A Budai-hegyeknek a tavasz is jól áll
Vannak olyan napok, amikor a ragyogó napsütés a szabadba csábít. Viszont idő hiányában hosszabb túrába nem érdemes belevágni, inkább amolyan lakóhelyhez közeli könnyű, de látványos kirándulásra vágyunk, ahol kellemesen tölthetjük a napot, és kiszellőztethetjük a tüdőnket. Mi a Budaörs felett magasodó Farkas-hegyet és a Sorrento-sziklákat választottuk célpontnak.


Sorrento híres olaszországi üdülőhely Nápoly közelében, de mi most nem mentünk el olyan messzire, csupán a Budai-hegységbe látogattunk ki a Sorrento-sziklákhoz, melyeket a turisták állítólag a hasonlóság miatt Sorrento tengerpartjának különleges sziklaformációiról neveztek el. Hogy jön a dél-itáliai mediterrán táj hangulata a Budaörs fölötti dolomitsziklákhoz? Ez felkeltette az érdeklődésünk. Csillebércről, a 21 busz végállomásától indultunk el a Konkoly-Thege Miklós úton Budaörs irányába. Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) telephelyének kőkerítése mellett elhaladva jobbra letértünk a piros sáv jelzésen az erdőbe.




A tavasz visszavonhatatlanul beköszöntött: az enyhe április virágba borította a fákat, rügyező bokrok szegélyezték az utat, miközben még lepergett, megbarnult levelek szőnyegezték talpunk alatt a talajt. 250-300 méter kellemes séta után kereszteződéshez értünk, ahol balra vettük az irányt, és becsatlakoztunk a sárga sáv jelzésű turistaútba. A hangulatos, keskeny ösvény eleinte a Szekrényes-hegy (364 m) oldalában kanyargott, lejtősen és kevés szintkülönbséggel, majd egy bal forduló után egy rövid kapaszkodóra váltott, amely már egyenesen a Sorrento-sziklákhoz vezetett.


A Sorrentóhoz közeledve néhány szikla, lehullott tűlevelek és fenyőillat jelezték a megváltozott flórát. Ahogy tágultak a fák közti terek, hirtelen megjelentek a hatalmas fenyőktől körülölelt fehér mészkősziklák, melyek szinte világítottak a rájuk eső fényben. A hasonlat a tengerparti Sorrentóhoz kicsit merész, de az tagadhatatlan, hogy mediterrán hangulat az van, és ha az ember felér a sziklákhoz, olyat lát, melynek másáért ugyancsak elballaghat, amíg megleli. Tudják ezt mások is, és mutatja a hely népszerűségét, hogy itt már több kirándulócsoporttal is összefutottunk.




A különleges, sziklás vidék és a gyönyörű kilátás a Farkas-hegyre, illetve a Kopárokra bennünket is megfogott, alig akartunk lejönni róla, de várt még minket a Farkas-hegy (343 m). Egy jelzetlen, széles, murvás erdészeti úton megkerültük a Szekrényes-hegy kúpját. A fák lassan eltűntek mellőlünk, s ahogy kiértünk az erdőből, óriási kék égkupola feszült a fejünk fölé. Balra előttünk a Farkas-hegy csupasz oldala az egykori repülőgéphangárok maradványaival, és a hegy csúcsán a felújításra váró vitorlázó-emlékművel (melyből mára az enyészetnek és a huligánok rombolásának köszönhetően szinte semmi sem maradt). A távolban pedig ameddig a szem ellát, fehéren kacskaringóztak a Kopárok ösvényei, melynek dimbes-dombos, dolomitsziklagyepes, karsztbokorerdős részei - az itt élő ritka, védett növény- és állatfajok miatt - fokozottan védettek.








A Farkas-hegy széles platójáról szép körpanoráma nyílik a Budaörs feletti dombokra, az Odvas-hegy púpjaira, a Csíki-hegyek hosszú vonulataira, a Szállás-hegyre és a Szekrényes-hegyre. A füves hegyhát meglehetősen szeles, azonban egyes szélvédett részei remek piknikezőhelynek bizonyulnak. Búcsút intve a Farkas-hegynek, közvetlenül a csúcs alatt a piros kereszt jelzésen folytattuk utunkat, majd egy rövid szakaszon a piros sávon ballagtunk, ahonnan a sárga ómega jelzésre tértünk le.


Ezen ösvény mentén találhatók a piktortégla üregek. De mik is ezek pontosan? Az 1880-as években a Frank-hegyen (mai Budaörsi-hegyen), a Csíki-hegyekben ún. piktortégla-bányászatot folytattak. A piktortégla egyfajta fehér anyagból készült festőtégla, amelyet a szobafestők alapozó fedőanyagnak használtak a festésnél. A hőforrások működése révén kialakult tűzálló agyagot, melyet budai festékföldnek is neveztek, innentől kezdve nagy mennyiségben fejtették ki a környéken, és vagonszámra exportálták. Az 1950-es évekre megszűnt a piktortégla gyártása, ám a bányászat során létrejött gödrök, lyukak máig láthatók. Többségüket ugyan már betömték, mert voltak közöttük veszélyes mélységűek, azért maradt még néhány bozót mögött rejtőző üreg, amelyre a figyelmes túrázó rálelhet. Az omlásveszély miatt azonban ezeket a kürtőket nem ajánlatos belülről megnézni.


A Budaörsi-hegy oldalában vezető piktortégla-út néhány emelkedő után becsatlakozik a piros négyzetbe, és a sárga ómega jelzéssel összefonódva visz vissza a kiindulópontunkig, a KFKI előtt lévő 21 busz csillebérci végállomásáig. A 8,5 kilométeres túra végül hozta a tőle elvártakat: nem volt túl hosszú, de volt benne látnivaló, és érdekes, változatos tájakon vitt végig. Ha gyerekkel vágunk neki, akkor sem fogjuk megbánni, mert a sziklák, a kilátópontok garantáltan megmozgatják a gyerkőcök fantáziáját; unatkozás kizárva.


Szöveg és fotók: Joó Annamária

Bámulatos folyó vájta ősvilág - Páris-patak völgye
A Páris-patak szurdoka alig 350 méter hosszú, kanyargós, néhol csupán 2-3 méter széles, 20-30 méter magas, „hullámzó” falakkal szegélyezett völgy. Ezt a nem túl nagy távot igen hamar be lehet járni, viszont az egykori folyó vájta, megkövült ősvilág különleges látványa akár több órára is ott marasztalhatja a túrázót.
→ Tovább
Pazar tóparti lazulás és az elképesztő zselici égbolt – Felfedeztük Kaposvár környékét
Ismerjük el: Kaposvár nem egy tipikus nyaralócélpont. És hogy miért jó ez nekünk? Természetesen azért, mert azt jelenti, hogy itt ilyentájt nem kell hatalmas turistaáradattal számolnunk. Programlehetőségekben viszont nincs hiány: kultúra, természet, hűsítő csobbanás. Mi más kellene még?
→ Tovább
A zöld és a kék összes árnyalata: rabul ejtettek a Plitvicei-tavak
Bármennyire is közhelyes, ha van olyan, amit legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell, akkor az Plitvice. Még akkor is, ha tömegek fordulnak meg itt, és ha tudjuk előre, hogy a szó szoros értelemben vett túraélményben nem lesz részünk. Egyedülálló látványban azonban biztosan.
→ Tovább