Rózsaszínű tavaszi pompa Berkenyén

A börzsönyi zsákfaluba nem csupán a bekötőút mesébe illő fasora miatt érdemes ellátogatni. Cikkünkből minden kiderül a csodás fekvésű Berkenyéről.

Szöveg és fotó:
Lánczi Péter
2024. március 19.

A börzsönyi zsákfaluba nem csupán a bekötőút mesébe illő fasora miatt érdemes ellátogatni. Cikkünkből minden kiderül a csodás fekvésű Berkenyéről.

Az éledező természet egyre több színnel hirdeti a kikeletet, Berkenyén pedig nem mindennapi látványt tár elénk. A Börzsöny délnyugati szegletében megbúvó takaros kis falu nevének hallatán elsőre a fekete vagy piros bogyós díszfa juthat eszünkbe, de a Nógrád megyei településre vezető utat mégsem ilyen fák, hanem csodálatos rózsaszín virágzatú vérszilva fasor szegélyezik.

A 2010-es évek közepén, az út két oldalára ültetett fasor lenyűgöző virágba borulása az elmúlt évek során mondhatni országos hírnévre tett szert a kirándulók és fotósok körében. Sokan ellátogatnak ide tavasszal, hogy részesei legyenek ennek a csupán néhány napig tartó csodának, melynek magával ragadó hatását a domborzati viszonyok és a hátteret megfestő hegyvidéki táj is tovább fokozza.

Vérszilvafa (Prunus cerasifera)

A vérszilvafa terebélyes, sűrű ágrendszerű díszfa, amely 4-8 méter magasra nő meg. Gömb formájú lombkoronája 3-4 méter széles, levelei lombhullásig tartják a sötétpiros, bordó színárnyalatot. Rózsaszínű virágai általában április elején nyílnak, de egyes években már március második felében is pompáznak.

A Csodás fekvésű Berkenye
A napjainkban hatszáz lelket számláló Berkenyéről már a 14. századból találunk feljegyzést, de a török uralom alatt elnéptelenedett, és csak a 18. század elején népesítették be újra a Frankóniából betelepített németek. Lakóinak nagy része ma is német anyanyelvű. A település német neve Berkina. A tájházat egy egykori jellegzetes német parasztházban rendezték be, ahol a helyi kultúra tárgyi emlékeit gyűjtötték össze. Múltat és identitást őrző régi épületeket szerte a faluban láthatunk, aminek ápolt és rendezett környezete helyenként az Alpokalja településeinek hangulatát idézik. Találunk itt vendégházat és színvonalas fogadót is.

Berkenye közigazgatásilag 1990-ig a szomszédos Nógrádhoz tartozott. A szétválás után a falu rohamos fejlődésnek indult, és egyre többen költöztek eme remek fekvésű csendes, erdőkkel és szántókkal körülvett településre, ami Vácról vasúttal és busszal egyaránt könnyen megközelíthető. A 2000-es évek elején a Morgó-patak, illetve a vasúti sínek túloldalán emelkedő Hosszú-bércen Villaparkot alakított ki az önkormányzat, aminek parcelláit a napjainkban is tartó építkezések szépen lassan benépesítik. A település ezen oldaláról mesés kilátás nyílik a Magas-Börzsöny hegykoszorújára és a környező erdőire, a várromjáról nevezetes szomszédos Nógrádra, és persze magára Berkenyére, benne a festői, 18. században épült római katolikus templommal és a Morgó-patak duzzasztásával létrehozott Hársas-tó csodás víztükrével.

A Hársas-tó idillje
A hagyományait lelkesen ápoló és figyelemreméltó rendezettséget sugárzó községben modern épületeket is találunk, de a falu hamisítatlan meghitt hangulatából ez mit sem vesz el. A helyi idillt az épületek és a már említett vérszilva fasor mellett a vasút és az erdőszél mentén elterülő Hársas-tó fokozza. A körbesétálható csendes horgásztó különlegessége a közepére épített kis fedett sziget, amin egy pergola áll. A fahídon megközelíthető mutatós faépítmény a nagyközönség előtt sajnos le van zárva, és nyáron a tóban nem lehet fürödni sem, de a Hársas-tó körüli séta ezzel együtt is kikapcsolódást és felemelő élményt nyújt.

Aki a napokban ellátogatna Berkenyére, legyen tekintettel a helyiekre, és ne akadályozza a faluba vezető keskeny út forgalmát: ne parkoljunk közvetlenül a fasor mentén, és ne az autóból készítsünk fotókat! Fedezzük fel ezt a csendes kis falut sétálva, ahol a tavaszba öltözött fák látványán túl más pompás fotótémát is találunk.

A cikk 2022 áprilisában jelent meg.

Cikkajánló