Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

2017. március 31.

A falu, ahol gyerekek pingálták tele a házakat

Ha a gyerkőcöket a Felvidék vadregényes hegyeinek világába kívánjuk bevezetni, alapvetően két út közül választhatunk: vagy felrepülünk az óriások és felhők közé egy lanovka segítségével, vagy célba veszünk egy felvidéki falut, ahol szó szerint mesés kirándulást tehetünk. Igazi természetjáróként első felvidéki túránknak mi ez utóbbit választottuk.

 

A kevésbé ismert Strázsó-hegység (Strážovské vrchy) egyik meghitt patakvölgyében meglehetősen elszigetelten fekvő Csicsmány egyedülálló népi építészetéről híres (a település Zsolnától 36 km-re délnyugatra fekszik). Csicsmány nem csupán egy a pár megmaradt felvidéki (mese)falu közül, ahol a településkép hol szinte teljesen, hol majdnem érintetlenül őrzi a hagyományos építészetet, hiszen a falut a 15. század elején a törökök elől menekülő bolgárok alapították. A bolgárok jellegzetes népi kultúrája pedig a mai napig tetten érhető a 115 védett házon.

 

 

A helyi múzeumban arról olvashatunk, hogy e házakat díszítő különös geometrikus rajzok eredete minden bizonnyal valamilyen babonára vezethető vissza, miszerint ezekkel akarták távol tartani a rossz, ártó szellemeket. A különös, mézeskalács-házikókra hasonlító épületek talán ma már nem is volnának, ha nem üt ki 1921-ben egy hatalmas tűzvész. Hasonlóan Hollókőhöz, ez teremtette elő ugyanis a lehetőséget, hogy a falu a hagyományokhoz híven újulhasson meg, s ebben nagy szerepe volt az akkoriban erőre kapó műemlékvédelemnek.

 



Mondanom sem kell, hogy a kis fejükben éppen a boszorkányokkal küzdő lánykák imádták ezt a mesefalu-dolgot, főleg, hogy remek történetet szőttünk köréje. Ebben a bolgárok azért települtek le éppen itt, mert a Strázsó-hegységben pihennek a világot jobbá tevő tündérek, innen strázsálnak, hogy hol kell a segítség. Aztán történt egyszer, hogy a törökök idáig is eljöttek, de a derék csicsmányiak busószerű jelmezekbe bújva elijesztették őket. Igen ám, de itt maradt egy, a törökökkel érkező boszorkány, aki folyton bosszantotta a felnőtteket, ijesztgette a gyerekeket. A derék csicsmányiak felmentek hát a Strázsóra, és tanácsot kértek a tündérek királyától, aki azt javasolta, hogy a gyerekek rajzolják tele a házakat, hiszen a boszorkányok köztudottan félnek a gyermekrajzoktól. A mese azóta is aktívan él lányaink fejében, megjelenik rajzokon, történetekben.


A falucska az egyébként megunhatatlan házikók mellett remek túrabázis is egyben, sőt télen egy családi léptékű sípálya üzemel közvetlenül felette. A közelben két igazi kárpáti bérc hívogat egy komolyabb, de kellő lelkesedéssel és felkészüléssel azért a túrázásban jártasabb gyerkőcökkel is bevállalható kirándulásra.

Az egyik a hegység főcsúcsa (Strážov, 1218 m), ahova a falu központjából (655 m) a piros jelzés visz fel (5,7 km, 563 m emelkedés). Mi a közelsége miatt ezt választottuk, de elkövettük azt a hibát, hogy a megérkezést követő napon indultunk csúcsot mászni, és ezért sajnos csak kicsit későn tudtunk elindulni reggel. Mivel az út eleje az egyébként nem túl forgalmas közúton vezet, szerencsére ezt a szakaszt gyorsan letudtuk (ahol a jelzés elfordul a műútról, van pár parkolóhely). A kései indulás miatt az út elején, a réteken haladva már melegen sütött a nap, és ez pont elég volt ahhoz, hogy jó társaság ide, barátnők oda, csak társult mellénk „Hisztikriszti”.

 

 

És bár az erdőben kifejezetten hűvös fogadott, nem tágult tőlünk e kellemetlen túratárs, főleg, amikor az ösvény is nagyon meredekké vált. Ezért csak nyakba kerültek a gyerkőcök. Annál nagyobb volt azonban az öröm fent a tetőn, ahol életünkben először írhattunk a csúcskönyvbe, és pazar kilátás fogadott (a csúcs egyben egy meredek szikla teteje, érdemes vigyázni a felszabadultan rohangáló gyerkőcökkel). Miután a szint lefelé is ugyanennyi volt, a felnőttek küzdelme folytatódott, de aztán a réteken már gyönyörű virágkoszorúk oldották a hangulatot. Később viszont nem kellett külön kínálni az ételt a falu éttermében, és az elalvással sem volt semmi gond.


A másik, általunk kihagyott lehetőség a Kis-Fátra Vágtól délre eső vonulatának legszélső bástyája, a pompás Kžak (magyarul Orrkő, amely jellegzetes formájára utal). A 802 méter magasan elhelyezkedő Facskó-nyeregbe közút vezet fel (itt is működik sípálya). Mászni azonban innen is sokat kell, vegyük ezt figyelembe tervezéskor (4,8 km és 580 m szintemelkedés fel a csúcsig). Ugyanakkor a nyeregben remek étterem működik hatalmas játszótérrel és állatokkal. Ezeken kívül ott van a Szulyói-hegység páratlan szikalvilága is, amelynek bejárásáról egy következő bejegyzés fog szólni.

A környék számos más programlehetőséget is kínál (termálfürdő Rajecfürdőn, strand Rajecen, szlovák Betlehem Frivalnádasdon - Rajecká Lesna, kastély és állatkert Bajmócon - Bojnice). Csicsmány bátran ajánlható a felvidéki kalandokra vágyó családoknak, kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt.

 

Szöveg és fotók: Sziget-Böröcz Ferenc

 

A legjobb erdei móka: land art

A legjobb erdei móka: land art

2023.11.20.

Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?

→ Tovább
Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

2023.08.22.

Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.

→ Tovább
Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot

Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot

2023.07.22.

Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.

→ Tovább