Tudtad, mitől „léprigó” a léprigó?

Mikor az erdei madarak zöme már elvonult, vagy behúzódtak a hideg elől a településekre, addig Magyarország legnagyobb termetű rigófaja épp a téli erdőkben érzi magát elemében. Hangos, cserregő énekével gyakran találkozhatunk ilyenkor. Cikkünkből az is kiderül, mi köze a fagyöngyhöz, és miért „ragaszkodik” hozzá.

Szerző:
Turista Magazin
Forrás:
Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
MME
2022. november 23.

Mikor az erdei madarak zöme már elvonult, vagy behúzódtak a hideg elől a településekre, addig Magyarország legnagyobb termetű rigófaja épp a téli erdőkben érzi magát elemében. Hangos, cserregő énekével gyakran találkozhatunk ilyenkor. Cikkünkből az is kiderül, mi köze a fagyöngyhöz, és miért „ragaszkodik” hozzá.

A léprigó és a fagyöngy szinte elválaszthatatlanok. Nem csupán azért, mert e rigófajunk kedvenc téli tápláléka a fagyöngy, hanem mert a fagyöngybogyók elfogyasztásával a madár terjeszti is a növényt. Hogyan is? A léprigók jóízűen elfogyasztják a növény termését, amit azonban nem tudnak teljesen megemészteni. A fagyöngy termésének belseje igen ragadós. A madár bélcsatornáján áthaladó és testéből távozó, nagyon kemény mag továbbra is ragacsos marad, ezért könnyen odatapad a faágakhoz, ahol elkezd csírázni, majd az elkövetkező teleken már „fagyöngybokorként” kínálja termését a léprigók számára.

Igazi szólistaként zengi be télen a fagyönggyel fertőzött erdőrészeket. Erős, hosszú, cserregő hangját már messziről hallhatjuk.

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

A léprigó hangja

Honnan az elnevezése? Latin neve Turdus viscivorus, ahol a Turdus a rigót jelöli, míg a fajnév fagyöngyevőt takar. Magyar neve „léprigó” is a fagyöngyre utal, mint „madárlépre”.

Régen a madarászok előszeretettel használtak lépvesszőt a madarak befogásához.

Az eszköz vékony, általában cirokseprű szálaiból készült, amelyet fagyöngy terméséből főzött ragasztóval, azaz „léppel” kentek be. Eme utóbbi tulajdonsága, hogy nem szilárdul meg, és nagyon ragad.

A legnagyobb magyarországi rigófajként tartják számon, testhossza elérheti a 27 cm-t, testtömege a 100–150 grammot, míg szárnyfesztávolsága 42–47 cm. A hím és a tojó tollazatában nincs különbség, a fiatal példányok nagyon hasonlítanak a felnőttekre, de hasi részük és begyük világosabb.

Hazánkban szórványos költőfaj, vonuláskor és télen azonban gyakrabban találkozhatunk vele. Férgekkel, rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik, melyeket elsősorban a talajon zsákmányol.

Télen legkedveltebb tápláléka a fagyöngy termése, de egyéb fák és bokrok bogyóit is szívesen fogyasztja.

Évente egy, legfeljebb két alkalommal költ. A hímek éneklése és a párválasztás igen hamar, már az enyhébb téli napokon elkezdődik. A fészket a tojó egyedül építi gallyakból, növényi szálakból, száraz falevelekből, gyökérdarabokból, melyet nedves földdel tölt ki. 4-5 tojást rak, ezeken főként a tojó kotlik, a hím csak ritkán váltja fel – olvasható a faj bemutatásánál az MME honlapján.

Cikkajánló