Hat középkori bakonyi vár, ami azonnal elvarázsol

Cseszneki vár

Kevés olyan vára van hazánknak, amely romos állapotában is lenyűgöző látványt nyújt. Az Öreg-Bakony magányos sziklaszirtjén álló cseszneki kővár ezek közül való.

Alulról nézve falai oly nyílegyenesen szökkennek a magasba, mintha magából a Vár-hegy sziklájából nőnének ki.

Építési idejének pontos dátumát nem ismerjük, de a 13. század második felében már biztosan állt. Valószínűleg a Csák nemzetség egyik tagja építette, de az évszázadok során több főúri család is birtokolta. Virágkorát a 15. században, Zsigmond király regnálása alatt élte, amikor a Garai család gótikus lovagvárrá alakította át. Utolsó tulajdonosai az Esterházyak voltak, akik a 18. század közepére a várat barokk palotává formálták.

A 19. század elején egy földrengés megrongálta, de a kegyelemdöfést az 1820-ban történt villámcsapás, majd az ezt követő tűzvész adta meg. Ezután már nem állították helyre, várromként tartják számon. Ma főként a 16. századi formáját őrzi. A környékén számos turistaútvonal halad át, de a várromot legegyszerűbben a piros és zöld jelzéseket követve érthetjük el.

Essegvár, Bánd

Bánd község nagy előnye, hogy gyönyörű a fekvése. Közepére szinte „benyomul” a természet, a takaros házak között a Séd patak kanyarog, és fás-ligetes-erdős, dolomitsziklás részek szépítik a tájat. A Séd mellett emelkedő mészkőszirt nyugati végén pedig az Essegvár romjai hevernek.

A vár maradványait akár 5 perc alatt körbe lehet járni, ám érdemes egy kicsit elidőzni a füves várdomb lapos fennsíkján, egyrészt mert kiváló piknikhely, másrészt a látkép a környékre igencsak marasztaló.

A vár történetéről nem sok mindent lehet tudni. Építésének idejét csak becsülni lehet. Első említése 1309-ből való, de feltételezhetően előtte építették fel, valamikor a 13. század végén, vagy a 14. század elején. Az 1300-as évek elejétől, kisebb-nagyobb megszakításokkal a Lőrinte nembéli Segvári vagy Essegvári család birtokolta (innen a vár elnevezése), egészen a 16. század közepéig.

Ahogy építése, úgy pusztulása is a történelem homályába vész. A történészek a vár végnapjait az 1550-es évekre teszik. 1552-ben a török elfoglalta Veszprémet, és feltételezhető, hogy ez hozta el Essegvár végzetét. Valószínűleg egy portya során Bándot is elfoglalták, és utána már nem építették újjá a romba döntött erődítményt. 1641-ben már romként említik.

Bátorkő vára

A Bakony várromjai közül talán ez a legkevésbé ismert. A „meghódításáért” meg kell dolgozni, de a látvány mindenért kárpótol. Bátorkő vára ugyanis sűrű erdőségektől körülvett sziklaszirten áll a Keleti-Bakonyban, Várpalota közelében, a Fajdas-hegy és a Vár-berek közt hosszan kanyargó Vár-völgy szurdokának felső részén.

A vár építési idejéről nem tudunk biztosat. Valószínűleg a 13. század végén vagy a 14. század elején már állt, ekkor a Konth család birtoka volt. A várat először 1326-ban említik oklevélben, amikor a Csákok elcserélték Károly Róbert királlyal. A török hódoltság idején elpusztult, és Pusztapalota néven vált ismertté. A századok folyamán csak tovább romlott az állapota, a 19. században ráadásul villámcsapás is érte, így mára csupán az egykor háromemeletes lakótorony északi fala és egy csekély sáncmaradvány látható.

A naplemente különösen látványos innen – a lemenő nap aranyló fényei szépen megvilágítják a Bakony lágyan hullámzó dombhátait.

Szarvaskő vára Döbröntén

A Bakonyalja egyik bájos kis településének, Döbröntének dombocskáján, a falu házai fölött őrködnek Szarvaskő várának impozáns romjai. A romok egy rövid sétával elérhetők a község központjából. A dombon magasodó hangulatos falmaradványokhoz egy meredekebb emelkedő leküzdésével juthatunk fel, ahonnan remek kilátás nyílik a közeli hullámzó tájra és Döbröntére is:

A várat a 14. század második felében emelték. Rondellája 16–17. századi, és a 18. században vált rommá. Pusztulását feltehetően egy portyázó török csapat okozhatta. A szabálytalan alaprajzú építményből ma a belső torony, a belső és a külső fal romjai, valamint egy egykoron kétemeletes, támpillérekkel, ablakokkal rendelkező épület, valószínűleg palota maradványai maradtak meg. Ha jó az idő, a várfalak között elterülő tágas „réten” érdemes leheveredni a fűre, vagy kiücsörögni a vár körüli padokra, és élvezni a nyugalmat meg a gyönyörű látványt.

Somló vára

Aki dél felől tekint a Somló festői tömbjére, annak rejtve marad a hegynyereg erdős, északi szirtjén álló erősség. Az észak felől érkezőket azonban már messziről csalogatják az évszázadok által megtépázott falak, amelyekhez némi szintemelkedést letudva lehet felkapaszkodni.

A várat már 1093-ban említik, de a ma látható romok a 13–14. században kiépült erősség maradványai. Eredetileg a Csák nemzetség birtokolta, majd hatalmuk megtörése után királyi vár lett. Később egymást váltották a tulajdonos főurak, például a Garaiak, Szapolyai István, Bakócz Tamás. A Rákóczi-szabadságharc után a császár parancsára felgyújtották, azóta rom. 2021-22-ben alapos állagmegóvó munkákon és felújításon esett át. A szabálytalan, sokszögű alaprajzú erősség ódon falairól csodálatos panoráma tárul elénk: rálátunk a Kisalföld végtelennek ható síkjára és a tőlünk keletre fekvő Bakonyra.

Sümeg vára, ahol élmény a családi kirándulás

A Bakony nyugati részén, Sümeg városa felett, a 270 méter magas magányos Várhegyen terül el a vár, amelynek építését a hagyomány a tatárjárás (1241) utáni időkre datálja. A 15. század vége felé megnagyobbították. A 16. század közepén az akkor legkorszerűbb olaszbástyás védművel erősítették meg, a törököknek nem is sikerült bevenni a várat, noha az alatta lévő települést elpusztították.

1713-ban a császári csapatok felgyújtották, és nagy részét lerombolták. A vár ezután évszázadokig pusztult. Régészeti feltárását 1957 és 1965 között végezték el. 1989-től üzemeltetése magánkézbe került, azóta folyamatosan felújítják, alakítják. Napjainkban a várban izgalmas kiállítások, berendezett szobák, lovasjátékok és rendszeres gyerekprogramok várják a látogatókat.