A Királyok túrája a rénszarvasok földjén
Európa egyik legegyedibb táján vezet keresztül a nevében is fejedelmi Kungsleden, azaz a Királyok útja. Ezt az útvonalat járta végig Lestyán Szilvia 2023 nyarának végén, felfűzve Svédország legmagasabb csúcsát is. Beszámoló a svédországi Lappföldről.
Érzéketlen lábujjak, vírusfertőzés miatt lezárt menedékházak és kifordult boka is nehezítette Lestyán Szilvia 21 napos, a sarkkört is keresztező túráját. De Szilvia tapasztalt hosszútávú túrázó, korábban évekig dolgozott egy túraszervező cégnél, később végigjárta Ausztráliában a 223 kilométeres Larapinta Trailt, a korzikai GR20-at és a Tour de Mont Blanc-t, némelyiket részben, másokat végig egyedül. A 467 kilométeres Kungsledent már rutinosan tervezte meg: „készítettem egy tervet, amiben minden ki volt számolva: hogy mennyi kaja kell egy-egy szakaszra, mennyi súly lesz rajtam, hol alszom, meddig alszom. 21 nap napra terveztem.” Az említett, aprólékos terv vizuális formában egyfajta logisztikai térkép, ami az előrehaladáshoz szükséges minden fontos információt és pontot tartalmaz. Érdemes ránézni a galériában.
A Kungsleden „legendás" útvonal, amely puszta létezésével és kiépítettségével is számos túraútvonal kialakítását inspirálta világszerte. Az 1880-as években létrehozott Svéd Turisztikai Egyesület építette ki: az uppsalai egyetem professzorai által életre hívott szervezet célja a svédországi hegyvidékek turisztikai feltárása, hozzáférhetővé tétele volt, és e cél érdekében határozták el, hogy kialakítanak egy királyi utat a svédországi Lappföldön át Abisko-tól Kvikkjokkig. A régebbi kereskedelmi és turistautakat felhasználó ösvény eredeti formájában az 1900-as években nyílt meg, de az Abisko-tól Hemavanig tartó, jelenleg érvényes, teljes nyomvonal csak 1975-ben készült el.
Csónakok, pallók, menedékházak - az infrastruktúra
A Kungsleden turisztikai infrastruktúrájára jellemző, hogy
„A tavaknál szezonban vannak csónakok, amiket a Svéd Turisztikai Szövetség helyez ki. A két parton összesen van három, és ha egyedül érsz a tóhoz, oda-vissza kell evezgetned, hogy mindkét oldalon hagyj legalább egyet.” Bár az átkelésre a gyaloglást megtörő, izgalmas feladatként is gondolhatnánk, a túlsó kikötő megtalálása nem mindig magától értetődő, pláne éjjel, mint a következő példa is mutatja: „szerintem a 3,6 kilométerből vagy 6 lett, úgy mentünk össze-vissza. Sötétben alig találtuk meg a túlpartot, majdnem nekimentünk egy szigetnek” - emlegeti fel Szilvia.
A népszerű útvonal mentén egymástól 10-25 kilométeres távolságokra menedékházak sorakoznak, ezek némelyikében boltok is üzemelnek. Normál körülmények között – Szilvia és két útitársa azonban éppen rosszkor érkezett. Abiskoban, a kezdőponton szerettek volna ételt venni, de a helyszínen derült ki, hogy vírusfertőzés miatt az ételvásárlási lehetőségeket és a menedékházak szállásfoglalását korlátozták. „Elindulhattál sátorral, viszont a menedékházakba nem mehettél be, és ételt sem vehettél. Ahogy teltek a napok, a boltok kiköltöztek, szóval nem kellett bemenni, mert kipakolták az árut. És a járvány miatt lezárták a szaunákat is, pedig annyira szerettünk volna beülni egybe.”
A Kungsleden mentén klasszikus turistaházak és jól karbantartott, igényes kulcsosházak, valamint menedékkunyhók egyaránt sorakoznak, csak a Svéd Turisztikai Szövetség 16 menedékházat üzemeltet az útvonalon. „Majdnem mindegyik szállás online foglalása lehetséges. Aki nem akar sátrazni, az így napi 15-20 kilométert sétál.
A többi szakaszon személyzet nélküli kulcsosházak vannak, amikhez az előző faluban elkéred a kulcsot, és ott is fizetsz érte.
De közel mindegyiket lehet kártyával is fizetni, és állítólag a telefonos lefedettség bővítése is tervben van.” Az árak jelentősen eltérnek: „az egyik kulcsosház 150 korona volt, de ha menedékházban akarsz aludni, az 7-800 korona, amit nagyjából egy „hostel” ágyáért fizetsz.” A foglalási rendszer egyébként rugalmas: ha az ember nem érkezik meg az előre meghatározott időpontig a házba, a helyét odaadhatják másnak, de a foglalása a következő napokban felhasználható egy másik turistaházban.
A svéd Lappföld hangulatai
A túraszezon szeptember közepéig tart, amikor minden bezár. Szilviék augusztus elején indultak útnak északról dél felé, ezzel a melegebb tájak felé haladva, de belegyalogolva az őszbe. „Az utolsó hét ősz volt már. Hideg is volt az utolsó 5 napon, akkorra már elpusztultak a rovarok is. Látszott, hogy beledöglöttek a vízbe egyik napról a másikra. És hirtelen minden sárga lett.”
A csapat átlagosan napi 20-25 kilométeres távokat tett meg, ami azt jelenti, hogy voltak 30 kilométer feletti szakaszaik is. Viszont a Királyok útja terepviszonyait tekintve barátságos útvonal: „elgondolkodtatott, hogy nincs benne sok szint, pedig én azt szeretem, mert anélkül unatkozom. A tavalyi ausztrál túrán életem formájában voltam, most viszont nem tudtam eleget edzeni, mert májusban elszakadt a mellizmom, ezért nem volt baj, hogy kevés az emelkedő. Az állóképességem megvolt, menni bírtam. Szóval visszatekintve jó választás volt.”
A Kungsleden egyébként összesen több mint 8200 m szintemelkedést tartalmaz, amihez a Kebnekaise meghódítása további 1700 m-t tesz hozzá. Szilvia a felezőponton túl található Kvikkjokkig túrázott két társával, onnan egyedül ment tovább.
A világ egyik legnépszerűbb túraútvonalán nem is meglepő, hogy a közönség sokszínű, és a társasági élet intenzív. „Mindenki, aki szembejön, megáll, dumál, kérdez. A világ minden részéről jönnek, de nagyon sok német van.” Az útvonal által érintett kevés településen Szilvia szerint inkább az üzlet határozza meg a helyiek és a túrázók viszonyát: „nem rémlik, hogy olyannal beszélgettem volna, akinek nincs üzlete.
Kvikkjokkban kötelező hajóval utaznod, mert az egy hosszú tóátkelés. Itt nagy az ellenségeskedés a hajótulajdonosok között a turistákért. Ki van táblázva már 10 kilométerre előre, meg tíz kilométerrel utána, hogy ezt a telefonszámot hívd, ha hajót szeretnél. A svédek amúgy rettentő kedvesek. Találkoztam például egy svéd íróval, aki horgászni jött pár napra a vidékre, sokat mesélt a helyi tájról és hiedelmekről, megkínált a fogott halából, ami meg is volt sütve, és útravalónak még egy zacskó kávét is kaptam tőle.”
A Kárpátokban és Alpokban megszokott látványhoz képest a jégkori jégtakaró által alakított Skandináv-félsziget egészen más terep: „itt is vannak havas részek, nagy sziklák, völgyek, de az egész valahogy másképp néz ki.
Szerintem a hatalmas völgyek miatt. Ezek gleccservájta, széles völgyek, míg Európa más részein szűk kis völgyecskék vannak falvakkal.”
A legtöbben nyáron járják végig a Kungsledent, de ekkor az egyébként fapallókkal járhatóvá tett, mocsaras terepen komoly rovarinvázió bosszantja a túrázókat. A legjobb a nyár végén nekiindulni, ez viszont már tartogat kockázatokat. Szilvia szerint ekkor „az időjárás nagyon csalfa. Egy nap alatt szükség lehet rövidnadrágra, hosszúra, pulóverre és rövidujjúra is. Amikor például az Alpokban nyáron, rövidgatyában túrázol, és fürdesz a patakban, az fantasztikus: már elfáradtál, pihensz, eszel, aztán bemész a hideg vízbe, mert az időjárás megengedi.
Szinte állandóan be van borulva, rengeteg a csapadék, a szél általában nem annyira erős, de pár napon olyan erős szelet kaptunk ki, hogy menni alig bírtunk.”
A lappföldi természetben nem sok veszély leselkedik a túrázókra, az élővilág javarészt elkerüli a gyakran járt túraútvonalakat. Az útvonal egyik legizgalmasabb, de ritkán látható élőlénye a rénszarvas. Svédországban a faj egyedei régen nem élnek vadon, csupán félig vagy teljesen háziasított formában fordulnak elő, amint arról az egyik hajóvezető is beszélt Szilviának.
„Mindegyik valamelyik számi család tulajdonában van, és el is vannak kerítve. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint itthon egy lovardát. A számik elkerítik a hozzájuk tartozó, hatalmas területű földeket, így a rénszarvasok szabadon járkálhatnak, de nem tudnak vegyülni a másik számi törzs állataival. Az összes rénszarvas valakinek a tulajdonában van, akik kimennek, befogják őket, eladják a húsát, a szőrét, tehát kereskednek vele. A hajós arra panaszkodott, hogy a globális felmelegedés miatt télen megolvad a hó, majd megfagy, és ezen keresztül a rénszarvas már nem tud táplálkozni. Ezért, hogy ne haljanak éhen, télen etetni kell őket.”
Nehézséget a terepviszonyok jelenthetnek, nem is ritkán: „a 3-4. szakaszok a legmocsarasabbak. Mások beszámoltak róla, hogy olykor térdig elsüllyedtek, az én cipőm is napokig nedves volt, de talán csak egyszer sikerült úgy elsüllyedni, hogy befolyt a víz a cipőmbe. Általában nagyokat kerültem minden egyes mocsaras résznél, vagy a bozótosban egyensúlyoztam, így lassabban haladtam, de szárazabb maradtam" - meséli erről Szilvi.
A 2096 méter magas Kebnekaise Svédország legmagasabb csúcsa, és néhány napos kitérővel, 1720 m szintkülönbség leküzdésével érhető el a Kungsleden útvonaláról. Szilviék helyben döntötték el, hogy nekivágnak a csúcsnak.
„Oda az menjen, aki látott már nagy hegyet. Sziklamászó tudás nem kell hozzá, viszont nagyon meredek és málladékos. Elég csúszós, nagyjából tíz órás út. A csúcsot mi már nem tudtuk megmászni, mert oda hágóvas kellett volna. Amikor reggel elindultunk, nem volt nyitva a helyi bolt, ahol ezt lehetett volna bérelni. A csúcsra egy vékony, havas-jeges szakasz vezet, én pedig a gleccseres tapasztalataim miatt mondtam a srácoknak, hogy erre cipőben ne menjünk fel. De ez engem annyira nem zavart.”
Sérülések és gyógyír Youtube-ról
Egy 21 napos túrán persze már sérülésekkel és mélypontokkal is számolni kell. Szilvié azonban nem útközben, hanem előtte jött el: „Úgy kezdődött, hogy felültem otthon a reptérre tartó vonatra, nézem az emailjeimet, és látom, hogy lemondták a járatot. Ha már itt vagyok a vonaton, kimegyek a reptérre, hátha lesz másik járat.
Végül nem volt, csak másnap. Ez nem volt jó, mert aznap este 10-kor ment az éjszakai vonat Stockholmból Abiskoba, ami 20 óra, és drága.” Végül Londonon keresztül sikerült eljutni Svédországba, de a vonat sínjeit elmosta a vihar. A nehézkes pótlóbuszozás helyett egy kirunai repülőjárattal érték el a Kungsleden kezdőpontját.
Két könnyű, nyárias nappal azután, hogy két túratársa hazautazott, Szilviának kiment a bokája. „Hallottam, hogy reccsen, és még most is fáj. Szerencsém volt, hogy azon a napon rengeteg patak mellett mentem el, sokszor megálltam mellettük, és hideg vízbe tettem a fájó bokámat. Akkor még nem kötöttem be, azt hiszem, de nagyon lassan haladtam.
A sérülés után még egy tízest rátoltam azért. Szerencsém volt, hogy viszonylag száraz volt az idő, mert amúgy a harmadik és negyedik szakaszon legalább bokáig vagy térdig érő sár van rendszeresen.” És hogy mi segített? Egyrészt a biztonság kedvéért hátizsákban hordott fásli, amit azonban valahogy meg is kellett kötözni. A megoldást a kezdő nyakkendőkötők által is jól ismert egyetemes fortély, a Youtube-ról másolt mozdulatsor biztosította:
Ezután lassabban és óvatosabban haladt, de a végére még egy gyomorrontást is összeszedett, ami lelassította. „Az utolsó öt nap azzal telt, hogy ne hányjak túl sokszor. Az egyik faluban volt egy kis bolt, ott kenyeret vettem és sajtot. A szárított kajára és a csokikra már ránézni se bírtam. A legutolsó két napon úgy voltam vele, hogy most már nem tudok mit csinálni, valahogy csak beérek. És mentem.”
De jutott még egy kis kellemetlenség az útra, ami nem is ért véget a hazautazással: „mindkét lábamon van egy kisebb bütyök, amik miatt nagyon erősen terhelek a nagy lábujjaimra. Mivel az ideget sikerült elnyomnom, egy hónapig nem éreztem a két lábujjat.” Azért a Kungsledentől Szilvia szerint nem kell megrettenni:
Költségek
Szilvia tapasztalatai szerint a költségek variálhatók, találkozott olyanokkal, akik sátorral vágtak neki, végig boltban vásárolt ételt főztek, így 500 euróból tervezték kihozni a teljes túrát. Ő azt mondja, „sátorral és néha szállással, a nagyobb városokban ételt vásárolva, az utazási költséggel együtt 2000 euróból nagyon kényelmesen lehet megcsinálni.
Rengeteg a sátorozásra alkalmas hely, és szinte bárhol le szabad dobni a sátrat. Vásárolni a szakaszhatárokon fekvő városok boltjaiban érdemes, már ahol van ilyen.” Víz szinte mindenhol akad, elég csak fél litert hordozni. Akit érdekel, miket vitt magával Szilvi, hogy egyben végigjárja az útvonalat, itt találja a sok hasznos magyarázatot és információt tartalmazó felszereléslistáját.
A Kungsleden 110 kilométeres, Nikkaluokta és Abisko közötti szakasza ad otthont egyébként a jól ismert Fjällräven Classic vándortúrának is. Ennek ötlete a márka alapítójától, Åke Nordintól származik, és marketingértékén túli lényege, hogy a logisztikai nehézségek jelentős részének átvállalásával csábítják a túrázókat az útvonalra minden augusztusban.
Lestyán Szilvia blogját és a Kungsledenről praktikus információk garmadáját tartalmazó posztját itt éritek el.
Ha hosszútávú túrát teljesítesz távol Magyarországtól, és beszámolnál a tapasztalataidról, a külföldi vándortúrákat teljesítő magyarokat bemutató Thru-hike rovatunkban a helyed! Keresd a szerkesztőséget a domsodi.aron kukac termeszetjaro.hu e-mail-címen, és felvesszük veled a kapcsolatot.
A thru-hiking kifejezésnek nincs pontos magyar megfelelője, előre kijelölt, hosszútávú útvonalak egyben, megszakítás nélkül történő teljesítését jelenti. Thru-hike blogunkban bármilyen külföldi, többnapos túra végigjárását szívesen bemutatjuk a segítségetekkel, a fotóitok felhasználásával.
hosszútávú túrázás / thru-hike / kungsleden / Lestyán Szilvi / túra / fjällräven classic / svédország / lappföld
Két magyar teljesítette a világ egyik legnevesebb túráját
2023.11.17.Kércz Viktornak és Makra Ákosnak sikerült az, ami eddig egy magyarnak sem: déli irányban, egyhuzamban teljesítették a PCT 4270 kilométeres útvonalát az Egyesült Államokban. A vadonban töltött hónapokban találkoztak pumával, összeszedtek néhány komolyabb sérülést, és az egyiküknek még a lábmérete is megnőtt. A két teljesítővel beszélgettünk.
→ Tovább
Találkozások a vadonnal a PCT vége felé
2023.11.10.Az Egyesült Államok nyugati hegyláncát hosszában átszelő PCT vége felé közeledik Kércz Viktor és Makra Ákos. A Sierra Nevada hegységen átkelve találkoztak medvével, pumával és csörgőkígyóval, Francis Ford Coppolát viszont inkább kihagyták.
→ Tovább
Öt nap Skócia „kéktúráján"
2023.11.07.Annak ellenére, hogy ezer méteres magasságig sem emelkedik, a skóciai West Highland Way túraútvonal drámai díszletek között kanyarog a Skót-felföldön. A túrát nemrégiben teljesítő Molnár Barnabás mesélt nekünk a tapasztalatairól.
→ Tovább
