A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szerző:
2019. március 11.

A Bükkalja, ahol még az istállót is „tufakőbe” vájták

Eger és Miskolc között, a Bükk hegység előterében szerény dombsági tájként húzódik meg a Bükkalja vidéke. A hazai turisták által kevésbé ismert terület rendkívül gazdag földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben. 

A „geolátnivalókat” rendszerezve észrevehetjük, hogy a legtöbbnek van valami köze a Bükkalja földtani felépítésében részt vevő vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetekhez, név szerint a riolittufához és a dácittufához. Eredjünk most ezek nyomába, kalandra fel!

 

 

A Bükkalja térségében kb. 20 millió évvel ezelőtt rendkívül heves, robbanásos jellegű vulkáni működés kezdődött, amely kisebb-nagyobb szünetekkel évmilliókon át tartott (a földtörténeti miocén korban). A hatalmas vulkáni felépítmények valahol a mai Alföld északi részén működhettek, s ma már mélyen eltemetve alusszák örök álmukat.

 

 

A heves robbanások során több száz méter vastag vulkáni összlet rakódott le, amely később helyenként összesült, majd lassan kőzetté is vált. Így születtek meg a Bükkalja felépítésében részt vevő piroklasztikus („tűzi eredetű”) kőzetek, a különféle ásványos összetételű riolit- és dácittufák. A könnyen faragható tufák teremtették meg az alapját a terület évezredes kőkultúrájának. Nincs még egy olyan vidék Magyarországon, ahol ember és kőzet ilyen szoros kölcsönhatásban élt volna egymással, hosszú időn keresztül: kaptárkövek, barlanglakások, pincesorok, betyárbújók, faragott kőkeresztek jelzik a bükkaljai tufák, és az ott élő nép egymásra hatását.

 

 

A képeken a Cserépfalu és Cserépváralja között fekvő hidegkút-laposai „tufaistálló” látható. A településektől távol legelő lábasjószágok (tehenek, disznók) tavasztól őszig rideg tartásban részesültek, s a szabad ég alatt tartózkodtak. A gulyára és a kondára pásztorok vigyáztak, akiknek (és a lovaiknak is) menedékre volt szükségük, éjjel és rossz idő esetén. Szerencsére adott volt a könnyen faragható tufakő, amelyben viszonylag gyorsan elkészülhettek ezek a különféle hajlékok. Az istálló belsejét tanulmányozva rájöhetünk, hogy minden tufából van, még a pásztor ágya és széke is. A Hidegkút-laposa területén egy hagyásfás legelő képvisel védendő természeti értéket (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság). A tufába faragott istállók nem ismeretlenek a Bükkalja többi településén sem, a legnagyobbak Kácson és Demjénben vannak.

 

Szöveg és fotók: Veres Zsolt

 

Forrás: akovekmeselnek.hu

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Természetvédelmi fejlesztések a bükkaljai kaptárköveknél

Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra

Indókövek és „gyapjúzsákok” a Velencei-hegységben

Napóleon kalapja a Videgrádi-hegységben van?
 

Kővé vált öregasszonyok a Bucsecsben

Kővé vált öregasszonyok a Bucsecsben

2022.05.07.

A Bucsecs-hegység izgalmas formakincsével kiválóan alkalmas arra, hogy a főgerincen történő vándorlásunk során megcsodáljuk a belső és külső erők évmilliós harcának eredményét. Ezúttal szél által „megfaragott”, látványos sziklatornyokat tanulmányozunk.

→ Tovább
A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

2022.04.10.

A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.

→ Tovább
A „természet játéka”, a Csabai-gomba

A „természet játéka”, a Csabai-gomba

2022.02.18.

A Pilis és a Budai-hegység ölelésében, az Országos Kéktúra útvonala mentén helyezkedik el Piliscsaba kisvárosa. A településtől délre elterülő erdő egy igazi földtani és felszínalaktani csemegét rejt, amely a Csabai-gomba névre hallgat. A gomba ez esetben nem ehető, mert kemény kőzetből áll, és több méter magas!

→ Tovább