MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.07.05. 12:00,   Szöveg: Pálvölgyi Krisztina / TM,   Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Túra az alpesi tehenek és a démonűző drágakő birodalmában

Karintia mesébe illő hangulatát a számtalan kristálytiszta tóval tűzdelt hegyvidéki táj adja, káprázatos panorámákkal, hatalmas fenyvesekkel és virágmezőkkel, békésen legelésző marhákkal és garantáltan stresszmentes, vendégszerető helyiekkel.

Megkíséreltük a lehetetlent, hogy szűk négy nap alatt magunkba szívjuk a Karintia nyújtotta feltöltő energiákat az osztrák Millstatti-tó környékén. A tó adta pancsolós és heverészős program mellett számos aktív tevékenységre van lehetőségünk: két kerékre pattanva megkerülhetjük a tavat, lapátot ragadva akár át is evezhetjük, de természetesen a tavat körülölelő hegyekben található túraútvonalak közül is választhatunk. Egyik nap mi is ez utóbbit tettük, és végigmentünk a millstatti Alpokban található, 2015-ben bemutatott, szerelmespárokat megcélzó tematikus útvonalon, a Szerelmesek útján, azaz a „Weg Der Liebe”-n.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Virágokkal teli alpesi legelő

 

A tó nyugati oldalán fekvő Seebodenben lévő szállásunkról egy kisbusztaxi vitt fel minket túránk kiindulópontjához, az 1623 méter magasan található Schwaigerhüttéhez, amely a Nockberge-hegység részeként a millstatti Alpokban található. Nem érkeztünk túl korán, itt mégis várnunk kellett egy keveset, mert még nem készültek el az uzsonnával megrakott túrahátizsákjaink. Ezt mi egyáltalán nem bántuk, hiszen addig ráhangolódhattunk a ránk váró magashegyi látványra, és a jó pár fokkal hűvösebb hegyi levegőre.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A Schwaigerhütte melletti istálló épülete

 

Ennél a Hütténél is jellemző, ahogy azt a többinél is tapasztalhatjuk majd, hogy a megpihenni és felfrissülni vágyó turistákat fogadó menedékhelyek főként kis családi vállalkozásokként üzemelnek, és a vendéglátás mellett állattartással is foglalkoznak. A vidékre jellemző szarvasmarhatartás nyomait itt is felfedezhettük, tejeskannák mindenütt, de az istállót üresen találtuk, a bocik már valahol a környéken legelhettek a friss és egészséges virágokkal és gyógynövényekkel teli alpesi réteken. Csapatunk egy része a nagy út előtt még a Hüttében elkortyolt egy kávét vagy a vidékre jellemző élénkpiros ribizkeszörpöt, a többiek pedig a kinti hegyi panorámás kilátást és a napsütést élvezték. Az asztalok mellett magas ágyásokban friss fűszernövényeket is termesztenek itt, a túlmozgásos kisgyerekeket pedig mindenféle kerti játék várja, hogy levezessék a hegyi túrázást követően is megmaradt energiáikat.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Minden Hütténél játszótér és játékok várják a gyerekeket


Hamarosan házigazdánk megjelent a finomságokkal megrakott piknikhátizsákokkal, amelyek a Szerelmesek útjához stílusosan pároknak készülnek. A természetesség és a hulladékmentesség jegyében a literes bodzaszörpöket csatos üvegben, a kencéket üvegalapú tárolóedénykékben kaptuk, a zöldségek mellé vágódeszka, só- és borsszóró, evőeszközök és egy pokróc is került a hátizsákba, ami ötletnek szuper, de lássuk be, egy több kilométeres túránál inkább a súlycsökkentés lenne a cél, és nem a még nagyobb nehezék, de úgy is felfoghatjuk, ez is egy próbatétel lehet a szerelmespárok kapcsolatában.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A Schwaigerhütte panorámaterasza fenyvesekkel körbevéve


Igazságosan elosztottuk a terheket, és nekiindultunk az első szakasznak az Alexanderhüttéig, a Weg Der Liebe kiindulópontjáig. Érdekes, hogy miért nem a most elhagyott menedékhely lett a startpont, hiszen autóval csak eddig a pontig juthatunk fel, és innen mindenképpen gyalog kell már továbbhaladni, de ez végül is mindegy. A lassan emelkedő, kanyargós úton hamarosan megpillantjuk az első teheneket, akik talán a Schwaigerhütte lakói. Nem zavartatják magukat az itt elhaladó turisták miatt, de biztos, ami biztos, e sorok írója kellő távolságot tartva halad el mellettük, nem úgy a túratársak, akik talán még nem hallottak a korábbi alpesi marhatámadásokról, és fotózkodni kezdenek a nem kis méretű kérődzők mellett. Egyébként az út során több helyen tábla is figyelmeztet, hogy óvatosan közlekedjünk a marhák területén, főként a borjaikat védő tehenek közelében.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A türelmes bocit nem zavarja, hogy híresség lesz belőle

 

Az egyre szebb hegyi panorámáról egyszer csak egy szokatlan négylábú turista tereli el a figyelmünket, ugyanis egy pórázon vezetett macska is feltűnik a gyaloglók között. A pillanatnyi képzavar után az itt őshonos növényzetre fókuszálunk: az élettel teli fenyők mellett hatalmas virágmezők díszítik a tájat. Muszáj megállni többször is, hogy megörökítsük e látványt, és emiatt sajnos e sorok írója le is marad a tempósan haladó csapattól.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az extrémsportot űző cirmos 

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A rengeteg virág a lepkék kedvenc játszótere

 

Egy ideig egyedül csodálom a tájat, az Alexanderhüttéhez közelítve pedig a panorámában a hatalmas hegyvonulatok között felbukkan a Millstatti-tó is, és ez a lenyűgöző látkép a túra nagy részében végigkísér majd minket.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A völgyben felbukkanó Millstatti-tó, háttérben a Gailtaler- és a Júlia-Alpok 

 

Az 1786 méteren lévő Alexanderhüttéhez érve érdemes megpihenni e látványban, és természetesen itt is lehetőségünk van a helyi minigazdaságot megnézni. A tehenek tejéből itt helyben sajtot is készítenek, amelyet megkóstolhatunk, a gyerekek pedig hintáról élvezhetik a nem mindennapi hegyi játszóteret. Az innen induló Szerelmesek útját egy hatalmas tábla jelzi, amelyen üzeneteket is hagyhatunk, én azonban sietek tovább a csoport után. Még nem sejtettem, hogy itt sikerült jól beelőznöm őket, ugyanis ekkor ők még a házigazda vendégszeretetét és a sajtokat élvezték a menedékházban.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Szerelmesek üzenetei a Weg Der Liebe kiindulópontjánál, az Alexanderhütte mellett

 

Az egyre jobban magával ragadó alpesi látvány a hatalmas virágmezőkkel, a körben magasodó hegyekkel és a szabadon legelésző marhákkal, háttérben a Millstatti-tóval nem hagyta, hogy aggódás férkőzzön a gondolataimba, egyszerűen csak élveztem a látványt és a friss hegyi levegőt. Egy Gyűrűk Ura-film díszletébe illő résznél jött a telefon, hogy kicsit elhúztam a többiektől, így megpihentem a három fa rönkszék egyikén, és a közelben legelésző tarka vadlócsaládot szemléltem.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Pazar pihenőhelyek várnak végig az út során

 

Az újraegyesülés után együtt folytattuk a túrát a millstatti Alpok zölden harsogó lankáin, és miután áthaladtunk egy nem csupán gyerekek által szívesen meglovagolt vízköpő sárkány vízkapuja alatt, meg is érkeztünk az első párospadhoz.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina, Kaufmann ildikó

A Nock-Drache névre hallgató sárkány tűz helyett a hegyen sok helyen csörgedező kristálytiszta patakvizből fröcsköl kaput a turisták fölé 

 

Hét ilyen pad és a hátoldalukra bevésett egy-egy kérdés várja e tematikus út megcélzott szerelmespárjait, itt azt kérdezik tőlük, hol találkoztak, és a választ a pad mellé elhelyezett könyvecskébe be is írhatják. A magányosan és csoportosan érkezőknek sem kell azért továbbrohanni, hiszen a kilátás minden padról igazán pazar, amit kár lenne kihagyni.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Nem leánykérés okán térdelt le az úr a hölgy előtt, de az biztos, hogy ők az útra már párban érkeztek

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Történetek az első találkozásokról

 

Miután megpihentünk, hamarosan elértük a Millstätter Hüttét. Az 1876 méter magasan lévő menedékház mellett is számtalan tehén legelészik lovak és szamarak társaságában. Egy rövid egészségügyi pihenő után haladunk is tovább a következő padig, innen ismét láthatjuk a hegyekkel körbevett Millstatti-tavat is. A pároknak feltett kérdés az egymást becéző szavaikat firtatja, ha valaki még nem nevezte el sehogy szerelmét, az itt található könyvből elég sok ötletet kaphat.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A Millstätter Hütte teraszáról is fantasztikus a kilátás

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Vicces becéző szavakat rejt a második pad könyve

 

Ezután egy útelágazáshoz érünk, ahol északnyugat felé nézve megpillantjuk az első havas hegycsúcsokat, valószínűleg a Hohe Tauern és a Reisseck-csoport csúcsait láthatjuk. Innen akár egy kis kitérőt is lehet tenni a 2101 méter magas Kamplnock csúcsára, ugyanis a Weg Der Liebe érthető okokból kikerüli ezt a meredek szakaszt. Egyik erőtől kicsattanó túratársunk viszont semmi pénzért nem hagyná ki az onnan látható panorámát, ezúttal ő szakad le a csapattól, majd később a piknik helyszínén csatlakozik vissza.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Útelágazás a Kamplnock csúcsa előtt, a távolban végre felbukkannak a 3000 méteres hegyek hósapkái is

 

Azért nekünk sem sima a terep, megindulunk felfelé, de a kaptató nehézségeit feledteti a talpunk alatt megjelenő, csillogó út. A napfényben ugyanis szikrázni kezd alattunk a talaj, mintha csillámporral szórták volna végig, de nem tündérek jártak itt, csupán csillámpalán járunk, ami jelzi, hogy már közel lehetnek a környék híres gránátkövei is. Az eddigi széles és könnyen járható utat egy keskeny és kövekkel nehezített emelkedő követi, osztrák túravezetőnk, Elke, itt már bánja, hogy nem hozta magával túrabotjait, ugyanis a térdükre érzékenyek ezt a szakaszt biztosan nehezebben veszik majd. A nehézségeket enyhíti a kis ösvényt övező, ciklámenszínű virágoktól pompázó havasszépetelepek látványa.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A Millstätter Hütte a távolból

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Színes havasszépetelepek az út mellett

 

Egy dús fűvel benőtt mezőhöz érve lekerülnek a piknikcsomagok a hátakról, és bár még csak az út felénél vagyunk, megérdemelten telepedünk le a kapott pokrócokra, és elfogyasztjuk a becsomagolt bioétkeket. Kis pihenő után továbbmegyünk, és sorra érintjük a még hátralévő padokat, közben csodáljuk a megunhatatlan panorámát a hatalmas hegyvonulatokkal és a völgyben csillogó Millstatti-tóval. Egyre nagyobb sziklák bukkannak fel a növényzet alól, és lassan megjelennek a gránátot rejtő apró kövek is.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A nap sugarait eltakaró felhőcsoportok káprázatos fényeket varázsolnak az amúgy is pazar látványú tájra

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A gránátot rejtő jellegzetes köveken járunk 

 

Hol a kilátást, hol a talajt fürkésszük, utóbbit azért, hogy minél tisztább gránátkövet találjunk. Az utolsó pad előtt még egy kis hegyi tavacska mellett is elhaladunk, majd a cél előtt megpihenve a szerelmespárok elmélázhatnak az utolsó kérdésen, mi azonban a kilátást mustráljuk, mert nem bírunk betelni vele, és most már a Millstatti-tó is teljes egészében megmutatkozik. Túránk végpontja, a Gránát-kapu (Granattor, 2063 méter), már csak pár méterre van, a táj itt már sziklahalmokkal díszített.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Tó a hegy tetején

 

Fotó: Pálvölgi Krisztina

Kilátás a Millstatti-tó egészére az utolsó padtól

 

Megérkezve a Granattorhoz mindenki célfotót készített magáról a több tonna gránátot tartalmazó hatalmas kapu alatt, és mindenképp érdemes nemcsak megállni, hanem áthaladni is alatta, mert így a gránát védelmező és szerencsét hozó hatását is élvezhetjük. A kapu többek között azt is szimbolizálja, hogy itt, a millstatti Alpokban található az Alpok legnagyobb gránátlelőhelye.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Az óriási kapun a gránát történetéről olvashatunk, a betűk által képzett réseken láthatjuk a kapuba szórt több tonna gránátot

 

 

A Nockberge vércseppje és a szerelem vérvörös köve: a gránát

Fotó: Pálvölgyi Krisztina2016-ban az év ásványává választották. Többféle gránát is létezik, így inkább gránátcsoportról beszélhetünk, egy szilikáttartalmú, szabályos kristályrendszerű ásványcsoportról. A gránát féldrágakőnek minősül, azonban átlátszó, nagyobb kristályai már drágakövek.
Színe a sötétvöröstől a sárgáig és zöldig terjedhet. A vörös gránátot almandinnak hívják.

 

A védelmező

Az ókorban démonűző erőt tulajdonítottak neki, ezért talizmánt készítettek belőle. Úgy tartották, hogy viselőjét megóvja a tolvajoktól, és figyelmezteti a közelgő veszélyekre is.

 

Gyógyhatás

Már a középkorban gyógyhatást tulajdonítottak neki: sejtmegújító hatású, regenerálja a testet, tisztítja a vért, jótékonyan hat a szívre, tüdőre, májra, erősíti az immunrendszert, gyorsítja a sebgyógyulást, csillapítja a szorongást és a depressziót, önbizalmat ad, serkenti a libidót.

A gránát világosságot hoz a sötétségbe borult lélekbe. 

 

Robbanófegyver vagy ásvány?

Forrás: shop.naturalgemstones.netA magyar nyelvben mindkettőre ugyanazt a szót használjuk, de németben is csak egy betűelétérés van a kettő között: die Granate (a robbanó), der Granat (az ásvány).

 

Mi köze a piros magos gyümölcshöz?

A gránátalma formája hasonlít a középkori robbanós gránátokéhoz, amelyekbe kis fémdarabokat is szórtak a repeszhatás kedvéért, ami a gyümölcs belsejében található sok apró magocskához hasonlít. Ha megnézünk sok vörös színű gránátot gömbölydedre csiszolva, szintén a gránátalma belseje juthat eszünkbe.

 

Ásvány mint fegyver

A 18. századtól a drága ólomlövedék helyett sokszor gránáttal töltötték meg a puskákat a szegényebb parasztok a vadászatok során, de az amerikai indiánok is alkalmazták ezt a cserét. Egyébként a vérvörös kő súlyosabb sebeket üt, mint az ólomgolyó.

 

 

A Szerelmesek útjának végén a csúcscsoki helyett vezetőnk, Elke által sütött almás pitéjét fogyasztjuk el, igazán hálásak vagyunk neki, hogy fájós térdével ezt is felcipelte nekünk, hogy meglepjen vele minket. A megérdemelt pihenő után, bár hivatalosan vége a túrának, bizony még nem örülhetünk annyira. Ugyanis ahhoz, hogy négy kerékre váltsunk, el kell még jutnunk a Lammersdorfer Hüttéig (1644 méter), ami még majdnem három kilométer lefelé. Ezen a szakaszon az egyébként egészséges térddel rendelkezők is felszisszennek, szóval érdemes túrabottal felszerelkezve érkezni erre a túrára. Óvatosan haladunk, így most a táj helyett főként a lábunk alá nézünk, és egy kissé kifáradva, de megérkezünk a Hüttéhez, amely mellett – ahogy az eddigieknél is – marhaistállókat találunk.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A lefelé vezető út szép, viszont eléggé koncentrálós is

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

 

A menedékház itt is családias hangulattal fogad, és ahogy terveztük, a helyiek jellegzetes osztrák császármorzsájával zárjuk a túrát. Aki szereti a tejet a gyümölccsel keverni, a helyi specialitást, a bogyós gyümölcsöket tartalmazó joghurtos italt is megkóstolhatja. A serpenyőben gőzölgő finomságot hamar felfaljuk, és búcsúzóul cirbolyafenyő-pálinkával koccintunk.

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

 

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Megérdemelt édes falatok a célállomáson

 

A hivatalosan kiírt 6,5 kilométeres túrából így majd 12 kilométer lett, kissé megfáradva, de élményekkel tele tértünk vissza szállásunkra, ahol valami véletlen folytán pont aznap tartottak egy esküvőt. Mondhatni: az egész napunk a szerelemről szólt. 

 

Túrainfók
A túra hossza: a Weg Der Liebe tisztán (Alexanderhütte – Garanattor): 6,5 kilométer, a teljes hossz (Schwaigerhütte – Lammersdorfer Hütte): 11,3 kilométer
Szintkülönbség: 443 méter
Időtartam: tisztán 3,5 óra, de a pihenőkkel, a hüttékben tett látogatásokkal és a padoknál eltöltött szünetekkel ennek a dupláját is számolhatjuk, érdemes egy egész napos programként tervezni
Kiidulópont: Schwaigerhütte, 1623 méter
Végpont: Lammersdorfer Hütte, 1644 méter
Túrapontok: Schwaigerhütte (1623 m) – Alexanderhütte (1786 m) – 1. pad – Millstätter Hüttét (1876 m) – 2. pad – kitérő lehetőség a Kamplnock (2101 m) csúcsához – 3. pad – 4. pad – 5. pad – 6. pad – 7. pad – Granattor (2063 méter) – Lammersdorfer Hütte (1644 m)

Nehézség: könnyű, közepesen nehéz

Megközelíthetőség: a túra kiinduló- és célpontjának megközelítéséhez érdemes a rendelhető hegyi taxikat igénybe venni

 

További infók itt.

 

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Túrázás Ausztria Grand Canyonjában

A Grosslocknertől Heiligenblutig, avagy az „Alpok–Adria” első etapja

Függőhidak a világ minden tájáról

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...