MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Abaliget és Orfű panorámái

Zöldellő hullámok, párás távolságok és a jelzetlen út titka: végre összejött egy órák és kilométerek említése nélküli kirándulás, ahol a névtelen dűlőúttól a tóparti sétányig jártuk be a Baranyai-hegyhát déli sarkát.

Néhány éve egy kedves ismerősöm fél évre külföldre költözött, és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Miután túllendült az új környezet megismerésének első hetein, felejthetetlen lelkesedéssel kezdte mesélni az első nagyobb kirándulását, annak ellenére, hogy egy ottani és hazai szemmel is átlagosnak számító vízparti félszigeten járt. Az első, „Mi volt ott?”-kérdésre adott válasz kis híján meg is törte a beszélgetést, miután mindez a „voltak kis sziklák... és rét... sőt, fák is!” mondatban kezdett kimerüli, de szerencsére gyorsan meg tudtam erősíteni, hogy pontosan értem az élmény lényegét, hiszen nem sokkal korábban nekem is részem volt egy egészen hasonló utazásban.

  

 
Az elmúlt évek kirándulásainak tervezésekor már megszokottá vált számomra a műholdképek, online katonai térképek és a kockás papír használata. Ezek eredményeként persze fantasztikus érzés ismeretlen, távoli helyszíneket is ismerős terepként üdvözölni, a várt helyen sosem látott kilátást és részleteket felfedezni, de néha azért jól jöhet egy olyan tervezés nélküli kiruccanás is, ahol a fő meglepetést és élményt nem maga a felfedezett táj, hanem annak megszokott, de talán mégis keveset figyelt díszletei adják.


Az elhatározás estéjét pedig ekkor kivételesen egy szabadnap követte, így tulajdonképpen még el sem terveztem a nem eltervezendő kirándulást, reggel máris ott ültem egy barátommal a Pécs felé tartó személyvonaton. Irány Abaliget!

 

Alagutak Abaliget és Bükkösd között

Abaliget környékén a Budapest-Pécs vasútvonal eredetileg éles kanyarokkal kerülgette a Bükkösdi-víz völgyének oldalát. Az 1960-as években aztán különleges műszaki megoldásokban bővelkedő, de kevésbé kanyargós nyomvonalra helyezték át a pályát, ami összesen 11 helyen keresztezte a régi síneket. A három alagúton is átvezető pálya környéke szintén érdekes úti cél, ellenben korábbról már ismertem, tehát most már csak ezért is az ellenkező irányba indultunk...

 

A mezők fölött a Mecsek északi oldala 
 

Egy kilométer séta után egy erdei keréknyomra tértünk le az országútról, ami a magunkkal vitt papírtérkép alapján panorámás dombtetőre, az Öreghegyre vezetett – utóbbi nevét persze nem ott, hanem csak utólag tudtam meg, és ez így is volt rendjén. Az emelkedő első felében még magára Abaliget falura nyíltak kisebb kilátások, amihez képest a háttérben emelkedő Tubes alapján mi még északra voltunk.

 

Abaliget dombjai között

 

Abaliget, Öreghegy

 

Ahogy az út az emelkedő végén kiért az erdőből, egy átlagos kiránduláson alig győztük volna kapkodni a fejünket. Most szerencsére elég volt szép lassan ide-oda forgatni: ameddig a szem ellát, halványan zöldellő, hó nélküli téli dombok, 360 fokos körben egy tenyérnyi vízszintes terület nélkül.

 

 
Tény, hogy a Baranyai-hegyhát a magasságához képest meglepően nagy szintkülönbségekkel rendelkezik: az egy átlagos négyzetkilométerének legmagasabb és legalacsonyabb pontja közötti magasságkülönbség eléri a 200 métert, ami elméletben igen magas reliefenergiát jelent, a gyakorlatban pedig a körülöttünk látható képet.

 

Száraz lábbal a hullámok hátán

 

A dombok túloldalán Abaliget falu rejtőzik

  

Az utosó lapos domb után feltűnik Orfű környéke a falut Abaligettel összekötő országútról. Az úton lesétálva a csupa jót sejtető Dollár utcába jutunk, ahonnan már csak pár lépés a tó partján körbefutó sétány.

 

Közvetlenül a vízparton vezet az út Tekeres felé

 

A Mecsek északi lábánál az 1960-as években duzzasztott Pécsi-tó valójában csak egyike a négy részből álló tórendszernek. Ezeket az állóvizeket fél évszázaddal ezelőtt az ivóvízellátás mellett már kifejezetten a turizmus és a gazdálkodás számára álmodták meg. A tófüzér második tagját jelentő Pécsi-tó a legismertebb, egyben Baranya megye legnagyobb állóvize.

 

Szemben, a Kalap-hegy túloldalán a délelőtt legjobb kilátást nyújtó helyszínei
 

Ha lehet még kevésbé enyhének érezni a téli, napnyugta utáni, tóparti levegőt, idelent ez várt. Igazi nyári élmény, csak épp nem harmincról húszra, hanem tízről nullára váltó hőmérséklettel. A tartalék ruharétegekkel persze változatlanul élvezhető.

 


A tó megkerülése után a Tekeres falu fölötti duzzasztógátig jutottunk. A Tubes csúcsa mögött lassan Pécs város közvilágítása is fényleni kezd a sötétedő égen.

 

A Pécsi-tó völgyzáró gátja pár méterre az aznapi végállomástól, Tekeres mellett


Írta és fotók: Gulyás Attila




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...