Kedvenc kéktúrás élményeink 1. rész

Vándorlás és vadonélmény a karszton (Lánczi Péter újságíró)

Régóta dédelgetett vágyam vált valóra, amikor 2014-ben egyben gyalogoltam végig az Országos Kéktúrán. Számomra a 45 napig tartó vándorlás felejthetetlen élménykavalkádja örökre meghatározó szemlélet- és sorsformáló tapasztalás volt, amit mindenkinek ajánlok.

A csodás tájak természeti és épített kincsei, a látványos települések és különféle emberek megismerése mind más-más értékkel, miliővel alkottak maradandó képeket, melyek azóta sem koptak meg bennem. Nehéz is lenne ebből az életre szóló behatásból legeket választani, ugyanakkor gyaloglásom emlékezetes szakasza volt az Aggteleki-karszt kevésbé forgalmas része, ahová már napbarnítottan, szakállasan és soknapi magányos elmélyüléssel érkeztem. Június eleje volt, az erdőt kibélelő élénkzöld burjánzás üdeséggel töltötte meg a vadont.

Kíváncsiságtól telve belestem a Borz-barlang jellegzetes sziklaüregébe, felmásztam Szádvár festői panorámás romjaihoz, és múltba merengve időztem az eltűnt falu, Derenk egykori iskolaépületében. Meghitt emléket szerzett a patakcsörgedezéssel kísért Ménes-völgy vadregénye is, csakúgy, mint a töbrökkel ragyázott Kuriszlán nyílt rétje, ami felett játékos gomolyfelhők tarkították a mesésen kék eget. A csodaszép Jósvafőről csupán annyit, hogy ellenálhatatlan közegében minden kényelmet megtalál a vándor: az itt töltött éjszaka után nekem az egyik kedvenc falum lett.

Tudj meg többet az Országos Kéktúra Aggteleki-karsztot is érintő szakaszáról.

Szállnak a darvak, én meg baktatok a gáton (Tóth Judit szerkesztő, újságíró)

Alföldi vagyok, s bár a mi falunkon nem halad át az Alföldi Kéktúra, a közeli Szarvason igen, így amikor a Kéktúrázás Napján ide kerültem túravezetőnek, igazán otthon éreztem magam. Korábban több évig éltem a városban, így különös élmény volt kéktúrázó-szemmel látni az ismerős helyeket: a Hármas-Körös hullámterét, a Holt-Köröst, partján a romosan is szép Bolza-kastélyt és a város emblematikus fáit, a gyönyörű mocsárciprusokat, amelyek mellett évekkel korábban naponta elbicikliztem munkába menet és jövet.

Az azért költői túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy meditatív állapotba kerülök, ahogy haladok, de egy idő után tényleg megszáll valami ritkán tapasztalt nyugalom, és ez, kiszakadva a hektikus és ingergazdag nagyvárosi létből, nagyon jól tud esni.

Az Alföldi Kéktúra ezen szakaszának egyik különlegessége, hogy a Hármas-Körösön –- híd híján –- komp jár a folyó két partja között. Az Alföldön kéktúrázni azért is jó, mert sehol máshol nem lehet annyi állatot látni, mint itt. Hol őzek legelésznek a szántóföldön, hol egy róka oson át a gáton, és ha az embernek mázlija van, akkor pedig nem csak vörös vércséket és egerészölyveket láthat az égen körözni, de akár rétisasokat is. Annál tökéletesebb kéktúra-pillanatot meg elképzelni sem tudok, mint amikor az ember a fent említett békés lelkiállapotban baktat az őszi napsütésben, felette pedig a kék égen darvak szállnak dél felé hangosan krúgatva.

Tudj meg többet az Alföldi Kéktúra Szarvas és Mezőtúr közti szakaszáról.

Az első mindig emlékezetes (Lévai Zsuzsa felelős szerkesztő kéktúra.hu)

Nagyon szeretem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra hangulatát, apró, barátságos falvait, dimbes-dombos, szelíd tájait.

Különösen emlékezetes maradt a Palin és Zalakomár közti szakasz. Ez volt az első többnapos túrám, az első hosszabb túrám egyedül – és egyáltalán: az első kéktúrám. Mivel december volt és hétköznap, a településeken kívül egy lélekkel sem találkoztam a két nap alatt. Marasztalt viszont az agyagos sár, ami időnként úgy rátapadt a bakancsomra, hogy lépésenként kellett leverni, mintha egy furcsa néptáncot járva gyalogolnék.

A legizgalmasabb látványosság azonban kétségkívül a kis kitérővel elérhető Kőszikla-szurdok volt. Ez a rövid, de vadregényes völgy igazi kuriózum a szelíd dombvidéken, ezért is kihagyhatatlan, ha erre járunk – és ha nem vagyunk félősek. A természetes állapotú ösvény a szurdok meredek oldalában kanyarog –- időnként csak a gyökerekbe tudunk kapaszkodni –-, majd egy homokkő falban végződik, ahol égnek meredő vaslétrákon kell kimászni a felszínre.

A túra élményén kívül itt éreztem rá a tervezés izgalmára is: hány km-t menjek egy nap, hol legyen a szállás, mennyi italt kell vinni, hol lesz vásárlási lehetőség, és hogy lehet megoldani a közlekedést? A tervezés nekem legalább annyira a kéktúrázás része, mint maga a túrázás, így azóta is mindig én vállalom ezt a feladatot –- túratársaim nagy örömére.

Tudj meg többet a dél-zalai dombok közt vezető Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra- szakaszról.

A Tokaji-hegység mélyén (Farkas Péter kommunikációs és informatikai igazgató)

Csendben gyalogolni az Arka-patak völgyét borító elvarázsolt erdő mélyén, a Nagy-Péter-mennykő andezitszikláira kilépve megpillantani a Milic távoli tömbje előtt trónoló füzéri vár hófehér falait, leereszkedni az István-kút meghitt hangulatú nyírjesébe, sehová nem sietve heverészni a napsütötte Mlaka-réten: a Tokaji- (vagy Zempléni-) hegység belsejének zárt világa számomra az Országos Kéktúra összes szakaszának legszebbike. Túráztam itt egyedül, barátokkal, kollégákkal, vezettem itt szakaszt a Kéktúrázás Napján Makkoshotyka és Mogyoróska felől, aludtam kint hálózsákban és bent az István-kút régi kulcsosházában, ahol a barátságos pelék voltak a lakótársaim, élveztem a felújított házak szinte már túlzott komfortját, mégis bármikor visszatérek.

Ismerős a regényes történetű Boldogkő híres Oroszlán-sziklája, az Arkára vezető út ráncos törzsű akácai, Regéc ízlésesen felújított várának látványa a Bónyi-kút rétjéről vagy a Sólyom-bérc jégmarta sziklájáról, ismerősek a Puskás-patak mentén heverésző mohos kövek, a fák között bújócskázó Pengő-kő megkövült dobókockái, a Nagy-Péter-mennykő sejtelmes félhomályú bükköse. És persze ismerős a jégkorszak hűvös leheletét őrző, mesebeli nyírjes, ahol csak az nincs, ami nem is kell: térerő. Vannak viszont errefelé parlagi és szirti sasok, uráli baglyok, muflonok, szarvasok, őzek, és – persze szégyenlősen rejtőzködve, az ember számára többnyire láthatatlanul – farkasok.

Az ország egyik legszebb fekvésű településének, Háromhutának, vagy a pálházai kisvasút rostallói felső állomásának a közelsége csak fokozza a vonzerőt.

Tudj meg többet az Országos Kéktúra Zemplén mélyét átszelő szakaszáról.

Római-fürdő – Ahol a Gaja sziklafalak között zúdul árnyas medencébe (Joó Annamária szerkesztő, újságíró)

A kéktúrával kicsit úgy vagyok, mint egy jó könyvvel. Próbálok lassan haladni, mert szeretem. Ha csak végigrohanok az egészen, azokon a szakaszokon is, ahol eddig még nem jártam, akkor nem marad kéktúra, amit várjak, és az olyan szomorú. Jobb tobzódni a kéktúraélvezetben, ameddig csak lehet.

Nem csupán azért, mert csodálatos szakasz vezet Bakonynána és Tés között, és aki végigmegy rajta, nem felejti, annyira szép. A Római-fürdő önmagában is emlékezetes hely. A Gaja patak vízesése esős időszakok után valósággal ontja vízáradatát a függőleges, zöld mohás sziklafalak közé préselt szurdokba. Ahogy áll az ember a simára csiszolódott kőtömbökön, és körülötte morajlik a zuhatag, megérzi saját kicsinységét ennek az időtlen szépségnek a kellős közepén.

Magas vízállásnál kalandos vállalkozás lemászni a sziklákhoz, mert ilyenkor csúsznak a kövek. Javallott a fokozott óvatosság, és a kevésbé bevállalósak válasszák inkább a turistaösvény felső szakaszát, onnan is fantasztikus a rálátás a lezúduló víztömegre. A Római-fürdő az Országos Kéktúráról egy rövid kitérővel, a kék barlang jelzést követve érhető el, de kéktúrázástól függetlenül minden évszakban megéri felkeresni, ha a Bakonyban jártok.

Tudj meg többet az Országos Kéktúra egyik legizgalmasabb látványosságát is érintő szakaszáról.

A cikk eredetileg a Turista Magazin 2024. decemberi-januári számában jelent meg.