Hírek

Mocorognak a tompapusztai földikutyák

A földikutyák ugyan nem jó esélyekkel indulnának szépségversenyen, de annál ritkább és különlegesebb állatok. Ősz végén kezdenek mozgolódni, tavaszig tehát van esély felmérni az állományaikat. De nem ám az egyedek, hanem a több ezer túrás alapján.

Szerző:
kmnp.hu
Turista Magazin
Fotó:
Boldog Gusztáv László / Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
2020. december 15.

A földikutyák ugyan nem jó esélyekkel indulnának szépségversenyen, de annál ritkább és különlegesebb állatok. Ősz végén kezdenek mozgolódni, tavaszig tehát van esély felmérni az állományaikat. De nem ám az egyedek, hanem a több ezer túrás alapján.

Európa legritkább emlősei, a földikutyák ugyanis csak rendkívül ritkán jönnek fel a felszínre, ezért a jelenlétükre a túrások alapján lehet következtetni. A legtöbben a Körös–Maros Nemzeti Parkon belül a Battonya melletti Tompapusztai-löszgyepen élnek. Itt magyar földikutyákról van szó, de hazánkban még két faj, a délvidéki és az erdélyi földikutya is él. (A délvidékit ebből a cikkből ismerheted meg jobban.)

Egészen az 1970-es, 1980-as évekig elterjedt volt a földikutya hazánkban, de mivel jelentős mezőgazdasági kártevőnek számított, a nagyüzemi gazdaságok az összevont táblaszerkezetekkel és a gyepterületek feltörésével, a kiskerttulajdonosok pedig ásóval, kapával igyekeztek apasztani az állományát – olvasható a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán. Megszűnt tehát a populációk közötti génáramlás, és a földikutyák élőhelye a dél-békési lösztalajok területére korlátozódott.

A földikutyák – ahogy nevük is utal rá – szinte az egész életüket a föld alatt élik le. Éppen ezért a szemüket bőr és szőr fedi, hiszen nincs szükségük a látásukra odalent. Kissé bizarrul is mutatnak emiatt: tulajdonképpen az állat egy szőrhenger végtagokkal, orral, szájjal és nagy, sárga fogakkal. Jobbára csak a fiatal egyedekkel fordul elő, hogy a felszínre jönnek, amikor leválnak a családról, és új helyet keresnek a járatépítéshez.


A földikutyák számát csak megbecsülni lehet a túrásaik alapján. Aki ért hozzá, jól meg tudja különböztetni ezeket az átmérőjük, a magasságuk és az úgynevezett „talajhurkák” alapján. „A földikutyák túrásainak különleges ismertetőjegyei a földkupacban elkeveredő, néhány centiméter hosszúságú, végükön hegyesszögben elharapott növényi szár- és gyökérmaradékok” – teszi még hozzá a nemzetipark-igazgatóság weboldala.

Ősszel, vagyis októberben és novemberben aktívabban kezdenek mocorogni a földikutyák, megszaporodnak a túrások, feltehetően a talaj víztartalmának megnövekedése miatt. A szakemberek ekkor tudják a legjobban felmérni az állományokat a túrásszámok alapján, ami nem egyszerű, mert ekkor egy adott területen akár több ezer ilyen kis dombocska is látható. Az aktív időszak egészen márciusig tart.

Cikkajánló