MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.07.06. 09:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit

Hucul lovak nyomában a karsztvidéken

Szabadon nyargalászó lovak, háttérben zöldellő dombok és vadvirágos rétek. Mi tagadás, idilli a kép, és ebbe mi, kirándulók is bátran belesétálhatunk, sőt, nemcsak gyalogosan, de akár egy hucul ló nyergében is felfedezhetjük a környék szépségeit.

Fotó: Tóth Judit

 A lovak többsége tavasztól őszig itt, Jósvafő közelében legelészik

 

A jósvafői faluséta és a Kúria Oktatóközpont megismerése után a falu közelében is tettünk egy rövid túrát, hogy megnézzük a nemzetipark-igazgatóság szabadon élő hucul ménesét. A Tohonya-Kuriszlán tanösvényen indultunk útnak, és először egy gyertyános-tölgyesen át vezetett az utunk, útközben egy-két méretes töbrön is átkeltünk. A kerek vagy ovális, tál alakú mélyedések a karsztfelszínek legjellegzetesebb felszínformájának számítanak. Az oldásos képződmények átmérője néhány métertől akár pár száz méterig is terjedhet.

 

Fotó: Tóth Judit

 Jósvafő környékén nemcsak a lovakat, de a jellegzetes karsztformákat, például a töbröket is láthatjuk

 

A Lófő-barlang sárkánya


Ahogy kiértünk a Kis-galya rétjére már ráláttunk a lovak élőhelyére, de az állatokat egyelőre nem sikerült kiszúrni. A fajgazdag rét helyén még az ötvenes években is szántók és gyümölcsösök voltak, erről ma már csak egy-két idős szilvafa árulkodik. Távolban a Nagy-Oldal zárja le a látóhatárt, mely a nemzeti park szíve, fokozottan védett rezervátum, ahová nem lehet belépni.

 

Fotó: Tóth Judit

Ahol ma fajgazdag rétek vannak, hajdan szántók és gyümölcsösök voltak


Elhaladtunk az egykori Papp Ferenc kutatóállomás mellett is, ahol hajdan fontos karsztkutatások zajlottak, például a környék szivornyás forrásaival kapcsolatban. Ezeknek a forrásoknak az a különlegessége, hogy a víz kis kitörések során jut a felszínre. Az egész Kárpát-medencében összesen csak nyolc ilyen forrás van. Itt, a Lófő-barlanghoz kapcsolódva, kis területen, kettő is található, a Lófej- és a Nagy-Tohonya-forrás.

 

Fotó: Tóth Judit Jósvafő környékén több forrás is ered, itt például a Nagy-Tohonya-forrás

 

A Lófő-barlanghoz egy monda is kapcsolódik, melyet a közeli Keleméren született Tompa Mihály is versbe foglalt. A monda szerint egy sárkány kiitta a környék összes forrását, ezért egy garabonciás megátkozta. Az átok nyomán a sárkány alatt megnyílt a föld, és örök időkre a barlang fogságába esett. A mélyből időnként vizet fúj a felszínre, ezzel magyarázták hajdan a források kitöréseit. A kutatóállomás ma már turistaszállásként működik, fantasztikusan szép környezetben.

 

Fotó: Tóth Judit

 Kutatóállomás, ma turistaszállás, gyönyörű környezetben

 

Rátaláltunk a hucul lovakra

 

Útközben Sz. Tóth Erika, a Kúria Oktatóközpont munkatársa minden érdekességre felhívta a figyelmünket, például két galacsinhajtó bogárra, melyek nagy erőkkel, közösen küzdöttek egy trágyagolyóval. De láttunk színes lepkéket is, melyek szintén a lótrágyán időztek éppen, mégpedig azért, hogy a trágyából fontos tápanyagokhoz jussanak hozzá. A Kis-galyáról a Köves-bércen átkelve értük el a Gergés-lápát, ahol rátaláltunk a hucul ménesre, akiket épp a patakhoz hajtottak le.

 

Fotó: Tóth Judit

 A hucul ló szereti a szabad életet és a végtelen legelőket

 

A hucul ló a Kárpátokban kialakult fajta, genetikailag igen közel áll az ősi vadlovakhoz és a honfoglaló magyarok lovához. A fajta az Északkeleti-Kárpátokban élő ruszin népcsoportról, a huculokról kapta a nevét. A hucul ló jól bírja a ridegtartást, az itt élő, közel 200 lovat számláló ménes egy része is tavasztól őszig kint van a legelőn, és szabadon járja a több száz hektáros területet. A II. világháború előtt Magyarországon jelentős huculállomány élt, a lovakat főleg katonai célra tenyésztették. 1919 után a monarchia központi tenyészeteit szétosztották az utódállamok között, Magyarországon alig néhány példány maradt.

 

Fotó: Tóth Judit

 Jósvafőn számos lovas program közül is lehet választani, de egy gyalogtúra során bárki megnézheti a ménest

 

A hetvenes évektől Dr. Anghy Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója gyűjtötte össze a még fellelhető tisztavérű hucul lovakat. Később, 1986-ban ez a tíz kancából álló gyűjtemény átkerült az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz, ahol újra megindult a fajta hazai tenyésztése.

 

Lóháton hegyen-völgyön át

 

Jósvafőn, az oktatóközpont melletti Kúria Lovasbázison is lehet találkozni a hucul lovakkal. Számos lovas programot kínálnak itt, a gyermek-lovagoltástól kezdve, a tereplovagláson át, a jósvafői sétakocsikázásig, de aki szeretne, vezetéssel hosszabb, akár többnapos túrán is bejárhatja a nemzeti park legszebb részeit. Aki szeretne még többet megtudni a hucul lovakról, annak mindenképpen érdemes ellátogatni augusztus 17. és 19. között Jósvafőre, ahol tizedik alkalommal rendezik meg a Jósvafői Hucul Lovasnapokat és hetedik alkalommal a Nemzetközi Patkolókovács Versenyt.

 

Fotó: Tóth Judit

 Rövid, de annál látványosabb - a Tohonya-szurdok

 

A hucul lovakat mi is hosszan elnézegettük volna még, de indulnunk kellett, a visszaúton sem maradtunk azonban látványosság nélkül. A faluba a rövid, de annál látványosabb Tohonya-szurdokon keresztül mentünk, és útba ejtettük a Kossuth-barlang bejáratát, valamint mellette a Nagy-Tohonya-forrást. Egy hosszabb úton is vissza lehet jutni a faluba, a hangulatos jósvafői szőlőhegy megéri a kerülőt. Ebben a cikkben a karsztvidék legismertebb látnivalóiról, a barlangokról, a Medve-sziklákról, a Vörös-tóról, az aggteleki karrmezőről vagy a jósvafői Tengerszem-tóról most nem is szóltunk, inkább javasoljuk mindenkinek, hogy jöjjön el ide, de ne csak egy-két napra, mert annál jóval több látnivaló van errefelé.

 

Fotó: Tóth Judit

A Medve-sziklák, Aggtelek és Jósvafő között
  

Tanösvények, amatőr természetbúvároknak, és mindenki másnak
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén több tanösvényt is kialakítottak azok számára, akik nemcsak élvezni szeretnék a gyönyörű tájakat, de szeretnék azt is tudni, mi minden van körülöttük.
A tanösvények közül talán a legismertebb az Aggtelek és Jósvafő között húzódó, 7,5 km-es Baradla tanösvény és a Szögliget közelében futó Szádvár tanösvény. A Bódva-völgyében kialakítottak egy Perkupáról induló ideiglenes tanösvényt, mely az ottani madárvonulás-kutató táborral együtt augusztus közepétől október végéig működik.
A gyerekekről sem feledkeztek meg. Jósvafő környékén kanyarog a Fürkész-élményösvény, melynek létrehozásakor az volt a cél, hogy a gyerekek és felnőttek a tapasztaláson, játékon keresztül ismerkedjenek a természettel. Az állomások egyikén például kipróbálhatjuk, mit lát a kezünk, tesztelhetjük érzékszerveinket, vagy akár zenélhetünk is a fákkal, és saját fülünkkel hallhatjuk, mennyire más hangja van a bükknek és az akácnak. A legkisebbeket a Baradla barlang aggteleki bejáratánál egy hat állomásból álló élményösvény várja. A Kincskereső miniösvény tavasztól nyár végéig, menetlevéllel és matricagyűjtővel járható be, melyeket az aggteleki Tourinform irodában lehet beszerezni.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Ahol a kamaszok is leteszik az okostelefont

Jósvafő, falu, amelynek lelke van

Az Esztramos barlancsodái

Az Esztramos barlangcsodái- a hegytető világa

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...