Még annak is azt tanácsolnám, aki ódzkodik a populáris célpontoktól és zavarja a sok ember, hogy emiatt semmiképp se fossza meg magát ettől az élménytől. Érkezzen inkább tavasszal vagy ősszel, esetleg télen, amikor nincs tömeg. A Plitvicei-tavak ugyanis nem véletlenül lettek ennyire népszerűek.

Az 1-es bejárat közelében ez az első panoráma, ami a látogató szeme elé tárul

1 / 8

Fotó: Nagy Sándor

Mi bevállaltuk a nyári időszakot, mert – ahogy rajtunk kívül minden bizonnyal még elég sokan – egy tengerparti nyaralással kötöttük össze a kirándulást, és bár néhány helyen valóban zavaró volt a tumultus, még ennek ellenére is úgy gondoljuk, bőven megérte a kényelmetlenség. Plitvicéről ugyanis kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, az összes túlzónak ható és agyonkoptatott jelző felhasználásával a lélegzetelállítótól kezdve a káprázatosig. Előrebocsátom: megpróbálom nem halmozni ezeket a jelzőket, de nem ígérhetek semmit.

A Plitvicei Nemzeti Parkban összesen 92 vízesés található, a tavak víze pedig kristálytiszta

6 / 8

Fotó: Nagy Sándor

A vízesések birodalma

Már régóta szerepelt a bakancslistámon a helyszín, ami végül a nyaralás egyik fénypontja lett. Mi előző nap szálltunk meg a nagyjából 30 kilométerre lévő Szluinban (ami pedig az egyik legnagyobb meglepetés volt számunkra a nyaralás alatt, és szintén szuper hely), aznap még bóklásztunk pár órát, és másnap reggel vágtunk neki az egésznapos plitvicei programnak.

Az Alsó-tavak környékét a rövidebb túrákon is be lehet járni. Az út végig pallókon vezet

8 / 8

Fotó: Nagy Sándor

Klassz dolog, hogy személyre szabott túrát választhatunk a tavaknál, a legrövidebb 3 km-es, a leghosszabb pedig valamivel több, mint 18. Mi a középmezőnnyel haladtunk, és a leginkább ajánlott, C jelű útvonalat követtük, ami az 1-es bejárattól indul, az Alsó-tavaknál kezdődik, magában foglal egy jó kis hajókázást, majd a Felső-tavak bejárásával végződik, és a végponttól busz visz vissza a bejárat közelébe.

kényelmetlenséget csak az okozhat, ha nem tudunk a saját tempónkban haladni a felgyülemlett embertömeg miatt. Márpedig a kirándulók sokszor megállnak fotózni (nyugi, te is meg fogsz), mert itt nagyjából méterenként van mit megörökíteni: a kristálytiszta kékeszöld vizet, a benne úszkáló pisztrángokat, kacsákat, a sziklafalakat, és persze a 92 vízesés valamelyikét.

Plitvicei idill kacsákkal és pisztrángokkal. Utóbbinak majdnem az összes változata megtalálható a területen

3 / 8

Fotó: Nagy Sándor

Kapcsolódó cikkek

Rejtett gyöngyszem a Plitvicei-tavak árnyékában: Rastoke, a vízimalmok birodalma

Tovább

Télen is gyönyörű Európa egyik leglátványosabb tórendszere

Tovább

Személy szerint engem az Alsó-tavak vidéke varázsolt el leginkább, ahol közvetlenül a tóparton és az egyik üde, zöld tavon keresztül vezetnek a pallók, és szinte a táj részének érezhetjük magunkat. Miután ezt a részt bejártuk, szusszanhatunk egyet egy nagy réten, ahol számtalan asztalt és padot helyeztek el (bár árnyék az sajnos nincs), van lehetőségünk használni a mosdót, lehet grillételeket kóstolni vagy a hajóra várva lehűsíteni magunkat egy finom jégkrémmel, esetleg beszerezni pár szuvenírt. Ezután következik a ringatózás, átszeljük az egyik nagy tavat, majd a Felső-tavak vidékét járjuk be, ami már kicsit vadregényesebb. Szép részek itt is vannak jócskán, ám azt hozzá kell tenni, hogy a 8 kilométeres túra legutolsó szakaszán már kevés az újdonság és néhol a terep is kicsit egyhangúvá válik.

1979-től a nemzeti park az UNESCO egyik természeti világörökségi helyszíne

7 / 8

Fotó: Nagy Sándor

Medve a Plitvicei-tavaknál?

Mivel az említett állat már a nemzeti park logójában is szerepel, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, vajon milyen jogon kerülhetett oda. Személy szerint úgy gondolom, kizárt, hogy lenne olyan épeszű maci, amelyik közel merészkedne a számtalan kiránduló keltette zsivajban, de azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vadkamerák időnként elcsípnek egy-egy példányt, ám természetesen nem a kialakított útvonalakon. A tórendszeren kívül ugyanis maga a nemzeti park összesen 20 ezer hektárnyi területet fed le, és

ezért előfordulhat, hogy a tavak irányába is elkódorognak.

A Felső-tavak környéke kicsit vadregényesebb, itt a buja növényzet dominál

5 / 8

Fotó: Nagy Sándor

A területet egyébként már 1949-ben nemzeti parkká nyilvánították a fajgazdagsága miatt. 1300 növényfajjal találkozhatunk itt, rengeteg mohával és algával, harangvirágokkal, orchideafajokkal, emellett közel 350-féle lepke, 50 emlős, 20 denevérfaj és mintegy 200 madárfaj őshonos a területen. A pisztráng majd minden fajtája megél itt. Tizenhat nagyobb és két kisebb tavat csodálhatunk meg, felszínük 215 hektár. Az sem véletlen, hogy 1979-től a nemzeti park szerepel az UNESCO természeti világörökségi helyszínei között.

Ezzel szemben az Alsó-tavak területe békésebb: hatalmas víztükrökön pihentethetjük a szemünket, amelyek a valóságban is ilyen élénk színűek

2 / 8

Fotó: Nagy Sándor

Nem Photoshop

A vizek több ezer éven keresztül alakították ki a Plitvicei-tavak formáját vízeséseket, zúgókat, forrásokat, barlangokat alkotva. A táj persze lassanként, de a mai napig változik. Itt található egész Horvátország legmagasabb zuhataga, a 78 méteres Nagy-vízesés is (összehasonlításképp az Ilona-völgyi-vízesés, ami Magyarország legnagyobb természetes vízesése, mindössze 10 méter). A legmagasabb tó 637, míg a legalsó 503 méter magasan található.

A legmagasabb tó 637 méteren terül el

4 / 8

Fotó: Nagy Sándor

A tavak szemkápráztató színe attól függően változik, hogy éppen milyen szögben esik rá a napfény, és hogy milyen mértékű a vízben található apró organizmusok és ásványi anyagok koncentrációja. Tehát ha eddig azt hitted, hogy a Plitvicei-tavakról készült fotókon csak a Photoshop miatt tűnik valószerűtlenül élénk színűnek a víz, tévedtél: nem csalás, nem ámítás, a tavak színe valóban fel tudja venni a kék és a zöld minden árnyalatát a szürkétől kezdve a türkizen keresztül a smaragdzöldig. Aki nem hiszi, járjon utána.

A cikk 2022 júliusában jelent meg.