zeleméri templomromot is elhanyagolták a 20. század végére, azt, hogy ma mégis ilyen szép környezetben merülhetünk el a múlt emlékeiben egy 2018-as rendbehozatalnak köszönhetjük. Sajnos az információs táblákat viszont már rongált állapotban találtam, úgy tűnik, hogy a vandálkodás soha nem fog kimenni a divatból.
A hely egyetlen szépséghibája a megrongált információs táblák
Titokzatos fehér árnyak
Természetesen a romantikus lelkületű emberek mindig szeretnek érdekes történeteket szőni az olyan régi építmények köré, mint amilyen a zeleméri templomrom. Az egyik ilyen legenda szerint a templom mellett egy vár is állt, amelyben egy Vaszil nevű gazdag rác élt lányával, Maricával. Egy nap látogató érkezett, Vaszil barátja, Daniló. Az idősebb rác vezér azért jött, hogy megcsodálja Marica szépségét, de a lányt ekkorra már eljegyezték. Daniló azonban hajthatatlan volt, és egyik este, amikor Vaszil és Marica jegyese épp portyán volt a bökönyi határban, szerelmet vallott a szépséges lánynak a vár egyik bástyájának csúcsán. Marica visszautasította, amit Daniló dulakodással viszonzott.
Hogy a lány megőrizze tisztességét, inkább leugrott, és magával rántotta támadóját is. Sajnos Marica nem élte túl az akciót, Daniló viszont csak a lábát törte.
De nem úszta meg ő sem, a hazatérő apa és Marica jegyese bosszút álltak, miután eltemették a lányt a hold fényénél, Vaszil Danilót elevenen egy három öles magasságú kihegyezett tölgyfa karóra húzatta, majd az alá rakott rőzsefát, szalmát, forgácsot felgyújtva megsütötte a vezért. Az apa fájdalma akkora volt, hogy másnap az öreg Vaszil leromboltatta a várat, elégettette a bútorait, minden aranyát és ezüstjét beolvasztatta, és eltűnt a környékről.
A templomrom egyben emlékhely is, ahol sokan még ma is mécsest gyújtanak
A hiedelem szerint Marica halálának évfordulójának éjjelén évekig két fehér árny jelent meg a templomtorony aljánál, amelyek mintha valamit keresnének. A régi öregek szerint Vaszil és Marica jegyesének lelkei jártak vissza, és a lány sírját keresik.
Vajon még most is lehet látni őket? Azt nem tudni, de mindenképp érdemes ellátogatni a zeleméri templomromhoz, és egy kicsit elidőzni ott. Ráadásul a vonatok is elég sűrűn járnak erre, így azok is könnyen megtehetik ezt, akik nem autóval mennének.
A templomromhoz akár vonattal is érkezhetünk
