Túraajánlat

Panoráma kerékpárút a Balaton-felvidéken

A Balaton-felvidék név hallatán a legtöbben csak az első szóig jutnak el, a „Magyar-tenger” pedig sokkal többeknek indítja be a fantáziáját, mint az északi part felett hullámzó dombok világa. Pedig a strandoktól eltávolodva bármelyik évszakban lehet egy jót bringázni Keszthelytől Fűzfőig szinte akárhol, ráadásul az aszfaltutakat elhagyva is csábító lehetőségek várják a bicikliseket.

Szöveg és fotó:
Abelovszky Tamás
2021. július 14.

A Balaton-felvidék név hallatán a legtöbben csak az első szóig jutnak el, a „Magyar-tenger” pedig sokkal többeknek indítja be a fantáziáját, mint az északi part felett hullámzó dombok világa. Pedig a strandoktól eltávolodva bármelyik évszakban lehet egy jót bringázni Keszthelytől Fűzfőig szinte akárhol, ráadásul az aszfaltutakat elhagyva is csábító lehetőségek várják a bicikliseket.

A Panoráma kerékpárkörúttal (amely valójában négy-öt útvonal a Nivegy-völgy és a Dörgicsei-medence térségében) először egy megfakult információs táblán találkoztam Balatonakaliban, a helyi szupermarket parkolójában. A rövid szöveges ismertetők és a már alig látható szintrajzok mellett szerencsére a térképi ábrázolás elég jól tartotta magát az idők során, így hamar megfogalmazódott a gondolat, hogy a hosszabb-rövidebb útvonalakat egy nagyobb körré összefűzve felfedezhető válhat a környék, ráadásul többnyire távol az aszfaltutaktól.

Balatonakaliból a vasútállomástól, esetleg a 71-es út mellett lévő szupermarket parkolójából érdemes indítani a kört – előbbi esetben a falu egymás mellett álló két temploma és a mellettük található kis levendulamező is megcsodálható. A 71-es utat elérve a Balaton-felvidékre jellemző permi vörös homokkőből készült kereszt hívja fel a figyelmet a település régi temetőjének helyére, néhány régi sírkő társaságában. Itt a kerékpárútra fordulva Zánka felé kell indulni, de hamarosan magunk mögött hagyjuk az aszfaltot, és az első szélesebb dózerútra térünk le jobb kéz felé. Arra készüljünk fel, hogy bár eredetileg ki lehetett táblázva a teljes útvonal, jelzésekkel ma már csak hébe-hóba lehet találkozni, így a papírtérkép vagy egy megfelelő alkalmazás megléte a túrához erősen javallott, főleg a következő pár kilométeren.

Egy falu, három rom

Balatonakalitól északra hol cserjék között vezet a széles földút, hol nagyobb réteken át, egy helyütt egy alig járt úton egy fiatal kis ligeten keresztül, amíg el nem érjük a Balázs-tető déli lábát. Innen Dörgicsére szinte nyílegyenes út vezet, pompás kilátással a falura és a Dörgicsei-medencére. A névadó település három templomrommal is büszkélkedhet (a mai Dörgicse hajdanán három különálló falu volt, Alsódörgicsét korábban Füreddörgicsének vagy Boldogasszonydörgicsének nevezték), amelyekből kettő viszonylag egyszerűen a túra útvonalára is felfűzhető.

Az alsódörgicsei a romok közül a legnagyobb, a leglátványosabb, illetve talán a legszebb helyen lévő is egyben: pazar kilátás nyílik mellőle a Balatonra (és még akár szalonnát is lehet sütni a tűzrakó helyek valamelyikénél).

A Boldogasszony-templomot a 13. században emelhették, 20-22 méter magas tornyát valószínűleg sátortető fedte egykoron, a hívek a 18. századig használhatták. A falak mérete ma is impozáns, ráadásul két eredeti és egy rekonstruált, román kori ikerablak is díszíti a torony megmaradt részeit. A templom körüli falmaradványokból első ránézésre is látszik, hogy valaha egy nagyobb épületegyüttes állt a Gernye-hegy oldalában. A többször átépített templomot a 14. század folyamán például kerítőfallal (ún. cinteremmel) vették körül, sekrestyét építettek mellé, majd később egy L alakú épületet emeltek a templom déli oldalán.

A legnagyobb után következzék a legrégebbi dörgicsei rom, amely valójában nem is egy, hanem két épületet rejt. Az egykor Szentpéterdörgicsének nevezett falu templomát valószínűleg a 11. század végén emelte a Bogát-Radvány nemzetség. Az északi és a keleti rész a rom legősibb része, amelynek építéséhez ráadásul a római korból származó köveket is felhasználtak. Később a templom kiegészült egy toldalékkal nyugati irányban, majd dél felől gyakorlatilag hozzáépítettek egy másik templomot. Ennek köszönhetően vált igazán különlegessé: ikertemplom jött létre két hajóval, két szentéllyel. A szomszédos Levendula Majorból nyáron kellemes virágillat árad a rom felé kedvező széljárás esetén, ami még egyedibbé teszi az a látogatókra váró élményt.

Dörgicsét a Mencshely felé vezető úton hagyjuk magunk mögött, de arról is letérünk az első lehetőségnél egy dűlőútra a falu határában, hogy véletlenül se tegyünk meg a kelleténél hosszabb utat aszfalton. Kis kanyargás után elérjük a Halom-hegy oldalát, amelyet dél felől akár meg is kerülhetünk hangulatos présházak mellett eltekerve, a hegytetőn pedig a Kossuth-kilátóból fürkészhetjük az alant elterülő tájat. A hegy oldalában futó tanösvényen ismerkedhetünk meg a magaslat földtani múltjával, így szembesülve azzal a ténnyel, hogy épp egy kialudt tűzhányón tartózkodunk. A szokásos információs táblák mellett ötletes installációkat is elhelyeztek, amelyek makettekként mutatják be a vulkánok működését. Mencshelyre nyílegyenes dózerút vezet a hegy északi lábától – a helyi presszó teraszán jó időben érdemes inni egy frissítőt, sajátos hangulata van, és még a falu átmenő forgalmát is szemmel lehet tartani.

Bazalt orgonál a szőlőnek

Mencshelyről a Nivegy-völgy északi része felé vesszük az irányt. Óbudaváron kívül az összes települést érinti a völgyben a Panoráma bringakörút: sorrendben Szentjakabfát, Balatoncsicsót, Tagyont és Szentantalfát fogjuk meglátogatni. A legenda szerint e falvak nevei egészen a honfoglalás koráig vezethetők vissza: itt telepedett meg hajdanán Buda vitéz, aki a fiait felvitte a Halom-hegy tetejére, ahonnan egy-egy nyílvesszőt kellett kilőniük, és ahol az földet ért, ott alakíthatták ki saját udvarházukat. Így lett István (Csicsa) Balatoncsicsó, Jakab Szentjakabfa és Antal Szentantalfa alapítója. A Nivegy-völgy legfőbb vonzereje egyébként az, hogy a Balaton közelsége ellenére nyugodt kis települések bújnak meg egymás mellett, a jó adottságoknak köszönhetően kiváló borokat lehet kóstolni (a szőlőművelés kultúrája a római időkben alakulhatott ki), és szinte minden faluban dolgozik legalább egy festő, fazekas, keramikus vagy éppen fafaragó, akinek a műhelyét érdemes felkeresni.

Szentjakabfán szinte csak átsuhanunk, és máris a közeli Balatoncsicsó határában járunk. Csicsón is alapvetően lejtős úton haladhatunk a falu központjáig, elgurulva a templom mellett, amelyhez érdekes történet fűződik: úgy tartja a helyi szájhagyomány, hogy a szentantalfai református templomnak sokáig azért nem lehetett tornya, nehogy magasabb legyen, mint a csicsói római katolikus templom. A faluból kiválóan aszfaltozott út vezet át Monoszlóra, azonban ezen a túrán – amennyire lehet – kerüljük a szilárd burkolatot, így Szentantalfa felé fordulunk Balatoncsicsó határában. (Amiért érdemes elindulni Monoszló irányába az a nem messze található, ároktői templomrom, amely az egykori Szentbereck faluhoz tartozhatott, amíg azt a törökök a 16. század közepén fel nem dúlták.)

Szentantalfa felé gurulva feltárul előttünk a balatoni panoráma és a Nivegy-völgy falvainak látképe. Bármennyire is csalogató – főleg nyáron – a víztükör, a falu első házait elérve jobbra fordulunk, hogy egy izzasztó emelkedő tetejéről egy másik, a Káli-medencére nyíló panorámában gyönyörködhessünk. Egy kellemes, a Magyar Provence Levendulabirtok mellett futó lejtő vezet be Monoszlóra.

Június–júliusban lila levendulamezők mellett tekerhetünk el,

a birtokra betérve pedig levendulából készült termékekkel ismerkedhetünk: francia és angol levendulát szedhetnek az arra vágyók, amelyek közül előbbit az illataromája miatt inkább parfümök vagy szappan készítéséhez, míg utóbbit gyógyászati célokra, stresszoldásra hasznosítják.

A falu határában magaslik a Hegyes-tű, amelyre – kemény mászással – érdemes feltekerni. A felhagyott bazaltbányában kialakított geológiai bemutatóhelyen megcsodálhatjuk a körülbelül 8 millió évvel ezelőtt működött vulkán egykori kráterének belsejében a kihűlés során keletkezett bazaltoszlopokat, a 337 m magas hegy tetejére felmászva pedig lélegzetelállító panorámában lehet részünk. Többek között a Káli-medencét határoló többi bazaltkúpot, a Tóti-hegyet és a Gulácsot láthatjuk a távolban, a jól ismert tanúhegyek (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc) mellett. A Hegyes-tűről egy dűlőúton ereszkedünk lankásabb területekre, hogy a hegylábi szőlők, présházak és borospincék között folytassuk utunkat. A Zánka–Nivegy-völgyi borút kéttucatnyi helyszínen (pincék, éttermek, fogadók), a völgy a Balatonfüred–Csopaki borvidék legnagyobb egybefüggő boros területe, és itt is elsősorban az olaszrizling, a rajnai rizling, a chardonnay, a szürkebarát, a sauvignon blanc, a zweigelt, a merlot, a pinot noir a meghatározó szőlőfajta.

Szent Balázs esete az osztrák filozófussal

Tagyont éppen csak érintjük, miközben az enyhén emelkedő dűlőutakon tekerünk Szentantalfa irányába. A faluban találunk a főút mellett szinte mindig nyitva tartó boltot, az utolsó szakaszra feltöltekezhetünk itt, ha nem lenne a hátizsákban elég magunkkal hozott elemózsia. Az utolsó szintemelkedést is Szentantalfa határában kell legyűrni, hogy elérjük a Szent Balázs-templomromot. Az Árpád-kori istenháza romjai észrevétlenül bújnak meg Szentantalfa felett, a Nivegy-völgy keleti lejtőinek szőlői között; a hangulatos falmaradványok közül a templom nyugatra néző kapuján kilépve nyáron két fügefa árnyékából nyílik egyedülálló kilátás a völgyre, a Balaton nyugati medencéjére, a Hegyes-tűre, és a távolban még a Badacsony is feltűnik. A templom a 12–13. században épülhetett a korábban itt álló fatemplom kiváltására.

A román stílusú épületet egy évszázaddal később gótikus stílusban bővítették, ebből az időből maradt ránk gazdagon díszített, pálcatagos bélletű, csúcsíves kapuja. A kapubéllet mellett a templomtorony is szinte teljes egészében megmaradt, a változó magasságú falakból pedig jól látszik az egykori alaprajz. Szent Balázs napja azonban ma is a hegy ünnepe, február elején minden évben szabadtéri misét tartanak itt. Egy érdekes történet is fűződik a romhoz: egy osztrák okkultista filozófus, bizonyos Jörg Lanz von Liebenfels megvette azt, és lovagként élt a templomtoronyban. A helyi folklór szerint a második világháború közeledtével angol kémnek gondolták, ezért elüldözték (mivel a náci eszmékkel rokonszenvezett, kevéssé valószínű egyébként, hogy a szigetország titkosszolgálatának dolgozott) – mindenesetre a hely hangulatát átérezve teljesen érthető, hogy itt alakította ki nyári rezidenciáját.

A Szent Balázs-templomromot magunk mögött hagyva szinte nincs más dolgunk, mint gurulni a Balaton partjáig, az utolsó kilométereken már ismert ösvényeken tekerve. Jöhet a túrát követő csobbanás Balatonakali strandján, de a Panoráma kerékpárút jó választás az év bármely napján: valóban pazar kilátás nyílik több ponton is a Balatonra, a Nivegy-völgyre és a Káli-medencére, szinte minden kanyar után új arcát mutatja a vidék. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindezt egy könnyed montis túra kínálja, aszfaltot szinte egyáltalán nem is látunk menet közben.

A cikk a Turista Magazin 2020 júniusi számában jelent meg.

Cikkajánló