Túraajánlat

Zöld úton a Kevélyeken át

Látványos kőfejtők, egy 20. században épített vár, barlangok és elveszettnek hitt város után indulunk a Pilis legdélebbi bástyájára és környékére.

Szöveg és fotó:
2021. január 26.

Látványos kőfejtők, egy 20. században épített vár, barlangok és elveszettnek hitt város után indulunk a Pilis legdélebbi bástyájára és környékére.

A Pilis–Visegrádi Zöld Túramozgalom keretében járjuk a terepet, amelynek lényegéről és első úti élményeiről már egy korábbi cikkünkben beszámoltunk. Ez alkalommal a Pilist és a Visegrádi-hegységet behálózó hét zöld jelzésű út közül – amelyek a túramozgalom tematikáját képzik – a Pilisborosjenőt és Budakalászt összekötő, élményekben gazdag nyomvonalát fogjuk bemutatni, néhol kis kitérőt téve, hogy még többet megismerjünk a környék nevezetességeiből és páratlan látnivalóiból.

A Pilis hegység legdélebbi vonulata a Kis-, a Nagy- és az Ezüst-Kevély egybefüggő tömbje, amely a budapestiek és a környékbeliek kedvelt kiránduló-, illetve szabadidős helye. Ezen a hegyvonulaton fogunk átkelni egy alig több mint 12 km-es túra keretében, amely még egy téli túranap alkalmával is tartogathat panorámás kilátást, ha kifogunk egy kis napsütést. Nézzük hát, merről és hova tartunk, valamint mit érdemes itt felfedezni!

Pilisborosjenő határából, a 10-es számú főút melletti Téglagyári tértől kezdjük a gyaloglást. Ide legegyszerűbben a 218-as számú buszjárattal juthatunk el, amely Budapest és Solymár között viszonylag sűrűn jár. Innen a buszmegállóból a Téglagyár, illetve a Malom dűlő egyenes és széles útján kezdjük a túrát, mígnem a Fehér-hegy lábánál fekvő Malomdűlő farmháznál végleg magunk mögött hagyjuk a házakat és az elhagyatott kerteket. Túránk nem éppen legszebb részén vagyunk túl, amely több mint 2 km-en keresztül monotonon vezet minket a terepre, de fogjuk fel úgy, hogy ez egy bemelegítő szakasz, amely után csak szebb és izgalmasabb látványban lesz részünk.

A Pilis–Visegrádi Zöld Túramozgalomról

A Túrafüggő szervezésében kiírt túramozgalom nyílt, ahhoz bárki csatlakozhat. Teljesíthető egyénileg vagy csoportosan, gyalogosan vagy kerékpárral, illetve vegyesen tetszőleges irányból és időkorlát nélkül. A hét zöld sávjelzésű túra igazolólapját és egyben itinerjét a túramozgalom szervezőjének honlapjáról (blog.turafuggo.hu-n) ingyenesen lehet letölteni. A teljesítésért járó díjazás kitűző és emléklap, amelyet 500 forint + postaköltség ellenében vehetünk át.


Megkezdjük a Kevélyek irányába az emelkedést. Zöld jelzésű, szűk ösvényünk feketefenyvesekkel tarkított, omladékos, dolomitsziklás tájban vezet minket. A hegyoldalban hullámvasutazó utacskánk a Solymári-völgyet követve a jellegzetes Jenői-sziklát is érinti. A fokozottan védett, környezetéből látványosan kiemelkedő sziklaképződmény négy faragott fülkével is bír, amelyek eredeti funkciójáról csak feltételezések vannak. Elképzelhető, hogy a régmúltban szakrális szerepük volt, mások szerint azokat egyszerűen csak méhészkedés céljából hozták létre.

Alig pár méterrel odébb elhaladunk a Solymári-falnak nevezett sziklák mellett, majd ennek közelében egy leágazó ösvénynél lehetőségünk van egy pár száz méteres kitérővel ellátogatni az „egri várhoz”, pontosabban annak filmbeli másához. Sokan ismerik ezt az élethű díszletet, de a falai nem csupán a filmrajongóknak lehet érdekes. Aki csak úgy erre téved, azt is hihetné, hogy egy igazi középkori vár romjaihoz érkezett, amelynek egyedi hangulata és környezete kiváló pihenőhelyként is szolgál. A Gárdonyi Géza 1901-ben írt regénye alapján 1968-ban forgatott, Egri csillagok című film helyszíne egyszerre állít emléket a magyar filmtörténet számos kiváló színészt és több ezer statisztát felvonultató remekművének, persze nem utolsósorban pedig az egri vár igazi hőseinek, akik 1552-ben a harmincszoros török túlerővel szemben védték meg az erősséget.

Nagyobb kitérővel még a nem túl távoli, érdekes formájú Teve-sziklát is felkereshetjük, amelyet útvonalunktól délre, az Országos Kéktúra mentén találunk. A későbbiekben egyébként a mi zöld útvonalunk is csatlakozik a kékhez, hiszen közös nyomvonalon kapaszkodnak fel a fehér sziklás Nagy-Kevély oldalába, egészen a hegynyeregig. A felmenet során ezen a köves, sziklás szakaszon akadhatunk rá az út felett megbúvó Szódás-barlangra, amelyet a téli, lombtalan hegyoldalban az útról is könnyen kiszúrhatunk.


A Kevély-hegyi-kőfülkének vagy Gyopáros-barlangnak is nevezett, alig pár méteres kis barlanghoz meredek és omladékos úton juthatunk fel. A Szódás-barlang feltehetőleg az egykoron a Kevély-nyeregben álló turistaházhoz vezető szekérúton szállított szóda után kaphatta a nevét. A ma használt Gyopáros nevet pedig az ilyen meredek sziklákat kedvelő havasi gyopár miatt kapta. A kőfülke egyébként nem valami nagy, így anno aligha lehetett alkalmas ősemberek menedékének. Ezt bizonyítják a régészeti feltárások is, amelyek során nem kerültek elő őskori leletek.

A Nagy-Kevély oldalában vezető ösvényről helyenként kitekinthetünk a tőlünk nyugatra húzódó Budai-hegyekre, illetve az alattunk fekvő „egri várra”, de az igazi panoráma a barlanghoz közeli sziklákról tárul elénk.

Utunk felénél járunk, amikor felérünk a Kevély-nyeregbe, ahol sajnos az előbb említett turistaház már nem áll. Az 1992-ben tisztázatlan körülmények között leégett ház több mint hatvan évig szolgálta a turistákat. Megépülésében Rendlinger Adolfnak, a Természetbarátok Turista Egyesülete akkori elnökének jelentős szerepe volt. Az ő nevével egyébként a turistatérképen is találkozhatunk. Róla nevezték el azt útszakasz, amelyen mi is felkapaszkodunk a Nagy-Kevély oldalába.

A turistaház helyén ma csupán egy kis esővédő és néhány pad fogadja a vándort, illetve az a fa, amelyre az Országos Kéktúra bélyegzőjét is rögzítették. Ittjártunkat mi is ezzel a pecsétlenyomattal igazoljuk a füzetünkben, mielőtt továbbhaladunk a zöldön keleti irányba.

A Nagy-Kevély keleti oldalában kényelmes lejtésben tartunk Budakalász felé. A hegy árnyékos oldalában járunk, amely főleg ilyenkor, télen, jóval hűvösebb utat ígér, mint a napsütötte, nyugati fekvésű, ahol nem sokkal ezelőtt felkapaszkodtunk. Ezen a komorabb, szürkébbnek ható szakaszon találunk rá az ösvény felett csupán néhány méterre megbúvó Zöld-barlangra. A sziklaüreg neve abból ered, hogy a kéménykürtőre emlékeztető járat falait dúsan borítják a mohák.

A közel 30 m hosszú járat az évezredek során majdnem teljes egészében eltömődött. Egy barlangkutató csoport áldozatos munkájának köszönhetően ma kiegyenesedve járhatunk az egykor csak kúszva felderíthető barlangban. Előkerült itt az őskortól a középkorig bezárólag mindenféle lelet. Ember- és állatcsontok, obszidiánpengék, különböző korokból származó edénytöredékek és fémeszközök maradványai is felszínre kerültek a 2000-es évek elején zajlott régészeti feltárás során. Természeti értékét és megkülönböztetetten védett státuszát többek között a benne található cseppkőkérgeinek, cseppkőlefolyásainak, kis méretű függőcseppköveinek, valamint kristályos borsóköveinek és ősmaradványainak köszönheti. A Zöld-barlang szabadon látogatható, értékeinek, állagának és tisztaságának megóvása azonban mindannyiunk érdeke.

Alig egy kőhajításnyira egy kilátóteraszhoz érkezünk, ahol keleti irányban kitárul előttünk a tér, benne Pomáz és többek között a Kő-hegy látképe. Az esővédővel és paddal ellátott pihenőhely mögött egy kőfejtő maradványait is megtekinthetjük. Letermelt, hatalmas sziklafalán található egy, a különleges ásványai után Kristály-barlang névre keresztelt, 31 m hosszú üreg. A felső triász dachsteini mészkőben létrejött, hévizes eredetű barlangban sok borsókő és kalcitkristály figyelhető meg. Ezt a megkülönböztetetten védett és lezárt barlangot csak engedéllyel lehet látogatni.

Az Ezüst-Kevély oldalában olyan szakaszhoz érkeztünk, ahol több különös helynevet is leolvashatunk különböző térképfelületeinkről. A Sicambria, Etzelburg vagy Ősbuda elnevezés mind-mind olyan terepi pontot jelölnek, ahol amatőr kutatók megtalálni vélték egy ősi város romjait, valamint ezzel együtt meghamisított, illetve elfelejtett történelmünk fontos helyszínét. A baj csak az, hogy ezek a feltételezések egyre szélesebb körben terjednek a térképi megjelenítés miatt, és ismeretek hiányában sokak számára azonnal tényekké válhatnak. A helyzet az, hogy manapság bárki bármit állíthat egy kőhalomról, egy természetes sziklaalakzatról anélkül, hogy bármiféle ismerete lenne a történelemről vagy a geológiáról. Mindettől függetlenül a saját szemünkkel is meggyőződhetünk arról, hogyan is festenek ezek a helyszínek, amelyek közül az egyik közvetlenül az útvonalunk mellett található, „Ősbudvár” néven. A budakalászi kőbánya feletti 275 m-es magaslaton egy felhagyott kőfejtőt találunk. Egyesek ezt tartják „Ősbudavár” romjainak, és ezt már a nyomtatott térképeken is feltüntetik. Ide is tehetünk egy kis kíváncsi kitérőt, mielőtt a közeli Budakalászon befejezzük a túránkat.

Mielőtt elérnénk a település házait, csalitosban, időnként nyílt terepen kell átkelnünk, ahol nehéz a tájékozódás. Itt helyenként tökéletesen ráláthatunk a Pomáz fölé magasodó pompás Kő-hegyre, amelyet majd következő túránkon közelebbről is szemrevételezhetünk, de a Pilis más magaslatai is jól látszódnak. Miután beérünk Budakalászra, majdhogynem nyílegyenesen jutunk el a HÉV-állomásra, ahol egy információs táblán találjuk túránk utolsó kódját.

Reméljük, hogy ötletet és kedvet adtunk a Pilis és a Visegrádi-hegység téli felfedezéséhez, ami jó túraruházattal ebben az időszakban is élvezetes időtöltés lesz. Tarts velünk a következő „Zöld úton” is, ami szintén érdekes és lenyűgöző helyekre fog elnavigálni.

A cikk először 2020 januárjában jelent meg.

Cikkajánló