Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg:
2021. augusztus 24.

A zöld és a kék összes árnyalata: rabul ejtettek a Plitvicei-tavak

Bármennyire is közhelyes, ha van olyan, amit legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell, akkor az Plitvice. Még akkor is, ha tömegek fordulnak meg itt, és ha tudjuk előre, hogy a szó szoros értelemben vett túraélményben nem lesz részünk. Egyedülálló látványban azonban biztosan.

Még annak is azt tanácsolnám, aki ódzkodik a populáris célpontoktól és zavarja a sok ember, hogy emiatt semmiképp se fossza meg magát ettől az élménytől. Érkezzen inkább tavasszal vagy ősszel, esetleg télen, amikor nincs tömeg. A Plitvicei-tavak ugyanis nem véletlenül lettek ennyire népszerűek.

Mi bevállaltuk a nyári időszakot, mert – ahogy rajtunk kívül minden bizonnyal még elég sokan – egy tengerparti nyaralással kötöttük össze a kirándulást, és bár néhány helyen valóban zavaró volt a tumultus, még ennek ellenére is úgy gondoljuk, bőven megérte a kényelmetlenség. Plitvicéről ugyanis kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, az összes túlzónak ható és agyonkoptatott jelző felhasználásával a lélegzetelállítótól kezdve a káprázatosig. Előrebocsátom: megpróbálom nem halmozni ezeket a jelzőket, de nem ígérhetek semmit.

A vízesések birodalma

Már régóta szerepelt a bakancslistámon a helyszín, ami végül a nyaralás egyik fénypontja lett. Mi előző nap szálltunk meg a nagyjából 30 kilométerre lévő Szluinban (ami pedig az egyik legnagyobb meglepetés volt számunkra a nyaralás alatt, és szintén szuper hely), aznap még bóklásztunk pár órát, és másnap reggel vágtunk neki az egésznapos plitvicei programnak.

Klassz dolog, hogy személyre szabott túrát választhatunk a tavaknál, a legrövidebb 3 km-es, a leghosszabb pedig valamivel több, mint 18. Mi a középmezőnnyel haladtunk, és a leginkább ajánlott, C jelű útvonalat követtük, ami az 1-es bejárattól indul, az Alsó-tavaknál kezdődik, magában foglal egy jó kis hajókázást, majd a Felső-tavak bejárásával végződik, és a végponttól busz visz vissza a bejárat közelébe.

A túra egyáltalán nem megerőltető, végig pallókon és falépcsőkön vezet, és bombabiztosan ki van táblázva az útvonal,

kényelmetlenséget csak az okozhat, ha nem tudunk a saját tempónkban haladni a felgyülemlett embertömeg miatt. Márpedig a kirándulók sokszor megállnak fotózni (nyugi, te is meg fogsz), mert itt nagyjából méterenként van mit megörökíteni: a kristálytiszta kékeszöld vizet, a benne úszkáló pisztrángokat, kacsákat, a sziklafalakat, és persze a 92 vízesés valamelyikét.

Személy szerint engem az Alsó-tavak vidéke varázsolt el leginkább, ahol közvetlenül a tóparton és az egyik üde, zöld tavon keresztül vezetnek a pallók, és szinte a táj részének érezhetjük magunkat. Miután ezt a részt bejártuk, szusszanhatunk egyet egy nagy réten, ahol számtalan asztalt és padot helyeztek el (bár árnyék az sajnos nincs), van lehetőségünk használni a mosdót, lehet grillételeket kóstolni vagy a hajóra várva lehűsíteni magunkat egy finom jégkrémmel, esetleg beszerezni pár szuvenírt. Ezután következik a ringatózás, átszeljük az egyik nagy tavat, majd a Felső-tavak vidékét járjuk be, ami már kicsit vadregényesebb. Szép részek itt is vannak jócskán, ám azt hozzá kell tenni, hogy a 8 kilométeres túra legutolsó szakaszán már kevés az újdonság és néhol a terep is kicsit egyhangúvá válik.

Medve a Plitvicei-tavaknál?

Mivel az említett állat már a nemzeti park logójában is szerepel, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, vajon milyen jogon kerülhetett oda. Személy szerint úgy gondolom, kizárt, hogy lenne olyan épeszű maci, amelyik közel merészkedne a számtalan kiránduló keltette zsivajban, de azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vadkamerák időnként elcsípnek egy-egy példányt, ám természetesen nem a kialakított útvonalakon. A tórendszeren kívül ugyanis maga a nemzeti park összesen 20 ezer hektárnyi területet fed le, és

a hatalmas erdőkben, hegyvidékeken Horvátország és Bosznia határán bizony medvék, farkasok és hiúzok élnek,

ezért előfordulhat, hogy a tavak irányába is elkódorognak.

A területet egyébként már 1949-ben nemzeti parkká nyilvánították a fajgazdagsága miatt. 1300 növényfajjal találkozhatunk itt, rengeteg mohával és algával, harangvirágokkal, orchideafajokkal, emellett közel 350-féle lepke, 50 emlős, 20 denevérfaj és mintegy 200 madárfaj őshonos a területen. A pisztráng majd minden fajtája megél itt. Tizenhat nagyobb és két kisebb tavat csodálhatunk meg, felszínük 215 hektár. Az sem véletlen, hogy 1979-től a nemzeti park szerepel az UNESCO természeti világörökségi helyszínei között.

Nem Photoshop

A vizek több ezer éven keresztül alakították ki a Plitvicei-tavak formáját vízeséseket, zúgókat, forrásokat, barlangokat alkotva. A táj persze lassanként, de a mai napig változik. Itt található egész Horvátország legmagasabb zuhataga, a 78 méteres Nagy-vízesés is (összehasonlításképp az Ilona-völgyi-vízesés, ami Magyarország legnagyobb természetes vízesése, mindössze 10 méter). A legmagasabb tó 637, míg a legalsó 503 méter magasan található.

A tavak szemkápráztató színe attól függően változik, hogy éppen milyen szögben esik rá a napfény, és hogy milyen mértékű a vízben található apró organizmusok és ásványi anyagok koncentrációja. Tehát ha eddig azt hitted, hogy a Plitvicei-tavakról készült fotókon csak a Photoshop miatt tűnik valószerűtlenül élénk színűnek a víz, tévedtél: nem csalás, nem ámítás, a tavak színe valóban fel tudja venni a kék és a zöld minden árnyalatát a szürkétől kezdve a türkizen keresztül a smaragdzöldig. Aki nem hiszi, járjon utána.

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2021.10.08.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább
Őszi séta a Dunakanyar legsokszínűbb városában – Vác

Őszi séta a Dunakanyar legsokszínűbb városában – Vác

2021.10.05.

Vác bámulatos: nemcsak azért, mert itt lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlunk, mert megdöbbentő módon több száz múmia került innen elő és mert Szentendrén is túltéve igazi cukrászda-nagyhatalom, hanem azért is, mert a városban tulajdonképpen egy kétkilométeres sétával is simán el lehet tölteni akár egy egész napot.

→ Tovább
Libegve a fekete hegyek világába

Libegve a fekete hegyek világába

2021.09.28.

Ötnapos őszi kiruccanásunk Montenegró páratlan hegyvidékének felfedezéséről szólt, az utolsó túranapra azonban alaposan elfáradtunk. Szerencsére a hegyi élményről és a fantasztikus panorámáról még így sem kellett lemondanunk.

→ Tovább