A Pilis és a Visegrádi-hegység kolostorromjai külön-külön is megérnek egy kirándulást, mi azonban most egy jelvényszerző túramozgalom keretében egy túrára fűztük fel a négy ismert kolostorromot.
Kedvelem a jelvényszerző túramozgalmakat, mert azon túl, hogy az ember a természetet járja, még egy kis játékot is belevihet a túrába a kijelölt pontok felkeresésével és a pecsétek gyűjtögetésével.
A 4 kolostor útja a Pilisben túramozgalom célja, hogy bemutassa a térség középkori kolostorromjait és azok történetét. A dömösi romokat kivéve mindegyiknél jártam már, de így egy túrára felfűzve eddig még nem kerestem fel őket.
Tavaszi hangulatban a dömösi főutca
A túra 24,5 km-es távja egy nap alatt teljesíthető, pláne most, hogy egyre hosszabbak a nappalok, ráadásul a nyakunkon a nyári időszámítás is. Engem azonban kicsit szorított az idő, mert szerettem volna Dobogókőn elérni a negyed 5-ös buszt, hogy még világosban visszaindulhassak, ezért szaporáznom kellett a lépteimet, így számomra ez egyúttal egy privát teljesítménytúra is lett.
Dömösi reggel
Reggel 9 órára értem busszal Dömösre, és rögtön az elején elfelejtettem pecsételni a letöltött igazolólapra. A prépostsági romok a falu központjától úgy tíz percre találhatók, a település szélén. A temető melletti gyönyörű fekvésű kis domb mögött, a Duna túlpartján a Szent-Mihály-hegy magasodik a Remete-barlanggal.
A dömösi préspostság romjai
A romokat most csak a kerítésen kívülről tudtam megnézni, mert a hely csak meghirdetett időpontokban látogatható, egyébként zárva tart, így rövid nézelődés és fotózás után, indultam is tovább.
A romokat az Álmos herceg utcán érhetjük el. Álmos herceg Könyves Kálmán öccse volt, aki az 1100-as évek elején alapította a préspostságot. Az építkezést Álmos fia II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban. Álmos és bátyja Könyves Kálmán között folyamatos volt a feszültség, a király attól tartott, hogy öccse tőrbe akarja őt csalni, ezért Álmost és fiát megvakíttatta.
Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el. A királyi palota és a prépostság épülete mellett állt a kéttornyú, romás stílusú templom, az ez alatt található altemplom viszonylag épségben megmaradt, és azt hitelesen rekonstruálták az ásatások során talált kőfaragványok felhasználásával.
A Szakó-nyergen innen és túl
Innen aztán egy közel 4 km-es, viszonylag eseménytelen kaptatás következett a piros jelzésen a Szakó-nyeregig, ahol átváltottam a zöld keresztre, amin először a Hoffman-kutat, majd a Hoffman-vadászházat értem el. Ezen a helyen már az 1880-as években állt egy kunyhó, ami később a Magyar Turista Egyesület kezelésébe került, és Hoffman Károly geológusról nevezték el. Mai formáját 2001-ben nyerte el, és nemcsak vadászház, de esküvők kedvelt helyszíne is.
Pihenő a Hoffman-kútnál
A ház után kereszteztem a pilismaróti patakot, majd folytattam utamat a zöld kereszten. A turistautak mellett sokfelé látni most az őszi kikericsek leveleit. Érdekes, hogy ez a növény tavasszal csak leveleket hoz, és ősszel fog majd virágozni.
Útközben erdészeti járművek keréknyomában kialakult tócsák mellett is elhaladtam, és több helyen láttam, hogy béka petecsomók vannak a vízben. Sajnos, ha csak nem lesznek nagy esők, ezekre a petékre nem sok jó vár, mert ezek a kis tócsák rövid idő alatt kiszáradnak. Ezért is nagyon fontos a mesterséges kisvizek kialakítása, amilyeneket nemrégiben mi is megnéztünk a Mátrában.
Béka petecsomók egy út menti pocsolyában
Idill a napfényes tisztáson
Már közel két órája jártam az erdőt, és ez alatt az idő alatt senkivel sem találkoztam. De távolból innen-onnan motorfűrészek hangja zúgott, amit tavasszal még mindig nem tudok megszokni.
Hamarosan aztán elértem a második kolostorromot, Pilisszentlélek határában. A romok egy nagy tisztás közepén állnak, és ahogy mondani szokták, a helynek különleges kisugárzása van.
A pilisszentléleki pálos kolostor romjai
A pálos kolostor épülete eredetileg egy XIII. század közepén épült királyi vadászkastély volt. A területet IV. Béla király 1263-ban adta a pálosoknak. 1526 után már bizonyosan elpusztult az egyszerű alaprajzú és feltételezhetően emeletes kolostor.
A következő bélyegzőhely Pilisszentléleken volt, a központban található vendéglátóipari egységben, Teca kocsmájában, amelyről akkor nem esett le, hogy egy híres hely. Nem időztem itt sem sokat, hamarosan már újra úton voltam Klastrompuszta felé.
Mivel nem nagyon nézek tévét, így csak utólag esett le, hogy a falu a híres Pajkaszeg, Teca kocsmája pedig a Mi kis falunk sorozat emblematikus helyszíne
Klastrompuszta, egy átlagos kedden
A Pilis-nyeregnél nagy volt a kísértés, hogy felmenjek a Fekete-kőhöz, ugyanis ez az útvonal nem tartogat panorámapontokat, és nekem ezek kicsit hiányoztak. De tudtam, ha nekiindulok az egyébként nem túl hosszú kitérőnek, búcsút inthetek a dobogókői busznak.
Odvas keltikék és bogláros szellőrózsák egy idős bükkfa tövében
Klastrompuszta közelében aztán a virágok is megjelentek az erdő alján, amiket eddig kicsit hiányoltam. A Kesztölchöz tartozó Klastrompusztát nyugis, hétköznapi hangulatban találtam, bár a jó idő meglepően sokakat kicsábított a víkendházaikba.
A pálosok első kolostora, az 1250-ben alapított Szent Kereszt kolostor 1304-ig volt az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend központja. Alapítója Özséb volt, aki remeteként élt a Pilis egyik barlangjában, és isteni sugallatra hozta létre a szerzetesrendet és a monostort hat társával. A kolostor 1526-ig működött, akkor a törökök lerombolták, és a romokat egészen az 1960-as évekig nem találták. Az akkori régészeti ásatások során tárták fel és renoválták azokat.
Klastrompuszta és a Szent Kereszt pálos kolostor romjai
A Vaskapu-völgyön át a pilisszentkereszti romokig
Pecsételés a rom mellett található kéktúra bélyegzővel, fotózás, rövid pihenő, majd indultam is tovább. Egy darabig a Legény-és Leány-barlanghoz vezető úton haladtam, majd onnan rákanyarodtam a Vörös-útra. Hát, nem mondom, hogy jólesett itt felkapaszkodni. Örültem, amikor végre felértem, és megint nagy volt a kísértés, ugyanis elég közel van ide egy remek kilátópont, a Kémény-szikla. De ellenálltam, és haladtam tovább.
Kapaszkodás a Vörös-úton
Hamarosan elértem a térképeken Simon-halálaként nevezett helyet. Vajon ki lehetett a titokzatos Simon, akinek emléket állít ez a hely?
Ezzel kapcsolatban több elképzelés is van. Az egyik szerint Simon egy pap volt, aki a Szent Kereszt-kolostorban élt, ahonnan egyedül ő tudott elmenekülni a törökök elől. Később azonban rátaláltak, és a mélybe lökték a Pilis-tető egyik sziklájáról. Egy másik történet szerint Simon egy öreg remete volt, aki itt élt egy barlangban, egy harmadik legenda szerint pedig Simon bánt, Gertrudis királynő egyik gyilkosát itt vetették mélybe egy szikláról.
A Vaskapu-völgy árnyas lejtőin kicsit később érkezett meg a tavasz, ott még most is látni hóvirágokat
A Vaskapu-völgyön át, a Mária-pad pihenőhely érintésével értem el a túra negyedik kolostorromját, a Pilis-tető lábánál fekvő pilisszentkereszti ciszterci apátság és kolostor romjait. A hajdani épületből mára nem sok maradt. A földben lévő alapok, illetve a templomhajót tartó pillérek darabjai maradtak meg, ez utóbbiakat az időjárás viszontagságaitól kis fatetők védik.
A templom megmaradt pilléreit tető védi
A területet, amelyen egy faluval körbevett királyi vadászkastély állt, III. Béla király 1184-ben adományozta a ciszterci rendnek, hogy ott kolostort építhessenek. A korabeli mércével mérve hatalmas templom 60 méter hosszú volt, mellette épült fel a kerengő és a monostor, ahová a közeli forrástól kőből épült vízvezetékkel hozták a vizet. III. Béla fiának, II. András királynak Pilisben meggyilkolt feleségét, Gertrudis királynét itt temették el 1213-ban. Az épületegyüttest 1526-ban rombolták le a törökök. A romokról azt hitték, hogy azok a Szent Kereszt pálos monostor romjai, ezért nevezték el a romok közelében található falut 18. századi újratelepítésekor Szentkeresztnek, ami később Pilisszentkereszt lett.
A pilisszentkereszti ciszterci apátság és kolostor romjai
A romok mellett van Klastrom-kút, amelynek bővizű forrása biztosította a vizet a kolostornak. A forrás és környéke fontos turista-emlékhely is. Itt született meg a Magyar Turista Egyesület megalakításának gondolata. 1888. szeptember 24-én, amikor báró Eötvös József, Téry Ödön és Thirring Gusztáv erre túráztak közösen.
A ciszterci romok közelében található Klastrom-kút. A bővizű forrástól vezették el a vizet a kolostorhoz, évszázadokkal később pedig ez a hely fontos turista-emlékhely lett.
Pilisszentkeresztre beérve elmentem a falu kisboltjához, hogy rákerüljön az utolsó előtti pecsét is az igazolólapra, majd ráfordultam az utolsó szakaszra, az előttem álló közel 4 km-re, fel Dobogókőre. Kicsit izgultam, hogy kevés lesz az időm, így haladtam, ahogy tudtam. Most a Zsivány-szikláknál sem időztem, de a kipreparálódott gyökerű nagy bükkfát azért üdvözöltem.
Végül 6 és fél órás menetelés után, fél 4-re felértem Dobogókőre, és rákerült az utolsó pecsét is az igazolólapra, az Eötvös Loránd menedékház ajtajában lévő OKT-bélyegzővel. A panorámafotó és egy jól megérdemelt frissítő után még egy rövid, de elégedett tízperces napon üldögélésre is volt időm a busz indulása előtt.
Ajándék a túra végére: a megunhatatlan dobogókői panoráma
Az egyre hosszabb tavaszi és nyári napokon a 4 kolostor útja túramozgalom egy jó kis egész napos túra lehet. Kisebb kitérővel akár még egy-két az útvonalhoz közel eső panorámapontot is érdemes beiktatni. Ha Dömösről 9-kor elindulunk kényelmesen teljesíthetjük a távot. Dobogókőről hétköznap 18.20-kor és 20.20-kor indul le busz Pomázra, hétvégén pedig 17.10-kor és 19.10-kor is van busz lefelé, így a tömegközlekedés szervezése sem jelent komolyabb logisztikai kihívást.
A túramozgalom igazolófüzete innen tölthető le.
További információ: Orbán Imre, bakonyturistaja@gmail.com, 70/942-4410
