Túraajánlat

A varázslatos Vértes északkeleti vidékén

Erdő mélyén megbúvó romantikus várromot, természetes és épített kilátókat, kiváló piknikhelyeket, valamint több vadregényes túraterepet és egy mesébe illő falucskát is bemutatunk a Vértes északi és keleti tájait bemutató túratippünkben.

Szöveg:
2021. augusztus 8.

Erdő mélyén megbúvó romantikus várromot, természetes és épített kilátókat, kiváló piknikhelyeket, valamint több vadregényes túraterepet és egy mesébe illő falucskát is bemutatunk a Vértes északi és keleti tájait bemutató túratippünkben.

A Vértes egyediségét és látnivalóit bemutató sorozatunkban korábban már megismertük a hegység nyugati, valamint déli tájékát, melyek roppant változatos tereppel és megannyi fantasztikus érdekességgel csalogatják a turistát, ez alkalommal pedig az északkeleti területeit fogjuk bebarangolni, amely szintén egy másik arcát mutatja ennek a nem túl nagy, de annál sokszínűbb vidéknek.

Amíg a Vértes déli része dolomit alapkőzetből épül fel, az északi Vértesben helyenként a dachsteini mészkő is megtalálható. Ez a kőzet folyamatos kopása során lekerekedett formákat mutat, ellentétben a déli dolomitfelszín lepusztulásával, ahol a töredező, aprózódó kőzet meredek letöréseket, sasbérceket, valamint omladékos szakadékokat hoztak létre. A vértesi táj tagoltsága az alacsony tengerszint feletti magasság ellenére az északi- északkeleti tájakon is megvan, de csak helyenként láthatunk kisebb-nagyobb sziklafalakat. A nyugati részekre oly jellemző homokos talajjal itt nemigen találkozhatunk.

Kilátással a környékre
Korábban a déli sziklabérces hegyoldalakon már eltelhettünk a Vértes lenyűgöző panorámáival, ám a hegység északi és keleti kilátásai merőben más látképpel fognak minket lenyűgözni. Az egyik ilyen természetes kilátópont a hegység legkeletibbje, a mindössze 384 méter magas Zuppa-tető, ahonnan elsősorban a Vértes egybefüggő, erdővel borított tömbjére lehet rálátni. A Vértes innen a valóságnál egy sokkal magasabb hegység benyomását kelti, de ugyanilyen csalóka panorámája van a Körtvélyesi-kilátónak is, amit a Zuppa-tető kopasz csúcsától nem messze Csákányospuszta, illetve a legendás Mária-szakadék felett találunk.

A látványos sziklaformákkal gyönyörködtető Mária-szakadékban vezető Országos Kéktúráról a kék háromszög jelzésen kapaszkodhatunk fel a 16 méter magas Körtvélyesi-kilátóhoz.

Egyedi faszerkezetéről egyaránt rálátni a hegység legmagasabb pontjára, a 487 méteres Nagy Csákány kúpjára, a Vértes elnyúló dimbes-dombos tömbjére, a Tatai-medencére, illetve a szomszédos Gerecse vonulataira, valamint a két hegység között fekvő Tatabányára is.

Ha a körpanorámás kilátótól továbbra is a kék jelzéseket követjük és a Mária-szakadék látványos sziklaóriásait is megcsodáltuk, kisvártatva hegyes-völgyes terepen elérjük hazánk egyik legromantikusabb várromját, az erdő csendjében álló Vitányvárat.

Romantikus várrom az erdő közepén
Széles erdei úton, majd meredek kaptatón értünk fel a fák lombjaitól csak az utolsó pillanatban elénk táruló fehérlő falmaradványokhoz. Némi képzelőerővel az erősen leromlott falakat a történelmet kedvelő szemek újrarakják, és a kövek között a fantázia megeleveníti a Vitányvár egykori mindennapjait.

Hasonlóan a környék többi erősségéhez, ezt a 13. századi várat is a Csák nemzetség egyik tagja építette. A vár lényegében két négyszögletű toronyból állt, és elsődleges feladata volt megvédeni a környező falvakat és utakat a rablóktól. A török először 1529-ben ostromolta. Többször is gazdát cserélt, míg 1597-ben Pálffy Miklós végleg visszafoglalta, de a következő évben felrobbantották, hogy az többé ne kerüljön török kézre. A 18. században köveit a helyiek különböző építkezésekre széthordták. Az 2012-ben megkezdett és időszakosan azóta is tartó ásatások sok állatcsontot és edénytöredéket hoztak felszínre, de találtak itt egy ezüstpénzt és egy díszes kést is. Párhuzamosan a régészeti feltárással a várfalak megerősítése, a romok állagmegóvása is zajlik.

Kiváló erdei táborhelyek
A vártól továbbra is a kék jelzéseket követve igazi erdei táborhelyeket és egy látványos kilátópontot érintünk, mielőtt a hegyekkel és erdőséggel körbevett Várgesztesre érkeznénk. Aki szereti az erdei piknikezést vagy a „kint alvós” túrázást, annak a Vitányvártól mindössze másfél kilométerre fekvő Szarvas-kút, illetve az innen még másfél kilométerre található Mátyás-kúti pihenőhely biztosan tetszeni fog.

Mindkét táborhelyen forrás, pár éve felújított bútorzatot, bográcsállvánnyal ellátott tűzrakót, illetve tágas esőbeállót találunk. A Szarvas-kútnál konkrétan egy kis házikót építettek, aminek tetőterében fapriccseken lehet aludni, így ide még sátrat sem kell magunkkal hoznunk, de ugyanakkor vizet mindenképp célszerű, mert az itt található forrás gyakran elapad és sosem tudhatjuk, mikor tudjuk itt megtölteni a kulacsunkat.

A Szarvas-kúttal ellentétben a Mátyás-kútnál bővizű forrás csörgedezik, ami a vízben szegény Vértesben nagy kincsnek számít. Ennél az erdészeti út mellett fekvő erdei pihenőnél is minden adott a kényelmes táborozáshoz. Az árnyat adó fák alatt megbúvó széles esőbeálló alatt akár egy nagyobb társaság is elfér, illetve közvetlenül a tűzrakóhely fölött egy kis kulcsosházat is találunk. A Szarvas-, valamint a Mátyás-kúttól nem messze, egymástól közel azonos távolságban egy másik komfortos erdei pihenőt is kipróbálhatunk. Ez a turistautak kereszteződésében fekvő Szép Ilonka-forrás, amit szintén a közelmúltban újítottak fel.

Somlói körpanoráma
Ezektől a táborhelyektől a piros turistaúton, alig néhány kilométeres gyaloglással juthatunk el Vértessomlóra, valamint a szomszédságában magasodó Nagy-Somlóra. A hegytetőn álló kőtorony eredetileg katonai célokat szolgált, a megszálló szovjet csapatok építették megfigyelőtoronynak. Választásuk nem véletlenül esett erre a csupán 330 méteres magaslatra, hiszen az alacsony magasság ellenére innen tökéletesen belátni a környéket.

A Nagy-Somló körpanorámájában egyszerre tűnik minden oly közelinek és távolinak. A látótávolságnak csupán a légköri viszonyok és a saját szemünk szabhat határt.

Körbetekintve a Vértest és Gerecsét elválasztó árok környékétől mindkét hegység csúcsain keresztül a Kisalföld peremvidékéig láthatunk el. Keleten Tatabánya hegyei látszanak, távcsővel és szabad szemmel egyaránt felismerhető a Szelim-barlang és a Turul, valamint a közeli gerecsei bányák.

Várgesztes környékén
Várgesztes határában panorámás sziklatető enged szép kilátást a várgesztesi völgykatlanra, a Vértes hullámzó lankáinak alján megbújó település környezetére és az északon kezdődő síkvidékre. Ez a Zsigmond-kő, ahová a kék háromszög jelzések tesznek kitérőt az Országos Kéktúráról, ami párszáz méterrel később bevezet a váráról híres Várgesztesre.

Sajnos a település határában megbúvó erősség évek óta romosan és elkerítve várja sorsát. A pusztuló épület megmentésére már születtek tervek, de egyelőre még egy kapavágás sem történt. Ezzel együtt érdemes ide ellátogatni, pontosabban a vár alatt található piknikezőhelyre, mert a fákkal körbevett, hatalmas rét szélén található új padok, asztalok és esőbeállók együttesen alkotnak idilli pihenőhelyet, amit hétvégenként főként a kisgyerekes családok, nagyobb társaságok szoktak birtokba venni.

A megújuló Kőhányáspuszta
Ha Várgesztestől továbbra is a kék jelzéseket követjük, egy hangulatos pagonyerdőn keresztül érünk el a festői kápolnájáról ismert Kőhányáspusztára. A napjainkra gyakorlatilag elnéptelenedett, hétvégi házas kis sváb faluban nem csupán Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelt kápolnát és a Kéktúra bélyegzőjét találjuk, ugyanis már félkész állapotában áll a környék egykori birtokosáról elkeresztelt gróf Esterházy Móric Ökoturisztikai Központ, ami a tervek szerint 2021-ben 45 főt befogadó turistaszállással, étteremmel és a Vértes természeti értékeit, továbbá a sváb néprajzi értékeket bemutató kiállítással fogadja majd vendégeit.


Kőhányástól pár kilométerre keletre, a szelíden hullámzó lankák között egy igazi vértesi kuriózumra bukkanhatunk.

Vérteskozmai idill
A festői Vérteskozma egykoron virágzó sváb falu volt, ahol a helyiek szinte kivétel nélkül német ajkúak voltak. A mezőgazdasággal, fakitermeléssel foglalkozó lakosság sorsát a 20. század legnagyobb vihara pecsételte meg, ugyanis a háború után a magyar törvények a kollektív bűnösség elvén gyakorlatilag az egész falut kitelepítették Németországba. 1946. május 18-án 68 családnak, pontosabban 318 személynek, köztük 181 gyereknek kellett elhagynia a szülőfaluját, csupán annyi holmival, amit egy család a két kezével el bírt cipelni. Mindössze négy család maradhatott a faluban, akik korábban magyarnak vallották magukat. A kis sváb falu gyakorlatilag az elnéptelenedésének köszönheti megmaradt, eredeti arculatát, ami fehérre meszelt parasztházaival meseszép környezetével kimondottan turistacsalogató látványt nyújt.

A gyönyörű környezetben megbúvó kis település ma üdülőfalu, ahol borsos áron mérik a telkeket, és ebből kifolyólag csak a tehetősebbek engedhetik meg az állandó itt-tartózkodást. Viszont a takaros házak közt akad egy, amit a hátizsákos turista is igénybe vehet a Vértes Meteor Természetbarát Sport Egyesületnek köszönhetően, akik 1969 óta üzemeltetik az egyesületük alapító tagjáról elnevezett Németh Gyula turistaházat.

Változatos terep, felfedezésre váró völgyek
Vérteskozmai kirándulásunkat érdemes kiegészíteni a közeli Fáni-völgy és a Sárkánylyuk-völgy bejárásával. Az előbbi meredek domboldalak közé zárt hangulatos erdészeti úton tárja fel a vértes északkeleti tájainak egyedi hangulatát, míg a másik völgybe vezető úton szintén egy új képet kapunk a hegység ezen részének erdőtájáról.

Reméljük, hogy az általunk három részben bemutatott roppant változatos Vértes vidéke sokak számára adott kedvet és tippet a természetjárásra, valamint a hegység felfedezésére. Természetesen mi csupán néhány látnivalót emeltünk ki a sok közül, érdemes ezért otthon kihajtani a térképet és alapos böngészésbe kezdeni, hogy majd egy túra során minél több izgalmas helyszínt és helyi értéket megismerhessünk.

A cikk először 2020 augusztusában jelent meg.



Cikkajánló