A Bükkalja, ahol még az istállót is „tufakőbe” vájták
Eger és Miskolc között, a Bükk hegység előterében szerény dombsági tájként húzódik meg a Bükkalja vidéke. A hazai turisták által kevésbé ismert terület rendkívül gazdag földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékekben.
A „geolátnivalókat” rendszerezve észrevehetjük, hogy a legtöbbnek van valami köze a Bükkalja földtani felépítésében részt vevő vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzetekhez, név szerint a riolittufához és a dácittufához. Eredjünk most ezek nyomába, kalandra fel!
A Bükkalja térségében kb. 20 millió évvel ezelőtt rendkívül heves, robbanásos jellegű vulkáni működés kezdődött, amely kisebb-nagyobb szünetekkel évmilliókon át tartott (a földtörténeti miocén korban). A hatalmas vulkáni felépítmények valahol a mai Alföld északi részén működhettek, s ma már mélyen eltemetve alusszák örök álmukat.
A heves robbanások során több száz méter vastag vulkáni összlet rakódott le, amely később helyenként összesült, majd lassan kőzetté is vált. Így születtek meg a Bükkalja felépítésében részt vevő piroklasztikus („tűzi eredetű”) kőzetek, a különféle ásványos összetételű riolit- és dácittufák. A könnyen faragható tufák teremtették meg az alapját a terület évezredes kőkultúrájának. Nincs még egy olyan vidék Magyarországon, ahol ember és kőzet ilyen szoros kölcsönhatásban élt volna egymással, hosszú időn keresztül: kaptárkövek, barlanglakások, pincesorok, betyárbújók, faragott kőkeresztek jelzik a bükkaljai tufák, és az ott élő nép egymásra hatását.
A képeken a Cserépfalu és Cserépváralja között fekvő hidegkút-laposai „tufaistálló” látható. A településektől távol legelő lábasjószágok (tehenek, disznók) tavasztól őszig rideg tartásban részesültek, s a szabad ég alatt tartózkodtak. A gulyára és a kondára pásztorok vigyáztak, akiknek (és a lovaiknak is) menedékre volt szükségük, éjjel és rossz idő esetén. Szerencsére adott volt a könnyen faragható tufakő, amelyben viszonylag gyorsan elkészülhettek ezek a különféle hajlékok. Az istálló belsejét tanulmányozva rájöhetünk, hogy minden tufából van, még a pásztor ágya és széke is. A Hidegkút-laposa területén egy hagyásfás legelő képvisel védendő természeti értéket (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság). A tufába faragott istállók nem ismeretlenek a Bükkalja többi településén sem, a legnagyobbak Kácson és Demjénben vannak.
Szöveg és fotók: Veres Zsolt
Forrás: akovekmeselnek.hu
Kapcsolódó cikkeink:
Természetvédelmi fejlesztések a bükkaljai kaptárköveknél
Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra
Indókövek és „gyapjúzsákok” a Velencei-hegységben
Napóleon kalapja a Videgrádi-hegységben van?
Szanda, az oszlopos andezitek birodalma
2023.05.10.A változatos földtani felépítésű Cserhát szelíd lankáiból merészen emelkednek ki a miocén kori andezitekből felépülő vulkáni felépítmények erősen lepusztult és kipreparálódott maradványai. Ilyen a „kétágú Szanda” térsége is. Kalandra fel, irány a kövek világa!
→ Tovább
Merész sziklaképződmény Bózsva határában
2023.04.30.Bózsva község házai között, közvetlenül az Országos Kéktúra ösvénye és a Bózsva-patak fölé egy szikla magasodik, amely a Bózsvai-szikla, a Béla-szikla vagy a Kőbérc elnevezésekre hallgat. Tetejére egy kis lépcsősoron juthatunk fel, ahonnan csodás kilátásban lehet részünk a település környezetében elterülő kis medencére, de észak felé tekintve a füzéri Vár-hegy és a Nagy-Milic hegytömege is feltűnik.
→ Tovább
Várrom a kürtőkitöltésen
2023.04.18.A füzéri Várhegy egy 6 millió éven át tartó, időben és térben elhúzódó vulkáni működés eredménye.
→ Tovább
Íme, tíz olyan hely, amelyet érdemes a bakancslistánkra venni, ha az Alföldön járunk.
Általában egy túrázó akkor érkezik meg az Alföld kék útjára, ha már egészen belemelegedett az országjárásba, megigézte a vándorlás szabadságérzete, és e mámorító élmény átéléséhez új terepet keres.
Petőfi Sándor nagy költő és nagy távgyalogló volt. Kora neves emberei közül talán senki se járta be úgy keresztbe-kasul Magyarországot, mint ő.
