Hírek

Vörös vércsék a zsámbéki romtemplomban

A védett vörös vércse egészen meglepő - sokszor emberek által lakott - helyeken képes fészkelni. A zsámbéki romtemplomban tavaly jelent meg, idén pedig visszatért.

Szerző:
dunaipoly.hu
Klébert Antal
TM
Fotó:
Berkó Gyöngyi
Klébert Antal
2016. március 21.

A védett vörös vércse egészen meglepő - sokszor emberek által lakott - helyeken képes fészkelni. A zsámbéki romtemplomban tavaly jelent meg, idén pedig visszatért.

Fotó: Berkó Gyöngyi
Fotó: Berkó Gyöngyi

 

A vörös vércse (Falco tinnunculus) közepes termetű sólyomféle, Magyarországon védett, eszmei értéke 50000 Ft egyedenként. Fészket nem épít. Gyakran foglalja el a szarkák, varjúfélék gallyfészkeit, de megtelepszik a városok magasabb épületein, templomtornyokban, várromokon is. 2015 óta fészkel a zsámbéki templom- és kolostorrom ódon kövei között. A tavalyi sikeres költés után idén is elfoglalta ezt az költőhelyet. Sikeres költését a nyesten kívül a helytelen technológiával végzett pocokmérgezés vagy az egyre gyakrabban használt drónok veszélyeztetik.

Néhány kilométerrel nyugatabbra, a Dél-Gerecse Natura 2000 területre, vércseládák és madárodúk kerülnek kihelyezésre. Vörös vércsék és baglyok jutnak így fészkelési lehetőséghez a gyepterületek közelében. Az odúk az öreg állományú erdők hiányát hivatottak pótolni, fészkelőhelyet kínálva a cinegéknek, harkályoknak és a többi odúlakó madárfajnak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a közeljövőben ürgetelepítést is tervez a térségben.

 

Fotó: Berkó Gyöngyi
Fotó: Berkó Gyöngyi

 

Zsámbéki templom- és kolostorrom
A 13. század első felében már állt a román stílusú kőtemplom, amelyet a következő századokban többször bővítettek. Mellette a gótikus kolostor a premontrei rend otthona volt. Az épület sorsát az 1763-as földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. Nem is maradt volna belőle semmi, ha Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. 1889-ben Möller István építész tervei alapján állították helyre. 1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit. Mára ebből az épületből csak egy dongaboltozatos terem (ma kőtár), a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg.
 


 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Vigyázat pocokok, rátok vadásznak az áttelelő vörös vércsék
Te is lehetsz önkéntes sasőr

Még több madaras hír
 

Cikkajánló