Fotó

Gyönyörű, színes köd november legszebb asztrofotóján

Szabad szemmel sokszor alig, de egy kis asztrofotós segítséggel szemünk elé tárulnak a világegyetem elképesztő képződményei. Ezúttal egy felrobbant csillag után létrejött gyönyörű ködösséget, a Fátyol-ködöt ismerhetitek meg.

Szerző:
Turista Magazin
Magyar Asztrofotósok Egyesülete
Fotó:
Feltóti Péter
2020. december 9.

Szabad szemmel sokszor alig, de egy kis asztrofotós segítséggel szemünk elé tárulnak a világegyetem elképesztő képződményei. Ezúttal egy felrobbant csillag után létrejött gyönyörű ködösséget, a Fátyol-ködöt ismerhetitek meg.

A Magyar Asztrofotósok Egyesületének novemberre kiválasztott legszebb fotóján a Hattyú-csillagképben található Fátyol-ködöt láthatjuk, amely egy szupernóva maradványa, azaz egy csillag felrobbanása után megmaradt ködösség.

A ránézésre egyszerű felvétel elkészítése több szempontból is komoly munkát igényelt, hiszen egy fotón biztos, hogy nem lehetett volna ilyen szép tiszta és részletgazdag képet készíteni erről az égi objektumról, így eleve több felvétel összességének köszönhetjük ezt a szemnek is kellemes eredményt.

Másrészt a Tejútnak ebben a régiójában, ahol a Fátyol-köd található, rengeteg csillag van, és bár a ködösség fényesebb részei egy nyári, fényszennyezéstől mentes, tiszta égbolton akár szabad szemmel is kivehetők, egy ilyen részletgazdag képhez elengedhetetlen egy komolyabb fotográfiai megoldás, hogy a csillagok zavaró fényét kiszűrve láthatóvá váljanak a Fátyol-köd finomabb részletei is. Hogy miként sikerült mindezt megvalósítani, azt a kép készítőjétől, Feltóti Pétertől tudhatjuk meg, aki idén nyáron vágott bele ebbe a nem könnyű feladatba.

„Ahhoz, hogy a lehető leglátványosabban örökítsem meg a viszonylag nagy kiterjedésű Fátyol-ködöt, nagy felbontású panelek mozaikjából kellett összeraknom. A képen látható eredmény 6 mozaikkockából került kivágásra. Az egyes panelek 18 darab 20 perces, 6 nanométeres H-alpha és ugyanennyi OIII szűrővel készült nyersekből készültek, amelyekből a feldolgozás során bikolór képeket készítettem, azaz panelenként 12 órányi nyersanyagot, összesen 72 óra expót dolgoztam fel. Elég kockázatos volt úgy belevágni a munkába, hogy nem tudhattam, lesz-e ennyi derült éjszakám úgy, hogy a kép elkészítésére csak 3-4 hónap áll rendelkezésre egy évben.

Mivel mozaikot készítettem, fontos volt, hogy minden egyes panel minden egyes részexpozíciója nagyon pontosan legyen komponálva. Mind a kamera forgásszöge, mind a látómező pozicionálása 15 ívmásodperc nagyságrendnyi pontosságot igényelt.

A feldolgozás során az volt a célom, hogy – kihasználva a megnövekedett látómezőt és pixelfelbontást – olyan mélységében mutassam meg a területet, ahogy eddig még nem láttuk. Tehát nem arra törekedtem, hogy az egyes panelekbe mélyen benagyítva lehessen barangolni a részletek között, nem 6 egymás melletti fotót szerettem volna készíteni, hanem egy olyat, amely a hasonló méretű látómezővel rendelkező objektívekhez képet nagyságrendekkel dinamikusabb, mélyebb látványt nyújt.

A csillagok kezelése is fontos szerepet kapott a kép feldolgozásában. Azt szokhattuk meg ugyanis a Fátyol-ködöt ábrázoló fotóknál, hogy minél nagyobb részét látjuk, annál több és annál jobban felfúvódott csillag takarja el a lényeget. A csillagok ellen pedig két igazán hatásos módszer van: nagy apertúra és keskeny áteresztés. 20 centiméteres tükörátmérőjű távcsövem máris biztosítja, hogy apróbbak legyenek a csillagok a képen, a keskenysávú szűrők pedig köztudottan csökkentik a csillagok látszó méretét. Mivel még a pixelfelbontás is megnőtt a mozaik miatt, így minden adott volt ahhoz, hogy a csillagok zavaró sokasága nélkül, végre teljes pompájában láthassuk ezt a csodálatos égi jelenséget.”

Cikkajánló