MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Tündérek, sárkányok és maga az ördög – Túra az Ördögmalom-vízeséshez

Több mint 5 éve annak, hogy felmerült, mint lehetséges túracélpont az Ördögmalom-vízesés (Cascada Moara Dracului). Azóta sem jutottunk el hozzá, de most sikerült! Nem, ez nem a Visegrád melletti Ördögmalom-vízesés, melyet még a Wikipédia is összekever ezzel, hiszen 25 méter magas vízesésként említi a Visegrád mellettit, ami pont megfelel a mostani úti célunkként említett Ördögmalom-vízesésnek. Habár, amaz legfeljebb, ha 2,5 méteresnek mondható. És a túrázók is keverik, hiszen a visegrádi az ismertebb hazánkban.

Szóval hol is járunk? Romániában, szerintem ez könnyen kitalálható volt ebből: Cascada Moara Dracului. A továbbiakban viszont már nem ilyen egyszerű a helyzet, mert sok esetben Magyarországon mi a Czárán Gyula-féle elnevezéseket használjuk, amiket már a kint élő magyarok sem mindig ismernek, a helyi román lakosok meg pláne nem. Szóval nagy vonalakban: Nyugati-Kárpátok (Carpații Occidentali), Erdélyi-szigethegység (Munții Apuseni), Bihar-hegység (Munții Bihor), Vigyázó-hegység (Munții Vlădeasa). Innentől azonban az egyszerűség kedvéért használjuk a Magyarországon ma közismertebb elnevezéseket.

Felszállóban a reggeli pára


Szokásunkkal ellentétben nem hétköznap indultunk túrázni, hanem szombaton. De hogy bebiztosítsuk magunkat, és ott legyünk az esetleges „tömeg” előtt, hajnali négykor már úton voltunk. Reggel hét után már Biharfüreden vagyunk, ami jónak számít, tekintve a hagyományosan rossznak mondható utakat, és a reggel 6 utáni állatinváziót a falvakban, ugyanis ilyenkor hajtják ki az állatokat a legelőkre. Ez általában 15–20 perces várakozást jelent az autósoknak.

Gyors vetkőzés-öltözés, felkerülnek a bakancsok. Csepeg az eső, hűvös szél fúj, fekete az ég. Már több éve nem volt rá példa, hogy esőben túrázzunk errefelé, habár a környék híres-hírhedt a sok csapadékról, különösen a nyári hónapokban. Elindulunk a folyamatosan emelkedő úton, beérünk a fenyvesbe, a Csoda-forrás után eláll a csepergés, tisztul az ég. Helyes, mi is így gondoltuk! A fenyvesben annyira nézelődünk, hogy elvétünk egy útelágazást, amit rövidesen észre is veszek, de nincs jelentősége, ez is a Kishavas felé vezet minket, s mint utóbb kiderül, jobb is, mint a jelzett ösvény. Így Biharfüredről egy jó óra alatt felértünk a Kishavas alá, ahonnan megkezdjük az ereszkedést a Dragán-völgyébe. Nagyjából 50 perc alatt értünk le a Cserepes-völgy és a Dragán-völgy találkozásánál levő hídhoz, ahol a legegyszerűbb a patakon átkelni.

 

A több méter széles patakon áradáskor nem egyszerű átkelni, ha nem követjük a jelzést a híd felé déli irányba

 

Miután átkeltünk a hídon, északnak fordulunk a Cserepes erdészház felé, ahol is az Eszmeralda-forrásnál reggelizünk majd, ahol szükség esetén vizet is vehetünk magunkhoz, és kiépített pihenőhelyet is találunk. Eddig minden a tervek szerint halad, az idő is szuper, az utak is jók, és sehol egy ember. Élvezzük a csendet és a jó levegőt!



Az Eszmeralda-forrás

 

Kiépített pihenő a forrásnál. Sajnos ez ritkaság a környéken

 

Rövid pihenő után indulunk is tovább, kb. 300 métert teszünk meg lefelé a völgyben, ahol egy hirtelen jobbra kanyarral befordulunk az Ördögmalom-völgybe felvezető erdészeti útra, ami most egy újbóli hosszabb emelkedőt fog jelenteni. De ez már a célegyenes szinte. Csodás napsütés van, enyhe szellő lengedez, mindenfelé a fenyők langyos gyantás illata száll. Kell ennél jobb szombati program? Csak azt sajnálom, hogy az út végig a patak felett/mellett halad, de a sűrű növényzetből csak ritkán látni valamit. Pedig sokkal-sokkal szebb lenne az, ha ott lejjebb mehetnénk a patakot követve, közelről csodálva a kisebb-nagyobb zúgók-csobogók mohás, páfrányos útját.

 


Úton az Ördögmalom-völgy elején

 


Két nagyobb kőfolyás nehezíti utunkat. VIGYÁZAT! Az ilyen helyeket nagyon kedvelik a viperák!

 

Igazából az egész úton csak két kőfolyás és azok követlen környéke az, amely technikailag nehézséget okozhat a túrázóknak, de én úgy gondolom, hogy ez leginkább csak havas, jeges időben lehet gond. Ha ezeken túl vagyunk, már csak egy rövid séta, és bent vagyunk az ördög katlanjában, nagyjából 4 órás úttal Biharfüredtől.

 


Czárán-féle nevükön: Notre-Dame bástyái

 

Az Ördögmalom-vízesés. A két nagyobb lépcsőn 25 métert zuhan alá a patak

 

Maga a vízesés lényegében 2 nagyobb lépcsőn nagyjából 25 métert bucskázik lefelé a hegyről, s közben az éppen aktuális vízhozamtól és széljárástól függően betakarja vízpermettel a környéket, vagy éppen minket. Mindenfelé 30–60 méter magas sziklafalak állják utunkat, a Notre-Dame bástyái, miközben egyre csak a vízesés robaját visszhangozzák. Azt sem tudjuk, merre nézzünk, mit figyeljünk. Az ember csak áll, és bámulja a természet szentélyének gótikus formáit. Igazán vad vidék ez, kijárt, gondozott ösvényeket sehol se keressünk, a táj szépsége és romantikus vadsága ellenére nem tartozik a leglátogatottabb túracélpontok közé, pedig egykor a Biharfüred környéki túrák kedvelt és népszerű célpontja volt.



Az alsó zúgó. Itt akár fürödni is lehet

 

Igen, és ha már itt tartunk. Miről is szól az Ördögmalom legendája? Mert persze van legendája, mint minden olyan hegységnek, ahol hatalmas fenyveseket, égre törő hegycsúcsokat, rohanó patakokat, nyájakat terelő pásztorokat, vagy éppen más hegyi-erdei embereket találunk. Az ilyen helyeken mindig legendák, mesék születnek, előbb-utóbb tündérek, manók, ördögök, óriások vagy éppen sárkányok tűnnek fel. Így tehát ennek a helynek is megvan a maga meséje.
Valamikor régen, még az óriások idejében a daliás Briţei a hegytetőről lenézegetve megpillantotta lent a szép Dragán tündért. Amint az ilyenkor illik, rögtön fülig szerelmes lett belé, de a szép Dragán sem maradt érzéketlen Briţei iránt. Azonban a tündért egy rettenetes sárkány őrizte, aki a két szerelmes közé egy roppant sziklavárat épített, megrakva egy légió ördöggel. Bármerről akart is a derék Briţei szerelmeséhez kerülni, a sárkány felszedte bűbájos sziklavárát, és mindenestől áttette oda, hol az ifjú közeledett. A tündér azonban addig kérlelte a hatalmas Buteasat, míg egy viharos éjszakán, mikor az ördögök is behúzódtak a vackukba, aláásta Briţei segítségével a várat. Nagy sziklás oldalából lebocsátott sziklabombáival ledöntötte a hatalmas bástyákat. Az ördögök közül csak magnak maradt meg egy-kettő, a többit eltemették a romok, és csak a hely neve mutatja, hogy itt jártak valaha. Ahol pedig a menekülők végigrohantak, ott máig sem nőtt erdő. Élesen látszik az ördögök útja, mint egyenes gyepes sáv a Grujes-tető felé. A fősárkány a nagy ijedtségtől kővé dermedt, és ma is ott látható a beomló víztömeg szomszédságában. A víz azóta is őrli a vár bástyáinak maradványait. De megviselte a nagy hegyomlás a Buteasat is. A hatalmas rázkódás alatt megroskadt a jó öreg feje is, és azóta két mély horpadás látható rajta. A két szerelmes pedig máig is boldogan él.

 


A Bocsásza (Buteasa) behorpadt teteje is bizonyíték a mese valóságalapjára... Jobbra lejjebb a Notre-Dame sziklatornyai látszanak a fenyők felett

 

És mi történt velünk a vízeséshez érve? Pótoltuk elvesztegetett energiánkat egy gyors ebéd formájában. Fotóztunk, nézelődtünk, és eldöntöttük, hogy ide bizony még vissza fogunk jönni, mert ez csak egy rövidke ízelítő volt a teljes meséből, ha már a legendák földjén járunk. Közben megérkezett négy román turista, de mi már visszafelé készülődtünk, hiszen már jócskán elmúlt dél. Visszafelé megdöbbenve néztük, hogy felbolydult az eddig oly nyugodt, csendes vidék, kb. 40–50 fős magyar kirándulócsoport verekedte át magát a kőfolyásokon. Hm, csak megérte korán kelni! Hazafelé még felmentünk a Kis-Havas csúcsocskájára, amely 1411 méterre emelkedik ki a tájból. Innen már csak lefelé kellett mennünk a biharfüredi parkolóban hagyott autóig. Mindent egybevéve remek napunk volt, megnéztük azt, amit szerettünk volna, remek időnk volt, és délig igazán csendes volt az erdő, a hegy.

 

Túrainfók
A túra hossza kb. 18 km volt, kb. 1000 méter emelkedéssel. Biharfüredtől az Ördögmalom-vízeséséig a kék+ jelzést követtük, a jelzések minősége, mennyisége megfelelő volt. GPS-jelet az út teljes hosszán gond nélkül fogtunk, de mobilhálózat a völgyekben sehol sincs. Vízhez több forrásból is juthatunk útközben, de figyelni kell a források felsőbb területeire, hogy nincs-e bennük szennyezés. Én közepesen nehéznek jellemezném a túrát, de kedvezőtlen időjárási viszonyok mellet már inkább nehéznek.
 

 

Képek és szöveg: Szatmári Zsolt – szatmarizsolt.blogspot.hu 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. május
Rajki Róbert:
Harmatos hajnal
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...