MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.01.17. 13:02,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit

Mit keres a pattogatott kukorica a kolostorban?

A szegedi dómot mindenki ismeri, a város sétálóutcáján, a Kárász utcán vagy a Tisza-parton minden turista végigmegy egyszer, de Alsóvárosig már sokkal kevesebben jutnak el. Talán mert nem tudják, hogy az Alföld egyik legjelentősebb középkori műemléke áll itt.

A szegedi pályaudvartól alig tíz percet kell gyalogolni az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpontig. Szeged egyik leghangulatosabb városrészében, Alsóvároson vagyunk. Szegednek ez a része olyan, mint egy falu, a kertes házak körülölelik a tér közepén magasodó templomot. De ezt Tömörkény István sokkal találóbban megfogalmazta már: „A régi nagy templom körül olyanformán telepednek meg a házak, mint öreg kotlóstyúk köré az apró csibék.”

 

Fotó: Tóth Judit

 

A ferences szerzetesek a 15. század második felében telepedtek le Alsóvároson, és kezdték meg kolostoruk építését. Akkoriban Szeged helyén, a Tisza jobb partján még három különálló település létezett: Alsóváros, Felsőváros, illetve a kettő között található vár és az azt körülvevő Palánk. Szeged története összefonódott az itt tevékenykedő ferences szerzetesek történetével, melyről a Ferences Látogatóközpontban érdekes részleteket tudhatunk meg.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Ma is élnek itt szerzetesek

 

A tárlatvezetés során bejárjuk a templom hatalmas épületét és a kolostor látogatható részeit is. A templomot 1503-ban szentelték fel, de a középkori épület ma már csak részleteiben látszik, ugyanis a 18. század első felében nagyarányú átépítések kezdődtek. A templom késő gótikus boltozata ma is látható, de az oltárok már a 18. századból származnak. A főoltárképhez egy legenda is kapcsolódik, mely szerint azt a ferencesek, hogy ne kerüljön a törökök kezébe, a Csöpörke nevű tóba rejtették. A képre a legenda szerint több évtized után pont egy török lelt rá véletlenül, mikor a lovát itatta a tónál. A török katona végül visszaadta a képet a barátoknak. A karzat alatti egyik oltárkép szintén jól ismert, a Fekete Máriáról, vagy szegediesen a Szerecsön Máriáról még Juhász Gyula is írt verset.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit

 A szerzetesek ebédlője

 

Érdemes egy pillantást vetni a templom egyik faajtójára is, mely az 1879-es nagy szegedi árvíz emlékét őrzi, pontosabban az áradó Tisza vízszintjét, amit az egyik szerzetes karcolt bele az ajtóba.

A kolostorban ma is laknak szerzetesek, bár jelenleg csak öten. Az ő lakrészük természetesen nem látogatható, de az épület másik részében berendeztek egy állandó kiállítást a templom és a kolostor történetéről, emellett pedig egy időszaki gasztrotörténeti kiállítás is látható Mindennapi kenyerünk címmel. A tárlatvezetésen számos érdekességet megtudhatunk a szerzetesi gasztronómia világáról. Például azt, hogy a szerzetesek elsősorban azt ették, amit adományként kaptak, de időnként azért vettek is ezt-azt, például déligyümölcsöket. Ezekhez főleg a török hódoltság idején nem is volt túl nehéz hozzájutni. A törökök egyedül a ferenceseknek engedték meg, hogy tovább folytassák szerzetesi tevékenységüket. Főleg azért, mert a barátok gyógyító tevékenysége nekik is nagyon hasznos volt.

 

Fotó: Tóth Judit

 "A viz it vot, 1879. március 12."- a történelmi jelentőségű jelzés

 

Paprikás pálinka, gyógyír a bajra

 

A ferences barátok első számú gyógyszere a paprikás pálinka volt. Bálint Sándor szerint valószínű, hogy a paprika innen, a szerzetesek kertjéből kiindulva terjedt el a Dél-Alföldön. A paprikát kezdetben gyógynövényként használták, állítólag akkoriban Szegeden és környékén a járványok 30-40%-kal kevesebb áldozatot követeltek, mint az ország más részein. A török hódoltság idején a malária is nagy veszélyt jelentett, az emberek ugyanis a Tisza-menti mocsárvilágban kerestek menedéket maguknak.
A paprika, mint ételízesítő, a napóleoni háborúk idején kezdett terjedni, ekkor ugyanis kontinentális zárlatot rendeltek el, így az egzotikus fűszerek sem juthattak be Európába, és a bors helyettesítésére kezdték el a paprikát használni.

 

Fotó: Tóth Judit

A kolostor állandó és időszkai kiállításoknak is helyet ad

 

Uborkás búcsú

 

A kiállításon a szerzetesek egyéb gyógynövényeivel is megismerkedhetünk, de megnézhetjük az egykori hatalmas gyógynövényes kert maradványát is. Láthatunk érdekes régi fotókat is, például Alsóváros legnagyobb ünnepéről, a Havas Boldogasszony Búcsúról is, ahová Szeged környékéről nyaranta tömegek érkeztek. A búcsújárók akár 50-60 km-t is megtettek gyalogosan, mindezt többnyire tikkasztó melegben. A nyári forróságban érkező zarándokokat az utak mellett kovászos uborkával és annak levével kínálták az árusok, ezért is hívták az eseményt uborkás búcsúnak.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit

 Hajdan sokkal nagyobb volt a kolostor gyógynövényes és gyümölcsös kertje

 

Szeged történetében a Tisza, mint fő közlekedési és áruszállítási útvonal, mindig is nagy szerepet játszott. A reneszánsz Szeged a só és a gabonaszállításnak köszönhette gazdagságát. A városban szerdánként és szombatonként sokan megfordultak, ekkor voltak ugyanis a piaci napok. De nem csak egy helyen, szerte a városban rendeztek „tematikus” piacokat. A Dugonics téren volt például a gabonapiac, a Klauzál téren a tej- és kenyérpiac, a Tisza-parton pedig a halpiac.

 

Fotó: Tóth Judit

Korabeli eledelek


A régi piacokról, a Tiszán zajló mindennapokról remek régi fotókat láthatunk a kiállításon, és még hagyományos szegedi receptekhez is hozzájuthatunk. A kiállítás egyik legmeglepőbb darabja egy üveg pattogatott kukorica. Ez nem véletlenül került ide, a kutatások szerint ugyanis, a felhevített kukorica magvakat már elődeink is kedvelték, csak akkor még nem popcornnak hívták, és mikrohullámú sütő helyett kemencében készítették azt.

 

További információk: www.latogatobarat.hu

 


A téli időszakban (január - február) a kolostor és a templom épületegyüttese, valamint a „Mindennapi kenyerünk” c. gasztrotörténeti kiállítás csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Látogatási szándékodat a 20/502-1953 telefonszámon jelezheted.

 


 

Kapcsolódó cikkek:

Időutazás a szegedi Tisza-parton

A szegedi füvészkertben a november is szép

Templomok, amelyeket látnod kell - 1.rész

Különleges templomok Magyarországon - 2.rész





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. február
H K Sze Cs P Szo V
01020304
05060708091011
12131415161718
192021
22
232425
262728
program
korlátozás
A hónap fotója
2018. február
Györe László:
Deres rengeteg
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...