Számos most virágzó növényünk közül talán a fekete kökörcsin az egyik legmutatósabb. Tudod, hol találkozhatsz vele?
A boglárkafélék családjába tartozó fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) „sápadtabb” testvéréhez, a leánykökörcsinhez hasonlóan március-áprilisban virágzik. Gyakran egymás mellett nyílnak, olykor a tavaszi hériccsel társulva. A bókoló virágú növényt nehéz mással összekeverni, jellegzetessége, hogy mindenhol selymes szőrzet borítja, és hogy egészen sötét, szinte már fekete lepellevelekkel büszkélkedhet. Körülbelül 8-12 centisre nő meg.
Érdekessége, hogy az árvalányhajhoz hasonlóan a magvai először a szél szárnyán repülnek, majd dugóhúzószerűen a talajba fúródnak. Ez úgy lehetséges, hogy a bibeszálai repítőkészülékké alakulnak, ezekhez csatlakozik a mag, és a kettő közötti rész megérve és kiszáradva spirállá alakul. Miután a talajra hullt, már csak egy kis nedvesség kell a csodához: ilyenkor a spirál elkezd kiegyenesedni, ezáltal a mag befúródik a talajba, úgy is mondhatnánk, hogy „elülteti magát”.
A fekete kökörcsin mérgező, az összes része protoanemonint tartalmaz. Emellett azonban gyógyhatású anyagok is megtalálhatóak benne, ezért a népi gyógyászatban egykor asztmatikus panaszokat és fejfájást gyógyítottak vele. Festésre is használták.
Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft, de kár is leszedni, mert nagyon hamar elhervad. A gyökere mélyen lenyúlik a talajba, az átültetést nem viseli el. A természetben azonban sok helyen megcsodálhatjuk, hazánk minden táján előfordul a sziklagyepektől a homokgyepekig. Nő többek között a Cserhátban, a Jászságban, a Kisalföldön, az Alföldön, a Pilisben, a Keszthelyi-fennsíkon, a Mátrában és a Csombárdi-réten, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság beszámolója szerint a Barcsi Borókásban nemrégiben bontott szirmot.
