Természetjárás közben talán a legszembetűnőbb kísérőink a fakopáncsok, ugyanis a legtöbb faj a közeledő ember láttán nem repül el, csak felkúszik a lombkoronába, majd távozásunk után újra alacsonyabbra ereszkedik. Néha halk, néha nagyon zajos dobolással mutatja: itt vagyok!
Egy biztos: kedvenc csemegéjükről ilyenkor sem hajlandóak lemondani.
Tudtad, hogy az egyik legszebb tollazatú fakopáncsunk hímjei nászidőszakban a kopogás helyett inkább nyávogó hanggal jelzik a területüket? A tavaszi erdőben járva áprilisban megütheti a füledet ez a különleges hang. Érdemes meghallgatni ezt a „harkályéneket” az alábbi cikkre kattintva, hogy élőben is felismerd, amikor kirándulsz.
