Túraajánlat

Három családi túra a Pilis nyugati végein

Egy óvodással indultunk a Pilis legnyugatibb hegyeinek felfedezésére, ahol az érdekes látnivalók mellett gyönyörű kilátóhelyekből sem volt hiány. Családi túrák a Kis-Strázsa-hegytől a Kétágú-hegyen át a Klastrompuszta feletti csodákig.

Szöveg és fotó:
2021. április 21.

Egy óvodással indultunk a Pilis legnyugatibb hegyeinek felfedezésére, ahol az érdekes látnivalók mellett gyönyörű kilátóhelyekből sem volt hiány. Családi túrák a Kis-Strázsa-hegytől a Kétágú-hegyen át a Klastrompuszta feletti csodákig.

A három túra össztávját egy átlag felnőtt túrázó nyilván egyben lenyomta volna, de mi egy kisgyerekkel indultunk útnak, így jóval visszafogottabb terveink voltak: nem túl hosszú túrák során minél több érdekességet, szép virágot, különleges formájú sziklát és gyönyörű panorámát látni. Hát, így teljesüljön minden kívánságunk.

Kökörcsinek és bunkerek

Az Esztergom feletti Kis-Strázsa-hegyre a kökörcsinvirágzás idején jöttünk, így tartottam tőle, hogy sokan lesznek. A parkoló autók mennyiségét látva be is igazolódott, amitől féltem, ám a hegyen valahogy mégis elég szellősen voltunk, és eloszlott a sokaság. A fokozottan védett hegyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) Strázsa-hegyi tanösvényén lehet felfedezni, amelynek kis jelzőtábláin egy piros bogyójú növény, az itt előforduló védett dunai berkenye látható.

A 233 méter magas Kis-Strázsa-hegy a Pilis legnyugatibb magaslata, amely 1595-ben, Esztergom ostromakor fontos őrhely volt, a neve is innen eredhet. A katonai szerep egészen a 20. század végéig kísérte a hegyet. Több mint száz évig katonai lőtérként funkcionált, 1945-től 1990-ig szovjet katonák használták gyakorlóterületként a hegyet, amelynek oldalából rálátunk a hajdani laktanyára is.

A tanösvény kezdőpontja a hegy lábánál található Gyilkos-tónál van, ami eredetileg agyaglelőhely volt, később a szovjet hadsereg tankmosónak és harckocsi gyakorlatozónak használta. A hegy oldalában található bunkerek is ezeket az időket idézik vissza. Kisfiam miatt muszáj volt bemenni az egyikbe, egyszer és még sokszor. Az ilyen helyek mindig rejtenek valami oda nem illőt, de itt szerencsére semmi nem volt, a cirill betűs feliratokon kívül.

A hegy tetején álló kilátóba sajnos nem lehet bemenni, ezt csak a DINPI vezetett túráin lehet megtenni, azok pedig egyelőre szünetelnek a járványhelyzet miatt. (A kilátó történetéről ebben a cikkben részletesen olvashattok.) A kilátás azonban kilátó nélkül is nagyon szép innen. Alattunk Esztergom és Dorog, nem is olyan távol már a Gerecse hegyei emelkednek, mögöttünk pedig a Pilis. Mi ahogy már említettem, a leánykökörcsinek virágzása idején jöttünk, de a terület később is tartogat értékes növényeket, most még a tavaszi héricsek virágoznak, őket követik a törpenőszirmok és az árvalányhajak.

A tanösvény 1200 méteres köre akár egy óra alatt bejárható, ez persze a látnivalók miatt jóval hosszabb is lehet. A hely felfedezéséhez segítséget nyújt az ingyenesen letölthető Duna-Ipoly mobilapplikáció, amely a hegy csúcsától a hegylábi tavakig bemutatja a terület legjellegzetesebb élőhelyeit.

A Kétágú-hegy egyik ágán

A Pilis jellegzetes formájú, nevében is erre utaló hegye Kesztölc felett található. Egyik ágára, az Öreg-szirtre jelzett turistaút vezet fel, a másik ága, a Fehér-szirt azonban fokozottan védett, és nincs is rajta jelzett út, így azt a hegyet hagyjuk meg inkább az élővilágnak. A hegy nemcsak jellegzetes alakja miatt feltűnő, de fehér sziklái is messzire látszanak.

Kesztölcről nekem mindig a 70-es 80-as évek nagy hírű tapétagyára jut eszembe, és persze a reklám, amelyben a ketchup ráfröccsen a falra, majd megszólal az apa: „Ne félj, mama, ez kesztölci tapéta!”

Kesztölcön a szőlőművelésnek és borászatnak is nagy hagyománya van, jól példázzák a faluban ma is látható hangulatos pincék és a települést ölelő szőlők. Mi a hegy lábánál található kis parkolótól indultunk fel az 504 méter magas Öreg-szirtre, közben elhaladtunk a Pálos Gyógy- és Fűszernövénykert egy kis levendula- és zsályaültetvénye mellett is, ami a hajdan a közelben megtelepedő pálos szerzetesek emlékét idézi fel.

A hegyen a zöld jelzés halad végig, majd a zöld kereszt jelzésű Postás úton leereszkedve rácsatlakozhatunk a hegy lábánál érkező kékre, amin visszatérhetünk a kiindulási pontra, szóval egy kis körtúrát lehet itt tenni. A Postás út egyébként állítólag onnan kapta a nevét, hogy régen Kesztölc és Pilisszentlélek között erre hordták a postát.

Az Öreg-szirtet a Pilis egyik legjobb kilátóhelyének tartják, és tényleg, mintha a világ végéig ellátnánk innen. A hegyen a sziklák és a jó kilátópontok mellett barlangokat is találhatunk, illetve van itt egy sziklamászó-iskola, valamint egy siklóernyős starthely is. Ez utóbbi hely mellett találjuk a Piliscsabai Természetjárók Pilisi kilátások nevű túramozgalmának pecsételődobozát. A sziklákon, a kilátóhelyeken fokozottan ügyeljünk a gyerekekre.

Csodahelyek Klastrompuszta felett

A Kesztölc és Pilisszentlélek között található Klastrompuszta népszerű kirándulóhely, nem véletlenül, a felette magasodó Klastrom- és Csévi-szirtek sok izgalmas helyet rejtenek.

A Kesztölchöz tartozó Klastrompuszta ma egy kis üdülőfalu, hétvégi házakkal, pikinikezésre alkalmas nagy réttel, büfével, de századokkal ezelőtt nagy dolgok történtek itt. Itt épült fel az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első kolostora, amelynek feltárt romjait tudjuk ma megnézni. Az 1250-ben alapított Szent Kereszt kolostor 1304-ig volt a rend központja, és 1526-ig éltek itt szerzetesek. Az épületet akkor a török lerombolták, és ezt követően nem is épült újjá.

Innen a zöld kereszt jelzést követve indultunk első célpontunk, a híres és már lentről is jól látható Kémény-szikla látványos sziklaszirtje felé. Hétvégén jártunk itt, így útközben is találkoztunk már jó néhány túrázóval, a Kémény-sziklánál azonban várnunk is kellett, fent ugyanis egy nagyobb csoport reggelizett épp. Ha már idáig eljöttünk, mindenképpen szerettünk volna kinézni fentről, így kivártuk a sorunkat. Más kérdés, hogy járványhelyzet idején nem lenne-e jobb, ha mindenki csak egy rövid időt töltene a sziklán, hogy más is kinézhessen onnan. A kilátás egyébként tényleg szuper, a Gerecsére, a távoli budai hegyekre, a közeli Pilis-tetőre, másik irányba a szomszédos Kétágú-hegyre. A szikla előtt egyébként van egy másik kilátóhely is, ahová egy jobbra kanyarodó kis ösvény vezet ki.

Innen továbbhaladva a zöld keresztről ráfordultunk a piros jelzésre, majd a piros és kék barlangjelzésre, hogy megnézzük a fokozottan védett Leány-és Legény-barlang bejáratát. Itt megint kicsit összetorlódtak a hegyet járó túrázók, de nem voltunk azért vészesen sokan. Mindkét barlangot meredek kaptatón lehet megközelíteni, a gyerekekre itt is fokozottan figyeljünk. A két barlang között, egy szintben azok bejáratával, az idők során lett egy alternatív kis ösvény is, de akik ott mentek át, azt mondták, az eredeti, jelölt úton könnyebb átmenni, még akkor is, ha az egyik barlangból le, a másikba újra fel kell mászni.

Ariadne barlangjai

A két látványos barlangbejárat egymástól úgy 50 méterre nyílik, és sokáig azt hitték, ezek különálló barlangok. A több évtizede tartó kutatásoknak köszönhetően azonban ma már tudják, hogy a barlangok ugyanabba a rendszerbe vezetnek, a jelenleg hazánk 3. leghosszabb és 4. legmélyebb barlangjaként ismert az Ariadne-barlangrendszerbe. A két barlang közötti összeköttetést 1997-ben sikerült megtalálni a kutatóknak, a barlang ismert járatainak hossza több mint 15 kilométer, de jelenleg is folynak kutatások, így elképzelhető, hogy a jövőben újabb járatokat fedeznek fel.

A barlangoktól visszaindultunk Klastrompuszta felé, útközben véletlenül megláttunk egy erdei dagonyát, ami tele volt halkan duruzsoló erdei békával, ugyanis épp a kétéltűek szaporodási időszakának elején jártunk. Itt aztán hosszan elidőztünk, egy-egy későn ébredő béka akkor érkezett csak a vízhez, mások már javában brekegtek, körülöttünk madarak énekeltek, szóval az itt töltött egy óra felért egy erdei meditációval. A három túrát pedig hamarosan újra megismételjük, mert ha zöldbe borul minden, egészen más arcát is megismerhetjük ennek a gyönyörű vidéknek.

Cikkajánló