A Körös-Maros Nemzeti Park nemzetközi jelentőségű vízimadár vonuló- és pihenőhelye a kardoskúti Fehér-tó. De vajon miért kapta ez az értékes vizes élőhely ezt a nevet?
A Dél-Alföldön található kardoskúti Fehér-tóról többnyire a madárvonulások kapcsán hallhatunk, ami nem meglepő, hiszen a Kárpát-medence egyik legfontosabb gyülekező- és pihenőhelyéről van szó.
A Fehér-tó medrében csak ősszel és télen van víz, a csapadék gyűlik itt össze. Ilyenkor egy nagyjából 100 hektáros vízborítás alakul ki, ami legfeljebb fél méter mély. És hogy miért olyan világos? A víz lúgos kémhatású és agyagkolloidok lebegnek benne – ismerteti a nemzetipark-igazgatóság a weboldalán. A víz tehát zavaros, szürkésfehér, és egyáltalán nem látni le az aljára, sőt, 1-2 cm-nél mélyebbre sem.
A fehérvizű szikes tó vize melegben gyorsan elpárolog, melynek hatására a mélyebb rétegekből feláramlanak a sós talajvizek. A tó eltűnik, a meder kiszárad, felszínén kicsapódnak a sókristályok, így vakító fehérré válik. Érdekesség, hogy a sziksót egykor összesöpörték és mosószerként használták fel az itt élők. Persze, ezen a talajon nem sok minden képes megélni, főként sótűrő és sókedvelő növénytársulásokat találunk, melyekhez hasonlók tengerparti és tengermelléki sós és félsós állóvizekben élnek.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
