Csoda szép fotókon mutatjuk be az esti erdő tündérszemű lakóinak, hazánk legszebb nevű rovarjainak a táncát.
Ha május derekán az ember elidőz egy kis erdei tisztás szélén naplemente után, észrevétlenül is szemtanúja lesz annak, amint parányi teremtmények suhannak el mellette. Szinte láthatatlanok – áttetsző, csipkeszerű szárnyaik szépen irizálnak a felkelő holdfényben. Testük halvány zöld, akárcsak az ilyenkor levelet bontó fák koronája. Ők a zöldfátyolkák (Chrysopidae), az esti erdő apró, tündérszerű lakói, akiket kevesen ismernek, pedig titokzatos életük igencsak megérdemli a figyelmet.
A fátyolkák a rovarok közül is különösen régi vonalat képviselnek ugyanis a mai fátyolkák szinte alig változtak ősi formájukhoz képest – a régészeti leletek szerint már a jura korban is léteztek hozzájuk nagyon hasonló fajok.
A felnőtt példányok alig 1 centiméteresek, mégis érzékeny, finom érzékszervekkel rendelkeznek. Két pár finoman erezett, hálós szárnyuk van, innen a rend neve is: Neuroptera, magyarul recésszárnyú. Teljes átalakulással fejlődnek (pete → lárva → báb → kifejlett rovar), ami a rovarok evolúciójának egyik nagy lépése volt. Ősi, kevéssé specializált szájszervei és érzékszervei vannak
a fátyolkalárva például egyszerű, de hatékony ollószerű, szúró-szívó szervvel ejti el a zsákmányt.
Ha tovább vizsgáljuk a faj különlegességeit, megemlítendő, hogy a pigmentek miatt a fátyolkák szeme különböző szögből nézve változtathatja a színét, zöldes, arany vagy bronzos árnyalatot vehet fel, emiatt is hívják néha „smaragdszemű tündérnek”. Szemük pigmentáltsága továbbá védelmet nyújt a káros UV-sugárzás ellen, és valószínűsíthető, hogy segíti az éjjeli repülés során a fényforrások észlelését (hold, csillagfény vagy mesterséges fények).
Ami viszont igazán érdekessé teszi őket, az a ragadozó lárvaállapotuk. A fátyolkalárvák igazi „levéltetűoroszlánok”. Ollóikkal ragadják meg zsákmányukat: levéltetveket, atkákat, más puha testű rovarokat. Egyetlen lárva több száz kártevőt is elfogyaszthat, így az ökológiai gazdálkodás egyik csöndes szövetségese.
Viszont a lárvák olyan intenzív ragadozók, hogy ha nem elegendő számukra a rendelkezésre álló táplálék, kannibalizmus is előfordul közöttük,
ezért rakja a nőstény külön-külön szálak végére a tojásokat, hogy azok ne falják fel egymást. A felnőtt rovarok viszont már mérsékeltebb életet élnek, visszavonulva a vadászattól: nektárt és pollent fogyasztanak, és új életükre készülnek, a családalapításra.
A zöld fátyolkák estefelé a legaktívabbak, kékóra után keringőt járnak halkan zizegve a fák között. Gyakran „táncolnak” erdei ösvényeken, mezőszéleken, de olykor-olykor utcai lámpafényben is felfedezhetjük őket. Megfigyelni ezt a lassú, esti táncot igazi jutalom annak, aki türelemmel, csendben nézi az erdő éjszakai életét.
Ezeknek a törékeny lényeknek nemcsak a szépsége, de az ökológiai szerepe is rendkívül fontos. Segítenek az egyensúly fenntartásában, miközben szinte észrevétlenül élnek közöttünk.
Legközelebb, amikor alkonyban a fák alatt apró zöld tündérek rebbennek el melletted, nézd meg őket közelebbről. Lehet, hogy épp egy fátyolka repült el melletted?
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
