Hírek

Múlt és jövő egymásra találása

Bár szabad kezet kaptak, a tervezők számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a meglévő épületekhez úgy építsenek hozzá a megtartott elemekkel vetélkedő, de azokkal mégis összhangban lévő részeket, hogy harmónia jöhessen létre régi és új között. A tervezésről, kihívásokról az épületek alkotóival, Kovács Csaba vezető építésszel, Vass-Eysen Áron építésszel és Vitáris László belsőépítésszel beszélgettünk.

Szerző:
Lénárt Léni
Fotó:
Tassy Márk
2016. április 10.

Bár szabad kezet kaptak, a tervezők számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a meglévő épületekhez úgy építsenek hozzá a megtartott elemekkel vetélkedő, de azokkal mégis összhangban lévő részeket, hogy harmónia jöhessen létre régi és új között. A tervezésről, kihívásokról az épületek alkotóival, Kovács Csaba vezető építésszel, Vass-Eysen Áron építésszel és Vitáris László belsőépítésszel beszélgettünk.

Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk

Vitáris László belsőépítész, Vass-Eysen Áron építész, Kovács Csaba vezető építész

 

„Megbízónk, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) részéről igény volt az, hogy olyan jövőbe mutató fejlesztés legyen a Galya-kilátó és a Galyatető Turistacentrum, amely zászlóshajója lehet annak a turisztikai koncepciónak, amelyet az MTSZ célul tűzött ki maga elé pár évvel ezelőtt. Galyatető egy ismert, nagy hagyományú turisztikai központ, de sok tekintetben túl van a fénykorán, és ezzel a korszerűsítéssel új lendületet szeretnénk adni a helynek. Adott volt egy nagyon markáns, színvonalas épületállomány, amelynek bizonyos elemei nagyon lepusztultak az idők folyamán, illetve életveszélyessé váltak, mint pl. a kilátó esetében. A turisztikai mozgalom a saját tradícióira épül, a tervezésénél mi is ezt az értékmegőrző elgondolást tartottuk szem előtt. Nem restaurációs munkára vállalkoztunk, hanem arra, hogy olyan épületek szülessenek, amelyekben a múlt és jövő egymásra talál, és együtt alkotnak egy új minőséget” - mondja Kovács Csaba vezető építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója.

 

Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk
  
Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk


Tartósság és környezetvédelem

A szakemberek számára fontos szempont volt a tervezésnél, hogy mindkét épület megfeleljen a környezettudatos irányelvnek - az eredetileg 17 méter magas kilátóra 13 méter látszóbeton magasítás került, hogy ne kelljen az építmény körül kivágni a fákat, a lépcsőkarokra 2 wattos LED-lámpákat szereltek fel, hogy csökkentsék a fényszennyezést, a menedékház a konyha kivételével szintén alacsony fogyasztású LED-világítást kapott, a tetőre napkollektorokat, az udvaron napelemeket helyeztek el, amelyek a meleg vízért és az áramért felelnek, a tetőkön összegyűjtött csapadékvíz a vécék öblítésére szolgál -, valamint időtállók, praktikusak legyenek. Olyan építészeti megoldásokban gondolkoztak, amelyek megfelelnek a modern építőipari technológiáknak, de a térség klasszikus építőanyagával, a látványos és strapabíró mátrai andezittel is összhangot alkotnak. Így esett a választásuk például a látszó vasbetonra, tűzihorganyzott acélszerkezetekre, rozsdamentes acél sodronyhálóra vagy alumíniumlemez fedésekre, amelyek amellett, hogy szép kontrasztot alkotnak az andezittel, hosszú távon is hozzájárulnak mindkét épület fennmaradásához.

 

Fotó: Gulyás Attila
Fotó: Gulyás Attila

Az eredetileg 17 méter magas kilátó 13 méter látszóbetonnal magasodott

 

„Az egész tervezés egy nagyon izgalmas, kreatív folyamat volt” - fűzi hozzá Kovács Csaba. - Megbízónk, az MTSZ inkább tartalmi célokat fogalmazott meg, nem pedig az építészkompetenciához tartozó formai megoldásokat javasolt. Intenzíven együttműködtünk, de a műszaki tervezésben, a konkrét alkotási folyamatban szabadok voltunk, a döntést viszont mindig közösen hoztuk meg. Mi hiszünk abban az ősi alapelvben, amelyet Marcus Vitruvius Pollio római építész fektetett le kétezer éve, hogy az épületek megalkotásánál az egyik legfontosabb szempont a tartósság. Különösen igaz ez egy olyan építkezés esetén, amely a hegy tetején zajlik, és zordak az időjárási körülmények. Kézenfekvő választás lehetett volna a mátrai andezitből folytatni a munkát, de ezt az építőanyagot - részben környezetvédelmi okokból - kevés helyen bányásszák, s ma már alig van mester, aki ezzel az anyaggal megfelelően tud bánni, ráadásul a munka aprólékos és nem költséghatékony vele. Tudtuk, hogy a látszóbeton a kilátó és a menedékház belső terei esetében is megosztó lesz, de a tartósság, esztétika és technológia miatt választottuk ezt az anyagot. Igyekeztünk úgy használni, hogy olyan emberek is megnyíljanak felé, akik kapásból elutasítanák. Szeretném, ha mindkét épület egyfajta kulturális híd lehetne a múlt és jövő között, és az emberek egy ilyen inspiráló környezetben befogadnák az új megoldásokat is.”

 

Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás

A felújítás során az eredeti mátrai andezithez a turistaház esetén is látszóbeton került


Merész asszociációk, intim terek

Az Alpokban lévő Monte Rosa menedékház volt a legfontosabb modell a tervezők számára, amely a kortárs építészet egyik látványos példája, és svájci mérnökök, illetve a Zürichi Egyetem építészoktatóinak és -hallgatóinak munkáját dicséri. Az építkezés megbízója, az MTSZ is ezt a jövőbe mutató irányvonalat ajánlotta Csabáék figyelmébe. Az építészek - akik mindhárman lelkes erdőjárók itthon és külföldön egyaránt - emellett a hazai hagyományokból és a természetből is sok ihletet merítettek, ami mindkét épületen visszaköszön különböző formákban.

 

Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk

A bivakszállás


„A bivakszállás nagyon jó példája annak, hogy milyen az, amikor a teremtő gondolatok összekapcsolódnak, és abból egy különleges dolog születik - magyarázza Kovács Csaba. - A kilátó 13 méteres vasbeton magasításában már jóval vékonyabbak a falak, mint az épület többi részében, mindössze 25 cm-esek, az itt lévő három belső helyiség egy statikai megoldásnak köszönhetően elkülönül egymástól. Sokat gondolkoztunk, hogy mit lehetne kezdeni velük, végül megegyeztünk, hogy ezek olyan „szobák” legyenek, ahol akár aludni is lehet. A kör alakú ablakok megfelelnek a kortárs építészeti elgondolásnak, a színeiket többek között a nemzeti trikolór ihlette. Mivel nincs lépcsőpihenő az épületen, ki kellett találni azt is, hogy milyen ajtón keresztül lehessen megközelíteni e helyiségeket a legkönnyebben. Nekem a Gyűrűk Ura az egyik legkedvesebb regényem, innen jött a ťhobbitajtóŤ ötlete. Így kapcsolódott össze a szikár funkcionalizmusra épülő, megoldáskereső gondolkodás egy inspiratív előképpel. Vagyis nem azért teszünk oda egy ťhobbitajtótŤ, mert szeretjük ezeket a kedves lényeket, de ez a megoldás esetleg nem illik a koncepcióba, hanem az az ajtó pont odavaló, és az már csak egy mellékkörülmény, hogy szeretjük a Megye hegyes fülű lakóit. Említhetném a turistacentrumot is, ahol például sok rajz szintvonalakat imitál annak az állatnak a lábnyomával, amelyikre tematizáltuk a szobát. Ha ránézel valamelyik falra, olyan érzésed van, mintha egy óriási négylábú - pl. egy nagyra nőtt nyuszi - járkált volna a terepen, és ezt rögzítették volna a térképészek. Zseniális agymunka volt, a grafikus kollégák is nagyon lelkesek voltak, és persze mi is.”

 

Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk

Állati lábnyom szintvonalakból a turistacentrum egyik szobájának falán

 

„A fa, mint az egyik legszebb és legtermészetesebb építőanyag, barátságos kiegészítő eleme a turistacentrumnak, például az étterem letisztult belső terében családias környezetet teremt - teszi hozzá Vitáris László belsőépítész. - A szobákat a turistajelzések alapszínei (piros, sárga, zöld kék) ihlették, amely kiegészült egy belső jelrendszerrel. A szín és a turistajelzés együtt mutatja meg a vendégnek, hogy pontosan melyik az ő szobája, vagy a legfelső emeleten lévő bakancsos szálláshelyen merre keresse az ágyát. A szobákban és az előtérben kártyaolvasók vannak, az ágynál az éjjeliszekrény kártyával zárható. A Csaba által is említett állatmotívumokat a szobák különböző árnyalatihoz álmodtuk meg.”

 

Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk

A bakancsos szálláshelyen is turistajelzések segítenek eligazodni


Talányos kihívások, kreatív megoldások

Az építészeknek számos nehézséggel kellett megküzdeniük az épületek tervezésénél és megújításánál: például a kilátónál kérdés volt, hogy a 13 méter magas látszóbeton magasítás miatt meg fog-e állni, ezért ki kellett bélelni a terméskő falazatú épületet egy vasbeton szerkezettel, így került kívülre a dupla lépcsőspirál, amely a kétirányú közlekedést szolgálja. A turistacentrumnál hőszigetelni kellett az öreg épületet, de ha kívülről történik mindez, akkor eltakarták volna a ház legfontosabb karakterét, a mátrai andezitet, ezért a belső oldalon, a régi épületrészben kellett megoldást találni, és csak ott lehetett kivinni a hőszigetelő burkot, ahol új részeket építettek a házhoz. Az eredmény egy olyan építészeti együttes lett, amelyben mindenki megtalálhatja az igényszintjének megfelelő szolgáltatást, és jól érezheti magát.

 

Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás

A kilátóra a kívülre épített dupla lépcsőspirálon juthatunk fel


„A kedvenceim a bivakszállások voltak” - teszi hozzá mosolyogva Vass-Eysen Áron, a kilátó fiatal, többszörös teljesítménytúrázó tervezője. - Személy szerint nagyon szeretem az extrém szállásokat, és a Galya-kilátónál sikerült egy olyan érdekes teret megvalósítani a színes kerek ablakokkal, a hobbitajtókra hajazó bejáratokkal, ahol bármikor különleges élmény aludni egy hosszú túra után. Nagyon izgalmas volt látni azt a folyamatot is, hogy erre a régi épületre hogyan tud harmonikusan, de mégis újító módon hozzáízesülni ez a páncélszerű anyag, mint a látszóbeton vagy az acélháló, amely megvédi a turistákat.”

„Én nagyon szeretem azt a barátságos puritánságot, amely a menedékház különböző részeiben megvalósult” - fogalmaz Vitáris László belsőépítész. - Érdekes volt látni a megvalósulási folyamatát annak, hogy ez az egyszerű, de mégis humánus tér miként válik az apró módosításokkal, gesztusokkal ergonomikus, élhető és működő szerves egységgé.”

 

Fotó: Tassy Márk
Fotó: Tassy Márk

A turistaház étkezője és előtere


„Nekem nagy élmény volt az alkotási folyamatban, hogy az ilyen épületekhez - amelyeket a szakmában csak ťtalált tárgyaknakŤ nevezünk - ekkora szabadsággal hozzáépíthettünk új részeket, miközben tiszteljük a régit” - fűzi hozzá Kovács Csaba. - Izgalmas vitaindító volt a torony bivakszállásainak kialakítása, a menedékház térbeli struktúrájának megkomponálása az illeszkedő alap (sárga, piros, zöld, kék) túraszínekkel és jelekkel, illetve grafikai elemekkel, nem beszélve a csendes helyiségről, amely később került bele a koncepcióba, de nagyon jót tett neki. Szerettünk volna egy olyan esszenciális terecskét alkotni, amely kellően nyitott, oda mindenki betérhet vallástól és világnézettől függetlenül, és elvégezheti azt a spirituális belső munkát, amelyre vágyik itt, a Mátra szívében. Egy olyan építészeti együttes született, amelyben óriási lehetőség rejlik, és drukkolok azért, hogy az üzemeltetése és a magyar kultúrába való bevezetése sikeres legyen. Bízom benne, hogy a jövőben lesznek követői a galyatetői fejlesztésnek, mert mindkét épület jó példája annak, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - nem kell feltétlenül extra sok pénz ahhoz, hogy építészetileg egyedi alkotás jöjjön létre.”

A cikk megjelent a Turista magazin 2015 októberi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Külföldön is felfigyeltek a Galya-kilátóra

A legjobb épület a Galya-kilátó lett a Média Építészeti Díja versenyen

Mindenkit levesz a lábáról a Galya-kilátó és Galya Turistacentrum

GTC-effektus - Hegyi minimalizmus a újracsomagolva

Galyattrakció (videóval)

Cikkajánló