Azt már megszokhattuk, hogy az ország egyik legszebb szurdokvölgye mindig más és más arcát mutatja, a komolyabb esőzések, szelek és az időnként lezúduló áradások folyamatosan alakítják a patakmedret. Egy átlagos kirándulónak bizony fel sem tűnik, de ezek az átalakulások legtöbbször olyan mértékűek, hogy emberi beavatkozás nélkül nagyon rövid időn belül gyakorlatilag járhatatlanná válna ez a vulkáni eredetű andezittörmelékes breccsába mintegy ezer méter hosszan bevágódott csodaszép sziklaszoros.

7 / 24

Fotó: Konfár Tibor

Bár mi is átlagos kirándulók vagyunk, eddig ez nekünk sem igazán tűnt fel, ezúttal azonban egy olyan időpontban sikerült érkeznünk, mikor a mederbe dőlt fák és a felhalmozódott törmelék még a szakemberek áldozatos munkája ellenére is a megszokottnál komolyabb akadályokat képeztek.

Álmos hétköznap délelőtt volt Dömösön, a Rám-szakadék felé vezető keskeny kis aszfaltos úton csupán ketten ballagtunk a madárcsicsergős, szép tavaszi időben. Sehol egy turista, csak néhány helybéli autó került ki olykor-olykor. A Vadfaló karámba zárt állatai békésen legelésztek, a Szentfa-kápolna máskor oly zsúfolt pihenője üresen árválkodott. A Lukács-árok pihenőpadjainál elfogyasztott reggeli után irány a várva várt szakadék!

2 / 24

Fotó: Konfár Tibor

Az elején minden a megszokott volt, a folyamatosan szűkülő mederben kőről kőre, fáról fára lépkedve haladtunk előre. Az első komolyabb akadályt egy bedőlt, fiatal bükkfa ágas-bogas gallyai képezték, majd némi meglepetésre nem sokkal később felcsillant előttünk egy aprócska tó vize. Ha nem tudtuk volna, hogy biztosan nem az, akár egy kisebb pisztrángos tónak is hihettük volna. A csúszós mederfalon kapaszkodva sikerült kikerülni, kitaposott ösvény itt még nem igazán volt. Nekünk egyébként tetszett ez a kis tünemény, ennek ellenére nem hinnénk, hogy tartósan megmarad majd.

12 / 24

Fotó: Konfár Tibor

Kapcsolódó cikkek

Visegrádi hegyek kalandos sziklaszorosában

Tovább

Kalandtúra a vadregényes Rám-szakadékban

Tovább

A szurdokvölgy középső és felső szakaszán szintén egymást követték a frissen bedőlt fák, akadályok. A kisebb-nagyobb ágaktól a komplett fatörzsig mindenféle faanyag hevert a helyenként alig 3 méternyire összeszűkülő mederfenéken, melyeket a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei gondos munkával igyekeztek eltávolítani az útból, csodát tenni azonban ők sem tudnak.

17 / 24

Fotó: Konfár Tibor

A felső szakaszon néhány helyen csupán komoly artistamutatványokkal sikerült előrehaladnunk, akinek ez nem megy, annak a B terv a patak vizébe gázolás is lehet. Olykor ugyanis az a biztonságosabb, ha simán belépünk a mederfenékbe, még akkor is, ha utána cuppogós cipővel kell visszasétálnunk az autóig. Bár a Rám-szakadék rozsdamentes kapaszkodóit és létráit sem szépnek, sem tájba szervesen illeszkedőnek nem nevezhetjük, azt azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyon-nagyon jó szolgálatot tesznek, nélkülük jelen állapotában gyakorlatilag járhatatlan lenne az ország egyik kedvenc kirándulóhelye.

21 / 24

Fotó: Konfár Tibor

A Lukács-árok felől érkező sárga sáv jelzést kissé csatakosan, de vidáman értük el, tarsolyunkban egy a vártnál kalandosabbra, ám ennek ellenére – vagy éppen ezért – nagyszerűen sikerült szurdoktúrával. Amit ezúttal is megtanultunk: mindegy hányszor jártunk már itt, lebecsülni soha nem szabad a Rám-szakadékot!