MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2013.10.19. 00:00,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

Az ismeretlen Zemplén színei

Budapesttől Bécs, vagy a Magas-Tátra távolságára, a hazai erdőkben is kincseket találhatunk, mégis kevesen választjuk célpontnak hazánk észak-keleti tájait.

 

 

Online magazinunk képszerkesztője és fotósa is szenvedélyes természetjáró. Az elmúlt hétvégén a legtöbb túrázó által méltánytalanul elhanyagolt Zemplén felé vette az irányt barátaival és fényképezőgépével.

Képes beszámolója minden bizonnyal meggyőz majd mindenkit arról, hogy ezt a gyönyörű tájat is fel kell fedeznünk!

16:31, Keleti Pályaudvar:  a cuccaink tényleg belefértek a hátizsákokba, valóban elértük a vonatot és pár óra múlva már nem a villamosvágányok közötti fű lesz a legtöbb zöld a Madách térnél, amin keresztülmehetünk. 
 

A kocsiban kényelmes ülések, laptop az asztalon, kisebb-nagyobb sebeséggel suhanó táj, és folyamatos telefonálás. Miskolcra érve már le is szerveztük a szállásunk és elkészül az útvonal terve is, ami azt jelenti, hogy a következő napon már csak élveznünk kell a tájat és a túrázást.

 

 

A sárospatak melletti Makkoshotykáról az országos kéktúra ösvényén indulunk a hegység szívében fekvő Kőkapu felé, és az első hosszú emelkedő végére bükkösre vált az erdő.
 

 

A hegység középső részét szinte összefüggő erdők borítják, de az egyik fennsíkon rábukkantunk a hatalmas Zsidó-rétre, több mint négy kilométerre a legközelebbi lakott területtől: ez még hazai léptékben sem számít nagy távolságnak a civilizációtól, de jó érzéssel tölt el a tudat, hogy a következő órákban csak magunkra számíthatunk.

 

 

Az esős napok után sokfelé bújtak elő a gombák. A légyölő galócák nagyon szépek, de ezekből senki se készítsen gombapaprikást!

 

 

Az út legmagasabb pontja a Kerek-kő sziklacsúcsa. A távolban már látszanak a Hegyköz fölötti magaslatok is, az alattunk futó völgyben pedig a Kemence -patak, ami néhány kilométerrel feljebb áthalad a Kőkapun. Mi is először nyugat felé, a Mlaka-rétre, majd onan a sárga jelzésre letérve, a völgy aljához indulunk tovább. 

 

 

Az elemlámpákat nem célszerű túl mélyre rejteni, de a hátizsákok teljes kipakolása alatt legalább pontosan képbe kerültünk a nálunk lévő élelem mennyiségéről. Konklúzió: sajnos nem lesz sok időnk nézelődni az éjszakai erdőben, az étterem fél nyolcas zárására meg kell érkeznünk Kőkapura.

 

 

Teljes siker a célban! A Kastély Hotel ugyan nem olcsó, de igazán kényelmes. 
Ebbe a csak Pálháza felől elérhető zsákutca-völgybe a keskeny erdei út mellett az idén október 27-ig közlekedő erdei vasút is felkapaszkodik, a kis tó mellett étterem és turistaszáló is található. Másnap a vasúttal Pálházára, onnan Sátoraljaújhelyre, majd kora délután már Budapestre érkezünk.

 

A Zemplén egyszerűen csodálatos és semmi több; érdemes útnak indulni! 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. október
Ángyán Krisztián:
Vintgar-szurdok
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...