13 ezer lépés a 1,5 millióból
Az ősemberfogtól a Morzsolón át a csüggedt szellemkisdobosokig. Rajt a Kéktúrán.


Már egy ideje tervezem, hogy a fiúkkal belevágunk az Országos Kéktúra végigjárásába. Persze nem egyszerre mind az 1118 km-be, arra se idő, se energia most, hanem szépen szakaszonként eszegetjük meg. Rögtön adta magát az első kérdés: hol kezdjük? Valamelyik végénél? Nem jó, messze van mindkettő.
Jobbnak tűnt Nagykovácsinál belekezdeni, a fiúk úgyis ott laknak, és ott megy el mellette a kék. Beszereztem a pecsétfüzeteket (1000 Ft/kopf), és múlt hét szombaton Gabival, Amerika kollégával, meg a három fiúval elindultunk a Nagykovácsitól 1,5 km-re levő zsíros-hegyi pecsételőpont felé. (A pecsét a Muflon itató nevű kocsmában található a hegy tetejénél.)


Hamar felértünk a kék jelzésig, ami itt együtt halad a sárga jellel. Több se kellett, beugrott a tavalyi Sárga 70, amikor itt meneteltünk el, még jó hangulatban. Akkor az idő szorítása miatt nem mentünk ki a zsíros-hegyi kilátóhoz (420 m), de most volt rá érkezésünk. Pláne, hogy a szikláknál a térképen a Szép kilátás! felirat állt.


Nem volt túl jó az idő, de sokkal jobb volt még így ködösen is, mint amire számítottam. Ide kijövünk nyáron sátorral is éjszakára, ha lehet.


Persze Hegyi Főnök (indián nevén) és Gumiégető rögtön a sziklák tetején kezdett mászkálni, hadd egyen az ideg. Alig bírtam leparancsolni őket. Sziklamászkálásra tudok sokkal biztonságosabb helyet, megyünk hamarosan via ferrátázni, ott megmutathatják, mit tudnak.
A fiúknak sem volt egyébként teljesen ismeretlen a környék. Három éve voltunk már itt, igaz nem a hegy tetején, hanem a gyomrában. Itt van ugyanis alig 500 méterre az Ördöglyuk-barlang, amit vezetéssel végig lehet kúszni-mászni.


Leó (Gumiégető) a Morzsolóban
Csak egy pár járatnév az alaptúrából, és nagy valószínűséggel mindenkinek megjön a kedve az alaptúrához: Szülőluk, Szívószál, Morzsoló, Keserves nyögések folyosója. A 80 kiló feletti súlyúak nagyjából ezzel számoljanak a valóságban is. A gyerekek viszont úgy hatoltak át a gyilkos nevű járatokon, mint kés a vajon.
A teljes túra még vár ránk. Ilyen helyeket egyszerűen nem hagyhatunk ki, mint: Őrület szűkület, Felmászás a Sátán hátán, Átdűlés a halál torka felett és a Zabolátlan rémület fala. Itt azonban az alsó korhatár 14 év (a rövidebbnél 8), tehát még egy kicsit várunk vele.


A kilátórésztől nincs messze a Muflon itató. Pecsét lóg kint egy fán is az éjszakai vándoroknak egy fémdobozban. De nappal lévén a pultos lány beinvitált minket, hogy bent is találunk egyet, bélyegzőpárnával együtt. Az Első Pecsét mellé mindenki ivott valamit, kólát, gyümölcsös sört, én egy kávét, aztán tovább indultunk az otthonos kis kocsmából.


A Remete-hegyig (423 m) végig szintben visz egy kényelmes és széles erdei út, ahol annyira ráértünk, hogy alaposan összevitatkoztunk azon, hogy merre is van észak és milyen irányban húzódik mellettünk a Nagykovácsi út.


Hegyi Főnök és Gumiégető lemaradt egy kicsit. Nyilván unták a földrajzi vitát. Inkább hosszas eszmecserét folytattak a tankok fegyverzetekről, azok hatótávolságáról és átütő erejéről (otthon a számítógépen az aktuális kedvenc játék a World of tanks), majd azon versenyeztek, hogy ki hány országot tud felsorolni, ahol tankot gyártottak.


Nagyszerű. Én meg rácsodálkoztam inkább, hogy itt a tavasz, rügyeznek a fák és nyílnak a virágok. A Remete-hegyről aránylag meredek és köves ösvény visz le a szurdokba. Mivel az idő kissé esős volt, a kövek nedvesek voltak, és eléggé csúsztak.


A szurdokba érve már egyre gyakrabban kellett mondogatnom, hogy igen, mindjárt itt a barlang, Hegyi Főnök már nagyon türelmetlenkedett.


Még átkeltünk előtte az Ördög-árok patakján, ahol Amerika majdnem beborult a vízbe, az ezt alig váró fiaim orra előtt, és már ott is ásított a barlang szája.


Utoljára akkor jártam itt, amikor végigmentünk kamerával az Ördög-árok elejétől a dunai torkolatig. Akkoriban olvastam, hogy egy ősemberfogat találtak a barlangban, ami két dolgot jelenthetett: vagy fogászatot működtetett itt Samu, a vértesszőlősi egy rokona, vagy egy balhés csehó volt ezen a helyen, ahol az egyik beerjedtalmázott homo erectus úgy vágta szájon a másikat, hogy az menten kiköpte az utókor számára az egyik agyarát.


Mi már nem találtunk semmit, csak az üres barlangot, az egyik sarkában egy koszos matraccal. A barlang után még hosszú séta várt ránk a sugárútnak is beillő erdei ösvényen, majd beértünk a városba.


A Zsíroshegyi út elejénél van egy jó sütöde, ahol friss rétessel emeltük meg energiaszintünket (én egy sütőtökös-mákosat fogyasztottam). A rétesezés kellett, mert majd egy kilométernyi aszfaltúton talpaltunk végig, mire elértük a hűvösvölgyi Nagyrétet.


Elég borongós idő volt, de a lepusztult nagyréti hangulat rátett egy lapáttal. Szinte láttam magam előtt az egykori kisdobosok szellemét, ahogy táskás szemmel, csüggedten fogócskáznak a leégett raktárépület romjai és a bezártan álló, lepukkant céllövölde között.


Ehhez képest még Otto, az egykori szabadtéri színpad pincéjét kipofozó hajléktalan kérója is üdítő látvány volt a Gyermekvasút állomásához vezető, volt munkásmozgalmi sétány oldalában.
Az állomásépületnél hosszasan keresgélhettük volna a pecsét helyét, ha Amerika nem vezet oda pontosan a forgalmi iroda melletti kis nyitott helységhez, aminek a párkányán ott feküdt aznapi utunk hitelesítő eszköze. Mint később megnéztem, körülbelül 12 kilométert gyalogoltunk Nagykovácsitól (311 m fel, 438 le), ami nyitásnak épp elég volt a fiúk számára.


Az út egyáltalán nem volt unalmas, ha mindegyik szakasz ennyire érdekes lesz, érdemes volt nekivágni. De pár évig el fog tartani.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! blog Facebook-oldalán is!

Kevély-kör extrákkal: minden szinten szinte minden
Vannak Budapestnek olyan pontjai, ahonnan kiemelten jól látszik egy-egy főváros környéki hegy. Ilyen Dél-Pesten a Soroksári út, ahol naponta tízezrek csodálkozhatnak rá munkába menet a város fölött misztikusan elterpeszkedő Nagy-Kevélyre. A hegy sziklás tetejét sokan ismerik, de jóval kevesebben, tudják mennyi izgalmas hely van még rajta.
→ Tovább
Famúmiák temetője: a Páris-patak szakadékvölgye
Egy szakadékvölggyel télen nem lehet hibázni, kivéve, ha túlcsordulnak benne a kirándulók. A palócok „Grand Canyonjában” szerencsére általában nem lesz tömeg; a szurdok rövid, de tömény.
→ Tovább
Zöldmáli delta: Budapest ismeretlen zöldfolyosója
Kétféle hétvégi fáradtság van. Az egyik a punnyadt fáradtság. Ezt fotelben üldögélve lehet elérni. A másik a kellemes fáradtság. Ezt pedig ezzel a túraúttal kaphatjuk meg, ami ki se megy a városból, mégis tele van kilátókkal, meredek sziklákkal, barlangokkal. Sőt, egy élő remetével is összefuthatunk.
→ Tovább