Programok

Vadregényes lápvidék – A tatai Fényes tanösvény

Keresztül-kasul kanyargó pallósoron járhatjuk be a tatai Fényes-források sás-bokros-fás-virágos vízi dzsungelét, amelynek mindent vivő specialitása, hogy a láptó látnivalóit olyan testközelből csodálhatjuk meg, ahogy az országban sehol másutt. Kedvcsinálóként nézd meg galériánkat.

Szerző:
Joó Annamária
Fotó:
Somogyvári D. György
2020. augusztus 25.

Keresztül-kasul kanyargó pallósoron járhatjuk be a tatai Fényes-források sás-bokros-fás-virágos vízi dzsungelét, amelynek mindent vivő specialitása, hogy a láptó látnivalóit olyan testközelből csodálhatjuk meg, ahogy az országban sehol másutt. Kedvcsinálóként nézd meg galériánkat.

Vízben álló, gyönyörű láperdőben kanyarog a közel 1 km-es pallóút, amelyet látványos helyeken kiszögellések, elágazások, zsákutcák szakítanak meg nézelődés céljából. Eltévedni nem lehet, a bejáratnál kapott tanács jól jön: mindig balra kell tartani, és akkor a végén körbeérünk.

Már a 18 állomásból álló, cölöpökre épült gyalogösvény elején rögtön gyönyörű árnyas erdőbe csöppentünk. A pallós járófelület végig a forrástó felett kanyarog. Fokozottan védett természetvédelmi terület, egész évben látogatható.

Ez a lápvidék minden évszakban veszettül jól nézhet ki, és bőven tartogat elképesztő látnivalókat is. Nyáron minden csupa zöld, de szép lehet ősszel is, amikor a lápot színes avarréteg takarja. Valószínűleg télen sem csalódhatunk benne, a tó ugyanis hidegben sem fagy be, mivel a karsztforrásokból állandóan enyhén szénsavas, 20–22 °C hőmérsékletű víz tör a felszínre.

Az egyik leglátványosabb rész az Erdei-források megállója, ahol egy kilátót is találunk. Innen pompásan megfigyelhető az alattunk és körülöttünk lévő kristálytiszta vízfelület és misztikus környezete.

Hasonló a bakonyi Gyilkos-tóhoz, illetve erdélyi rokonához, ahol az egyre növekvő vízborítás az égererdő pusztulását okozza, és a mozdulatlanságba dermedt facsonkok úgy meredeznek ki a víztükörből, mintha évszázadok óta arra várnának, hogy megpillantsd és felfedezd őket.

Azért nevezik a területet Fényes-forrásnak, mert a meder alján lévő kvarchomok a víz feltörésekor buborékokkal keveredik, és ha a Nap rásüt, akkor fényesen megcsillan a tóban.

A kora délutáni napfény „sziporkázott” a láptó víztükrén, és szinte mesebeli hangulatot árasztott, ahogy végigsétáltunk a zsombékosok, a káka- és sáskötegek, illetve az égerfákkal szegélyezett pallósoron.

Az idő jócskán előrehaladt: a fény könnyű fátyolként lebegett fatörzsön, vízen, levélen, lassan nyúltak az árnyak. Becsíkozták a tavat.

Mocsári teknősöknek, békáknak is kiváló élőhelyet nyújt ez a zavartalan vízi világ.

Ahogy haladunk egyre beljebb, egyik ámulatból a másikba esünk. Buja zöld, páratelt lápi vidék. Bokrok, fák, füvek tenyésznek a vízben. Mintha nem is Magyarországon, hanem egy trópusi mangroveerdőben sétálnánk. Lenyűgöző látvány, egyedüli hangulat.

A források aktivitása most is megfigyelhető. Több helyen elmélázhatunk, nézegethetjük, hogyan bugyog a tóban a feltörő víz. Ha csöndben maradunk egy kicsit, még a karsztforrások bugyborékoló „vízi zenéjét” is hallhatjuk.

A környék több mint három évtizednyi szénbányászata, pontosabban a mélyművelésű szénbányák fokozott vízkiszivattyúzása miatt a kiapadhatatlannak hitt tatai források az 1970-es évekre mégis eltűntek. Ám a bányászat megszűnte után egy évtizeddel, láss csodát, 2001-ben ismét elkezdtek működni a források, és vízhozamuk azóta is folyamatosan nő itt, a Fényes fürdő területén.

Az égeres láperdőben a nyílt vízfelületből kikandikáló fatörzsek, a víz felszínén visszatükröződő fák varázslatossá teszik a tájat.

Egy újabb érdekesség, függőhídon is átsétálhatunk. A lábunk alatt beringó híd padlója középen egy kicsit beleér a lápba, a gyerekeknek ezzel „pacsálásra”, tapicskolásra ad remek lehetőséget.

A pompás vízinövényekkel benépesített tavon kézi erővel működtethető „kompon” tudjuk magunkat egyik partról a másikra áthúzni. Próbáljuk ki, jó móka!

A rózsaszín tavirózsa mellett a védett fehér tündérrózsa is jelen van a tóban.

A pallókról folyamatosan lehet lesni a növényekkel benőtt különleges fatörzseket, a vízimadarakat, a napon sütkérező teknősöket és a vízben lubickoló halakat.

Láttunk egészen közelről csillogó jégmadarat, kis ökörszemet, és fiatal vízityúkot is, amely hosszú lábujjaival olyan kecsesen lépkedett a vízinövények levélszőnyegén, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna a vízen járás.

Aztán volt, hogy apró háborgás támadt a láperdő mélyén, a bokrok között három bakcsó röppent fel. Majd hosszú lábú madarak kaptak szárnyra, tág körben kergetőztek a tó fölött, lebuktak, emelkedtek. A lápvidék élettől lüktetett.

Most éppen nem virágzik, de így is megkapó látványt nyújtott a tó felszínét beborító tavi- és tündérrózsatenger.

A Fényes fürdőn található Grófi-tóban több forráscsoport tör fel, melyek hőmérséklete szintén 20–22 °C-os. A nyári szezonban a fürdőzők a tó partján szép, természetes környezetet találnak. A tavat még Esterházy grófné használta fürdésre, innen a tó elnevezése.

Megközelítés

Tata város központjából mintegy 3 kilométerre terül el a Fényes-fürdő Természetvédelmi Terület. A Fényes Fürdő és Kemping mellől indul a Fényes-források tanösvény (amely egyben kijárat is). Egész évben látogatható, a Fényes fürdő közelében ingyenes, tágas parkolót is találunk.


Cikkajánló