Somogyvári D. György cikkei

Ráckevétől mintegy 6 kilométerre, a Csepel-sziget déli részén bújik meg egy takaros kis szerb nemzetiségű község, Lórév. Az alig 300 fős település fekvése már csak a Duna közelsége miatt is páratlan, mégis viszonylag kevesen ismerik. Pedig lenne miért: számos természeti szépségre, építészeti és kulturális különlegességre bukkanhatunk a környéken.

Keresztül-kasul kanyargó pallósoron járhatjuk be a tatai Fényes-források sás-bokros-fás-virágos vízi dzsungelét, amelynek mindent vivő specialitása, hogy a láptó látnivalóit olyan testközelből csodálhatjuk meg, ahogy az országban sehol másutt. Kedvcsinálóként nézd meg galériánkat.

Somogyvámos határában, a festői somogyi lankák és gabonatáblák között, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll közel 800 éve a pusztatorony, amely romos állapotában is egyedi és gyönyörű. Maga a tömény középkor a puszta közepén. A kő és a föld együttese az évszakonként változó vegetációval, bármely hónapban lenyűgöző látványt nyújt.

Szántóföldek, löszgyepek, mocsárrétek övezte sík vidéken, csendes magányosságban őrködik egy fatornyos, fehér kápolna Dormánd és Tenk között. Több mint 300 éve áll ellent a puszta viharainak és a történelem szeszélyeinek. Körötte a falu többször elnéptelenedett, de Hanyi-puszta emléke, templomának köszönhetően, nem merült feledésbe. Amellett, hogy megkapó látvány, a mai napig híres Szent Anna búcsújáróhely.

Akácfaliget övezte magányos templomfal a szántóföld közepén, mely méltóságteljesen viseli magán a múló idő nyomát. Pótharaszt egykor nyüzsgő faluja már nem létezik, de nem tűnt el nyomtalanul, és nem merült feledésbe. Emlékét máig őrzi egyedi hangulatú középkori pusztatemploma Csévharaszt határában.