Egy Balaton-parti nyaralás elsősorban a strandolásról szól, de számos nyaralóhely különleges látnivalókkal is bír. Balatonalmádiban például gyönyörű, régi villák és érdekes történetű templomok mellett a város belterületén még egy kilátót is találunk.
Mielőtt útnak indulnánk, bevezetőként jöjjön egy kis múltidézés. Almádi a 19. század végén már menő fürdőhelynek számított, de nem elsősorban a Balaton miatt, hanem, mint gyógyfürdő. Itt azonban nem egy éltető gyógyforrása alapozta meg a fürdőhely hírnevét, a 19. század végén divatba jött természetes gyógymódok csábították ide a vendégeket. Például a Kneipp-kúra, ami a víz különböző kúraszerű felhasználását jelenti, illetve a vele párhuzamosan bevezetett Rickli-kúra, aminek az alapját a nap-és a légkúra jelentette, és természetesen mindkettő gyógyszerek alkalmazása nélkül ígért gyógyulást.
Pezsgő fürdőélet
Almádiban 1877-ben tűntek fel az első fürdőházak a tó partján, előtte nem is nagyon fürödtek a Balatonban, leginkább állatok itatására használták csak. 1899-ben megépült a Kneipp-intézet és az első Rickli-féle légsátrak. A Kneipp-intézet a mai Városház téren állt, nagyjából ott, ahol most a Pannónia Kulturális Központ található.
Fürdőzők az almádi Fövenyes strandon 1912-ben
És hogy miért éppen Almádit találták megfelelő helyszínnek a víz-lég-és napkúra pártolói, arról az Országos Magyar Kneipp Egyesület korabeli újságja így ír: „A Bakony balzsamos erdei és hegyi levegője vegyül itt össze a Balaton pormentes üdítő vízi levegőjével. A vidék talaja köves, sziklás, tehát szintén a lehető legegészségesebb. Maga a fürdőtelep, habár árnyékos helyei is vannak, de úgy agyonfásítva még nincs, hogy a fák túlsokasága a légmozgást gátolná, és hogy az éltető naptól és levegőtől a fürdőtelepet elzárná.”
Sebastian Kneipp wörishofeni plébános 1848-ban megbetegedett, és már az ókori görögök és rómaiak által is alkalmazott vízkúrával gyógyította meg magát. A saját gyógyulása ösztökélte arra, hogy a hidegvizes kúrát gyógymóddá fejlessze. A módszerei sokfélék voltak, a fürdőktől, öntésektől, gőzölésektől, gyógyteakúráktól kezdve a hidegvizes lepedőbe való begöngyölésen át a harmatos fűben való mezítlábas sétálgatásig.
Légfürdő és napkúra
Almádiban egy másik módszert, az Arnold Rickli svájci orvos által kifejlesztett nap-és légfürdőkúrákat is alkalmazták. E célból több fából épült légsátra is felépítettek a hegyoldalban. Az egyik oldalán nyitott helyiségekbe szabadon áramolhatott be a friss levegő, ami Rickli szerint az egészséges alvás egyik alapfeltétele.
Érdekes gyógymód volt a légfürdő. „A légfürdőt a vendégek külön erre a célra szolgáló erdős hegyen végzik. Ez abból áll, hogy az ember járás közben fokozatosan eltávolít magáról minden ruhát úgy, hogy végül csak egy vászon kötény van a testén… A hegytetőre már mezítelenül jut az ember, ahol aztán tornázással, fafűrészeléssel, favágással tölti el az időt.”
A bevett gyógymódként alkalmazott napkúra ma már aligha lenne alkalmazható. „Ez abból áll, hogy az ember a nap legmelegebb szakában, t.i.: délelőtt 10 és délután 2 óra közötti időben ezen célra a Balaton víztükre felett emelt, felülről nyitott épületben mezítelenül kifekszik a napra úgy, hogy csak a feje van a nap sugaraitól védve. Mikor a nap a testet minden oldalról jól megsütötte, akkor a test pokrócba lesz begöngyölve. Nincs olyan gőzfürdő, a mely a testet úgy kiizzasztaná, mint hogy az ember a napon kiizzad. Izzadás után hideg vizes lepedőben ledörzsölés, azután pedig Balatonban úszás következik.”
Az egyik oldalán apácaráccsal lezárt légsátor, a Rickli-féle légkúra helyszíne volt, ahol éjszaka is tiszta, friss levegőt szívhattak be az ott alvók
Villatúra Almádiban
A hajdani gyógyközpont emléke ma már csak írott szövegekben és régi képekben él, egyetlen korabeli, a fürdőtelephez kapcsolódó épület, a Zsák vendéglő Széchenyi sétányon álló kapuoszlopai jelzik, hol is zajlott pezsgő fürdőélet a századfordulón.
A múlt század elején épült villákból viszont még ma is többet láthatunk a város utcáit járva. Almádi, ami nevét almafáiról kapta, később jelentős szőlőtermesztő terület lett. Aztán az 1880-as években jött az ültetvényeket elpusztító filoxéravész, a szőlőket később nem telepítették újra, a megmaradt présházakból pedig nyaralók lettek. Először a veszprémi polgárság kezdte a régi vincellér- és présházakat nyaralóvá alakítani, majd egyre másra új, fényűző villák épültek az egyre felkapottabb nyaralóhelyen.
Ma is áll még az első fürdőházakat építtető Brenner Lőrinc egykori, présházból átalakított nyaralója, amelynek svájci stílusú, faragott tornáca ma is gyönyörű. A közelben több faragott tornácos villát is láthatunk, és itt áll Almádi „első temploma”, a közadakozásból épült Margit-kápolna.
Brenner Lőrinc egykori nyaralójának faragott tornáca ma is látható a Margit-kápolnával szemben
A Baross Gábor utcában, a református templom szomszédságában álló álló Magda-lakot 1908-ban építtette a budapesti Bermüller Alajos kereskedő és felesége, Pfeifer Gizella, akik a nyaralót lányuk után nevezték el „Magda lak”-nak. 1921-ben a villát Kis Jancsi prímás vette meg. Később volt pártház, majd közösségi ház, most magántulajdonban van. A szecessziós Sári-villa ma már kissé megkopott, és mozgalmas múltja során volt lakóház, leánynevelő intézet, jegyzői lakás, tiszti klub és óvoda is.
Aki szeretne elmerülni az almádi villák történetében, az a szervezett villatúrák során megteheti ezt. Részletek: ITT
A Magda-lak a Baross úton
Erődtemplom a dombtetőn
Városi sétám legtávolabbi célpontja a vörösberényi erődtemplom volt, ami jó fél órás gyaloglásra van a Városház tértől. Útközben hangulatos kis nyaralók, kevésbé hangulatos, de kacsalábon forgó paloták követték egymást, egy valami azonban közös volt bennünk: a permi vörös homokkő, ami így vagy úgy, szinte minden épületnél jelen van. De emlékművek, templomtorony és a strand épülete is ebből a kőzetből épült, meg még sok minden más.
A vörös homokkőből épült támfalak fölött a Sári-villa látható
A permi vörös homokkövet már régóta használják a környéken építő-és díszítőkőként, már a rómaiak is faragták, a középkorban pedig helyi mesterek mellett olasz kőfaragók is dolgoztak errefelé. A városban egy külön tanösvény is kanyarog Vörös homokkő tanösvény néven, és többek között érint egy egykori bányaudvart is.
Vörösberény egykor önálló község volt, 1971 óta Balatonalmádi része. A vörösberényi főutcán, egy nagy kereszteződésben egy hatalmas templom áll, az 1779-ben felszentelt Loyolai Szent Ignác-templom, mellette pedig a szépen felújított, egykori jezsuita kolostor ölel körbe két szép hársfát. Az épületben most hotel működik.
A Loyolai Szent Ignác-templom és a felújított egykori jezsuita kolostor épülete
Innen már csak pár száz méter a dombon álló erődített református templom, ami a történelem során többször is katolikus kézre került. A 11-12. században ezen a helyen már állhatott egy templom, amit egy 1109-es levél szerint 54 házból álló falu, Szárberény vette körül. A templomot a 14-15. században gótikus stílusban átépítették, a kőfalat viszont csak 1739-ben építik meg a reformátusok védelmi céllal.
Mivel sok templomba nem lehet csak úgy bemenni, már azon meglepődtem, hogy a kapu nyitva volt, nem is reméltem, hogy a kerten túl a templomajtót is nyitva találom. Körbejártam bent is, kint is, és megnéztem minden oldalról ezt a szép és különös hangulatú templomot.
A középkori eredetű, vörösberényi erődített református templom, amely Balatonalmádi címerében is szerepel
Szép kilátás a város tetején
Következő célpontom a város teteje volt, egészen pontosan az Óvári Messzelátó, amit egy újabb fél órás gyaloglással értem el. A település egykori szőlőhegyén álló kilátó a századforduló környékén épült, természetesen vörös homokkő talapzaton. A cserszömörcékkel tarkított kis tisztás gyepét mostanra sárgára égette a nyári nap. Fentről a Fűzfői-öböl és az azt körülölelő hegyek látszanak, és a magasból a vörösberényi templomokat is kiszúrtam.
Az Óvári Messzelátó Almádi hajdani szőlőhegyének tetejére épült
Az Óvári-kilátót az 1899-es avatási ünnepség után pár évvel, 1906-ban egy orkánerejű szélvihar romba döntötte, később többször is újjáépítették, legutóbb 1991-ben, amikor eredeti gerendavázas, faragásokkal díszített tetőzetét állították helyre, régi fényképek alapján, de egyszerűbb formában.
Kilátás az Óvári-kilátóból valamikor a múlt század elején. A képen látszanak a Rickli-féle légsátrak is
A kilátó nevét Dr. Óvári Ferenc ügyvédről, országgyűlési képviselőről kapta, aki nagyon sokat tett többek között a kilátó megépítéséért, és a vasúthálózat kiépítéséért Balatonalmádiban.
Panoráma a Fűzfői-öbölre az Óvári-kilátóból
Az újjáépített kápolna
Innen a Vörös homokkő tanösvény útvonalát, és a kék háromszög jelzést követve ereszkedtem vissza a városközpontba, érintettem a már nem létező Veszprém-Alsóörs vasútvonalnak emléket állító gőzmozdonyt, a város hajdani bányaudvarát is, majd a tanösvény 9. állomásán a Szent Jobb-kápolnát, amelynek egyik különlegessége, hogy a Szent Jobból származó ereklye mellett Szent Imre és Boldog Gizella királyné csontereklyéjét is elhelyezték itt.
A Szent Imre-templom épülete mellett találjuk a Szent Jobb-kápolnát, amely a Vörös homokkő tanösvény útvonalának is része
A Szent Imre-templom mellett található kis kápolna a budai vár hajdani Zsigmond-kápolnájának pontos mása, ahol 1901 és 1944 között a Szent Jobbot őrizték. A 2. világháború alatt a kápolna körüli épületrészek a bombázások nyomán romba dőltek, a kápolna azonban csodával határos módon épen maradt, és 12 évig szunnyadt a ráomlott romok alatt. Az ötvenes évek közepén az utolsó pillanatban mentették meg, majd a helyi plébános erőfeszítései nyomán itt, Almádiban építették újjá.
További információk: http://balaton-almadi.hu/
További érdekességek Balatonalmádi látnivalóival és történetével kapcsolatban: http://www.helyismeret.hu
Forrás: Schildmayer Ferenc: Balatonalmádi gyógyfürdő (Balatonalmádi füzetek II.)
A cikk 2021 júliusában jelent meg először.
