Fotó

Te látod az oroszlánt a ködben?

A csillagos égboltra felnézve sokféle alakzatot fedezhetünk fel, és ugyanez igaz a világűr végtelen számú ködösségeire is, amelyek sokszor elképesztően izgalmas, színes formákat alkotnak. Persze ahhoz, hogy mindezt láthassuk, távcsőre lesz szükségünk. Vagy egy olyan remek asztrofotóra, mint 2020 utolsó hónapjának legszebbje, amelyen most te is megkeresheted az égi oroszlánt.

Szerző:
Turista Magazin
Magyar Asztrofotósok Egyesülete
Fotó:
Bagi László
2021. január 8.

A csillagos égboltra felnézve sokféle alakzatot fedezhetünk fel, és ugyanez igaz a világűr végtelen számú ködösségeire is, amelyek sokszor elképesztően izgalmas, színes formákat alkotnak. Persze ahhoz, hogy mindezt láthassuk, távcsőre lesz szükségünk. Vagy egy olyan remek asztrofotóra, mint 2020 utolsó hónapjának legszebbje, amelyen most te is megkeresheted az égi oroszlánt.

12 hónap, 12 remek asztrofotó. A tavaly útjára indult Hónap Képe sorozattal többek között az volt a célja a Magyar Asztrofotósok Egyesületének, hogy minél több emberrel megismertessék a kozmosz izgalmas objektumait és annak elképesztően szép látványvilágát.

Természetesen 12-nél jóval több lenyűgöző asztrofotó készült 2020-ban, ide kattintva megnézheted, milyen pazar képekből kellett kiválasztani a legszebbeket, a zsűrinek bizony nem lehetett könnyű dolga. De még mielőtt belemerülnétek ebbe az izgalmas válogatásba, ismerjük meg december legszebb asztrofotóját. Bagi László augusztusban készült fotóján a Cepheus csillagkép közelében található, Sharpless 2-132 katalógusszámmal jelzett emissziós ködösség látható, amelynek a Földtől való távolságát 10 000 fényévre becsülik.

Az emissziós és planetáris ködök pompás színüket egy a közelben lévő csillag ultraibolya sugárzásának köszönhetik. Ez a sugárzás gerjeszti ezeket az ionizált gázokból álló ködöket, és ennek következtében kezdenek el világítani a spektrum különböző tartományaiban. Az oxigén például kék, a hidrogén vörösen izzik.

A László fotóján látható, rendkívül alacsony felületi fényességű emissziós ködösségnek az az érdekessége, hogy ha figyelmesen nézzük, akkor egy oroszlán alakját fedezhetjük fel benne profilból. A rejtőzködő oroszlánt egy speciális technikával, keskenysávú szűrőkkel sikerült megörökítenie. Az Oroszlán-köd szépsége abban is rejlik, hogy a vöröses-narancsos, hidrogénben gazdag régió mellé társul egy ionizált oxigénben gazdag, kékes terület is, amely egy speciális színpalettát (Hubble-paletta) alkalmazva láthatóvá is válik. Így egy nagyon szép, festményszerű képet kaphat az asztrofotós, ahogy ezt a fenti képen is megcsodálhatjuk.

A kevésbé ismert Sharpless katalógusának ködeiről azt érdemes tudni, hogy a 1950-es évek végén, a kezdetleges Hidrogén-alfa keskenysávú szűrők kifejlesztésével a szakcsillagászoknak lehetősége nyílt a korábbiaknál jóval halványabb, hidrogénből álló galaktikus ködöket feltérképezni. Stewart Sharpless 1959-ben véglegesítette a galaxisunkban található vörös (hidrogén, vagy HII) csillagködöket összegyűjtő jegyzékét, a Sharpless 2 katalógust, amelyben sok, addig ismeretlen halvány objektum is helyet kapott, többek között az Oroszlán-köd. Ezek együttesen hozzásegítették a csillagászokat ahhoz, hogy galaxisunk azaz a Tejút szerkezetét jobban megismerhessük.

Cikkajánló