A településeken számos olyan állatfaj él, amellyel konfliktusa van az embernek. Ezek közé tartoznak a varjak is, akik ellen egyre több a panasz. De mit lehet kezdeni ezekkel az intelligens madarakkal, akik ráadásul remekül érzik magukat a városban?
A vetési varjak a népes telepek szüntelen károgásával és a mindent összepiszkító ürülékükkel mennek a környékbeli lakók agyára, a dolmányos varjak pedig – bár ők nem telepekben fészkelnek – módszeresen kirámolják a kukákat és a fiókanevelési időszakban olykor agresszív támadásokkal riogatják a járókelőket.
A varjak nem kevés fejtörést okoznak az illetékes önkormányzatoknak, akiktől minden panaszos azonnali és tartós megoldást vár. A témával kapcsolatban a múlt héten rendezett minikonferenciát a Madárbarát Települések Országos Szövetsége (Matelosz) és az Újbudai Önkormányzat. A Varjúkonfliktusok kezelése című rendezvényen az önkormányzatok képviselői és természetvédelmi szakemberek beszélgettek a problémáról és a megoldási lehetőségekről.
„Egy csokitól felpörgött gyerek, aki stílfűrésszel megy be a porcelánboltba”
A meghívott előadók közül Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője nemcsak szakmailag, de személyesen is érintett a témában, ugyanis lakóhelyén, Dombóváron, az ország egyik legrégebbi és legnagyobb (815 fészkes) vetésivarjú-kolóniájának közepén, több mint 100 fészek közvetlen közelében lakik. „Négy hónapig nem alszom, szóval nekem lenne okom arra, hogy gyűlöljem őket” – mondja. De persze nem teszi, inkább megpróbál velük együtt élni, és másokat is erre biztat.
Szerinte a probléma gyökerét ott kell keresni, hogy az emberek nincsenek tisztában a természet működésével, amit még jobban fokoz, hogy egyre inkább a virtuális térben éljük az életünket. Emellett van egy kommunikációs szakadék is a szakemberek és a laikusok között, és sokan hajlamosak arra, hogy csodavárással tekintsenek az önkormányzatokra, akik majd biztos gyorsan megszüntetik a problémát. Ez azonban nem olyan egyszerű.
Mint mondja, az urbanizálódó madarak számára már a város az otthon.
Jól érzik magukat a városban, nem akarnak innen elmenni, egyre jobban tudnak alkalmazkodni, a tudást pedig át is adják a szülők az utódoknak.
Ráadásul a varjak elég hamar átlátnak az elzavarásukat célzó próbálkozáskon, értelmi képességeik ugyanis egy 7 éves gyerekével vetekednek. „Egy csokitól felpörgött gyerek szintjén, aki stílfűrésszel megy be a porcelánboltba” – tette hozzá Orbán Zoltán, utalva arra, hogy a varjak a városokban könnyen és gyorsan szereznek táplálékot maguknak, utána viszont unatkoznak, és mindenre kíváncsiak.
Azt, hogy milyen intelligens állatok, bárki megfigyelheti a hétköznapokban is, a diódobáló dolmányos varjak példáján – mondta Lovászi Péter, az MME Monitoring és Kutatási Osztályának vezetője.
A varjak az utakra dobálják a diókat, amiket az arra járó autókkal töretnek meg, de ezt is okosan csinálják; vannak olyan egyedek, amelyek előszeretettel dobálják a zebrára a diót, ahol a zöld jelzés alatt van idejük felcsipegetni az összetört csemegét. A szintén a varjúfélékhez tartozó szajkó is meglepő dolgokra képes, például több száz eldugott makk helyét meg tudja jegyezni, de esetében a fejlett hangutánzó képesség is a magas intelligenciának köszönhető.
Miért költöztek be a vetési varjak a városokba?
A vetési varjak esetében hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy rengetegen vannak, mikor téli reggeleken és estéken beterítik az eget. Ezeknek a madaraknak a többsége azonban északról hozzánk érkező telelő madár.
A hazai fészkelőállomány nagysága a 80-as években még 250 ezer példány volt.
A vetési varjú eredetileg külterületi gyepek, majd a szántóföldek madara volt, de a fajt idővel mezőgazdasági kártevőnek kiálltották ki, vadászható lett, 1981-től pedig engedélyezték a mérgezésüket. Ennek következtében a vetési varjak száma az 1990-es évek közepére a tizedére esett vissza. A fajt 2001-ben védetté nyilvánították, ennek az is oka volt, hogy a varjútelepeken fészkel hazánk egyik fokozottan védett ragadozó madara, a kék vércse. Ez a faj nem épít fészket, hanem a varjútelepek fészkeit foglalja el, miután a varjúfiókák kirepültek. Ma 50 ezerre tehető a vetési varjak száma, a két évtizednyi üldöztetés pedig odavezetett, hogy a vetési varjak mindinkább a városokban kerestek menedéket, ami újabb konfliktusokat generál.
Miért lehetetlen küldetés a varjak elzavarása?
A varjakat sokan sokféleképpen próbálják elzavarni a városokból, a konferencia előadói szerint azonban ez többnyire hatástalan és felesleges pénzkidobás.
A riasztás – például a szélben mozgó, fényes CD-lemezezek, szalagok – akár fokozhatják is a varjak kíváncsiságát, és ahelyett, hogy távolabb mennének, inkább megnézik közelebbről a furcsa tárgyakat.
De általában is igaz az, hogy ha a madarak megszokják a riasztónak szánt hangot vagy látványt, egy idő után már nem foglalkoznak vele.
A sólyombábu sem sokat ér, ha megszokták azt a galambok, nyugodtan tollászkodnak mellette, pedig ezt a tevékenységet csak akkor végzik, ha igazán komfortosan érzik magukat.
Gyakori módszer a vetésivarjú-telepek esetében, hogy levágják a fészkeket tartó ágakat, vagy leverik a fészkeket. Ezt engedéllyel lehet, és lehetőleg tojásrakás előtt kell elvégezni, mert a varjúfiókák kirepülése után vörös vércse vagy erdei fülesbagoly is fészkelhet a varjúfészekben, és ezek költése augusztus végéig is eltarthat.
Orbán Zoltán azonban nem tanácsolja az önkormányzatoknak a fészkek leverését, egyrészt mert a madarak idővel újjáépítik azokat, ráadásul a zavarás után jó eséllyel a korábbinál nagyobb területen szóródnak szét.
Az eredeti telep mellett kis szatelittelepeik is lesznek, és ami eddig kétszáz embernek okozott problémát, az most már kétezernek fog.
Ráadásul a zavarás miatt a vetési varjak költési időszaka akár több mint egy hónappal is kitolódhat. Míg korábban május közepére kirepültek a kis varjak, ami után az egész csapat kiment a környező földekre, a városi fészkek környéke pedig elcsendesült, most ez a zajterhelés június végéig is elhúzódhat.
Egy idei nyári rendeletmódosítás – a települési kolóniák elleni panaszok gyarapodása miatt – a jövőben megkönnyíti a vetési varjak riasztását és fészekeltávolítását. A természetvédők szerint azonban ez a lépés – a fentiek miatt – csak a probléma további fokozódásához fog vezetni.
Akkor mit lehet tenni?
Vannak olyan helyek, például óvódák, iskolák, idősotthonok, kórházak, ahol muszáj eltávolítani a fészkeket. Ezt azonban valószínűleg többször is meg kell ismételni, amíg meg nem unják a madarak a próbálkozást. Dolmányos varjak esetében ez azért is fontos a fenti helyszíneken, mert a május-júniusi időszakban előfordulhat a madarak fiókavédő támadása, amikor a szülők a repüléssel próbálkozó fiókáikat ösztönösen védelmezik minden potenciális veszélyforrástól.
Ilyen esetben egyébként Orbán Zoltán azt javasolja, hogy forduljunk szembe az állattal, tárjuk szét a karunkat, mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak, és kiáltsunk rá hangosan. Rámenősebb madaraknál nyomatékosíthatjuk a szándékunkat a kezünk ügyében levő táskával, esernyővel.
Vannak olyan helyek a világban, ahol a varjaknál sokkal nagyobb madarak ellen kell védekezni. Az alábbi videó egy alaszkai kisvárosban készült, ahol fehérfejű rétisasok fészkelnek a belterületen, és riogatják a járókelőket fiókanevelési időszakban. A lakók azonban megtanultak együtt élni az Egyesült Államok nemzeti madarával.
Amit minden „varjas helyen” érdemes megtenni, az az, hogy fokozottan figyelnek a köztisztaságra, varjúbiztos kukákat helyeznek ki és eltávolítják az esetleges tetemeket a varjútelepeknél. Az ürülékprobléma ellen lehet például a fák alá kifeszített ponyvával védekezni, a parkolókban pedig lehet féltetőt tenni az autók fölé.
Csapdázás és áttelepítés
Egyes városokban a túl nagyra nőtt állomány miatt a dolmányos varjak befogásával is megpróbálkoznak. Debrecenben egy négyéves program keretében a város több pontján röpdékre hasonlító csapdákat helyeztek ki. Ahogy azt Dr. Kövér László, a Debreceni Egyetem docense előadásában elmondta, 4 év alatt 621 dolmányos varjút fogtak be, ami az éves populáció 15 %-a.
A befogott madarak 82%-a fiatal madár volt, ezért a csapdázásra a legalkalmasabb időszaknak a június-július bizonyul.
A tapasztalatok szerint a dolmányosvarjú-fészkek száma valamelyest csökkent a programba bevont városrészekben, az énekesmadarak egyed- és fajszáma viszont nőtt, de ebben a városban már korábban elindult zöldítési törekvések is belejátszattak a fészekfosztogató varjak számának csökkentése mellett.
Varjútelepek áttelepítésével kapcsolatban még nem nagyon van tapasztalat, de Orbán Zoltán szerint, ha van olyan alkalmas hely, például egy park, ahová át lehetne telepíteni a varjakat, akkor érdemes lehet ezzel megpróbálkozni. A varjak számára a legnagyobb kincs a fészekanyag, ezért érdemes már a célterületre télen vékony gallyakat kihordani, etetéssel és műfészkek kihelyezésével is még vonzóbbá lehet tenni a területet. Ha a madarak megszokták a helyet, akkor a problémás helyszínről, engedéllyel el lehet távolítani a fészkeket – de csak fészkelési időn kívül.
Ahhoz, hogy az áttelepítések sikeresek legyenek, fontos, hogy még jobban megismerjük a varjak viselkedését. A vetési varjak területhű madarak, ahogy ez Karcza Zsolt, az MME Madárgyűrűző és Vonuláskutató Szakosztály titkárának vizsgálataiból is jól látszik. A szakember a Nógrádi-medence varjútelepeit tanulmányozza, és a színes gyűrűvel, illetve műholdas jeladóval jelölt madarak mozgása is azt bizonyítja, hogy a varjak leginkább a saját telepük környékén mozognak, esetleg a Nógrádi-medence más kolóniáit látogatják meg. Legmesszebbre télen távolodnak el a teleptől, elsősorban a fiatalok. A Nógrád megyei madaraknak volt már visszafigyelése a Dunakanyarból és Óbudáról is. A legidősebb visszafigyelt madár 12 éves volt, de az európai rekorder ennél jóval idősebb, az közel 23 éves volt.
A fekete rigók túl korán, a bagolyfiókák túl későn hangoskodnak
A természetvédelmi szakemberek szerint a városlakó állatokkal való konfliktusok esetében a legfontosabb az lenne, hogy megtanuljunk együtt élni velük. Mára az emberek többsége nemcsak eltávolodott a természettől, de a toleranciaszintjük is egyre alacsonyabb, épp ezért a városlakó állatokkal való konfliktusok csökkentésében nagy szerepe van a kommunikációnak és az ismeretterjesztésnek. Ehhez az MME Problémák madarakkal, állatokkal című aloldala sok segítséget nyújthat. Itt minden részletre kiterjedő tájékoztatókat olvashatunk nemcsak a varjakkal, de számos más állatfajjal kapcsolatos problémáról és azok lehetséges megoldásairól.
Merthogy a varjak mellett más városlakó állatfajokkal is akadnak problémák. A parlagi galamb vagy a vaddisznó jól ismert konfliktusforrás, de Budapesten például a szürke gém miatt is egyre többen bosszúsak, mert a madár kieszi a koipontyokat a kerti tavakból. Van, akit a fekete rigók idegesítenek, mert hajnalban már énekelnek, mást meg a baglyok és azok fiókái, mert azok meg éjszaka hangoskodnak. A harkályok azzal húzzák ki a gyufát, hogy szétverik a falat, de velük már a NASA-nak is meggyűlt a baja, amikor egy harkály miatt el kellett halasztani egy kilövést.
Orbán Zoltán szerint tíz év múlva már az egyre jobban terjeszkedő örvös galamb és az óriás-énekeskabóca miatt fognak panaszkodni az emberek, és szerinte ahhoz képest ez a mostani helyzet „szünidei matiné”.
A minikonferencia egyik szervezője, a Matelosz 27 önkormányzat részvételével 2024-ben alakult meg azzal a céllal, hogy segítse a településeken a madarak védelmét és a természettel összhangban történő településfejlesztést. A szövetség – amelynek ma már közel 60 település a tagja – felületet ad a tudásmegosztáshoz és az önkormányzatokból egy egymást segítő közösséget hoz létre. További részletek: https://matelosz.hu/
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
