MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A legjobb erdei móka: land art

Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás? 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Az 1960-as években megszülető land art a természeti környezetben megtalálható „eszközöket” (felszíni alakzatok, sziklák, kövek, növényzet, hó stb.) használja fel monumentális szabadtéri installációk létrehozásához. A neten rákeresve valóban gyönyörű és elgondolkodtató alkotásokat találhatunk, de a dolog nem szükségszerűen elvont, sőt, a természetjárás népszerűsítéséhez is lehet köze: pár hónapja azon nyomban beleszerettünk ugyanis Thomas Dambo újrafelhasznált faanyagból épített óriásaiba a Koppenhága melletti erdőben, amihez még egy tematikus térkép is készült. Hogy ez műfajilag mennyire land art, nem tudom, mindenestre zseniális kezdeményezés, az biztos, hiszen az önmagában is szerethető ötletnek erősen pozitív üzenete (újrafelhasználás) is van, amely által az erdő közvetlenül is a környezettudatos magatartás szószólójává válik. Nagyon el tudnánk képzelni egy hasonló projektet valahol hazánkban...

 

Fotó: thomasdambo.com

Thomas Dambo Little Tilde című alkotása a Koppenhága melletti erdőben


A gyerekek fantáziáját az alkotás öröme mindig leköti, de valószínűleg ők is érzik a dologban azt, amit mi felnőttek kifejezetten csodásnak tartunk a land artban, nevezetesen, hogy a művek rövidebb vagy hosszabb idő alatt, de biztosan az enyészeté lesznek.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Jellemző, hogy amikor idén ősszel először felmentünk a Normafára „landartozni”, a játszótér irányába haladva a sétaúton egyből felfedeztünk egy igazi land art alkotást: egy kivágott fára valaki mesés cicafejet pingált. Meg is tette a hatását a dolog: a játszótér alatt egy kopár részen hatalmas lendülettel vetettük bele magunkat az alkotásba mi magunk is. Ötéves lányunknak jobbnál jobb ötletei támadtak: először készült egy szarvasbogár két nagyobb botból és falevelekből, aztán egy kiálló gyökér köré rajzolódott ki az „erdő arca”, amelyhez később test is készült, egy sziklából, valamint a hozzáillesztett ágakból és levelekből páva lett, legvégül pedig egy képkeretbe készítettünk gesztenyékből és levelekből egy szép virágot.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc  Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Minden képzeletünket felülmúlta az eredmény, de még inkább a hangulat, az alkotásba és a természetbe való belefeledkezés. Valahogy ott, helyben készíteni ezeket a kis alkotásokat, tudván, hogy azokat elfújja a szél, elmossa az eső, más, mint amikor otthon vagy az oviban készülnek a műalkotások ezekből a kincsekből. Külön izgalom volt, hogy jól ránk is esteledett, ezért sötétben mentünk vissza a buszmegállóba. Sőt, abból sem volt gond, hogy amikor két hét múlva megint arra jártunk, nyomát sem láttuk a műveinknek.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Azóta pedig akárhol is jártunk ezen az őszön, nyitva tartottuk a szemünket, hol lehet valamiből alkotni egy kicsit. És a dolog tényleg működik, a gyerekeknek általában fantasztikus ötleteik vannak, de még akkor is jól érezték magukat, ha a vizuálisan mérhető siker elenyésző volt. Legutóbbi kirándulásunk során a gyerekeknek például nagyon tetszett a ligetes karsztbokorerdő, ezért amikor megláttak egy nagy mohás követ, rögtön megszületett a mű koncepciója: a zöld kövön a sárga levelek alkották az őszi erdőt, sőt, később a levélnyelekből kirajzolták a turistaösvényt is. Egyszerű és tényleg nagyszerű. És ráadásul arra a sokszor elhangzó gyermeki kérdésre, hogy akkor most bántjuk-e a növényeket, nyugodt szívvel válaszolhattuk: így késő ősszel, a már lehullott falevelekkel bizony már nem ártunk a növényeknek.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc  Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

Ezért mindenkit csak bátorítani tudunk: kalandra és alkotásra fel, minden bizonnyal van még pár szép őszi nap a tél előtt! Végül, de nem utolsósorban fontos megjegyezni, hogy a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alatt működő Pilisi Len Látogatóközpont idén is szervez/szervezett land art kirándulásokat, amiről már a Turista Magazin is beszámolt korábban.

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc, thomasdambo.com
 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...