Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2016. november 16.

Az este, amikor a Cuha-völgy fehérbe öltözött

Gyorsan folyó vizek, lassuló esőcseppek, és az év első estéje az égtől a földig kékben: a természet leglátványosabb átalakulása az iroda helyett most szerencsére a Bakony szívében ért.

Kevés olyan hely létezik hazánkban, ami a tavasz és az ősz végén akkora átalakuláson megy keresztül, mint a bakonyi Cuha-völgy legismertebb, Vinye fölötti szakasza. November középső hétvégéjén ide, a májusi osztálykirándulások szelíd patakvölgyébe indultunk, de a sziklák, a szél és a dübörgő víz már félúton visszafordított. Közben viszont élőben láthattuk az idei ősz utolsó és a tél első perceit.

 

 

Az időjárás-előrejelzések kivételesen egyetértettek abban, hogy a régóta tartó esőzést délutánra havazás váltja fel, így délben már ott voltunk a kora délutáni vonaton. Az elérése szerencsés, hiszen a Bakonyvasút hétvégi, ritka menetrendjében a miénk az utolsó nappali járat, a következő csak négy óra múlva, már a kora esti szürkületben érkezik. De ne szaladjunk ennyire előre, megteszi ezt a megáradt Cuha-patak!

 

 

A patak Cuha-szurdok alatti, kiszélesedő szakasza fölött áll az ősember minden jóval felszerelt kőpalotája, a Kőpince-barlang. A hozzá vezető gázlók most csak az emlékezetünkben léteznek a kisebb folyóvá változott patak mélyén, így az eléréséhez egy nagy kerülőre lesz szükség a Vinyéről induló piros-sárga-zöld jelzésű kiránduló-főútvonalon.

 

 

Végre újra szárazon. Ismét megtapasztaltuk, hogy modern vízlepergető ruházat ide vagy oda, egy könnyű terepes, középhegységi túrán a szilárd fedélen túl még mindig az esernyő a legkisebb rossz a víz ellen.

  

Kilátás a barlangból, indulásra késztető hírrel: hó! 

 

 

...és meg is marad. Nincs mese, innentől már a tél az úr itt, a Bakony közepén. Az esti sötédesés és a napkelte után a természet egyik leggyorsabb, de az előzőekkel ellentétben kiszámíthatatlanul érkező átalakulása zajlik a szemünk előtt, ami után az erdő mellett az ember is kicsit téli állapotra vált. A következő három hónap korábbi ébredései, a lámpafényes délutánok és a ropogó hóban nyomot hagyó túrák nélkül talán az utána visszaérkező zöld sem lenne az igazi.

 

 

Mire ismét a szurdok belseje felé vesszük az irányt, az erdő már fehérbe öltözött. Az út eleinte csak nehéznek, az első gázlóhoz érve pedig egyértelműen lehetetlennek látszott, ezért a Bakonyvasút sínpárja mellett találtuk meg a továbbhaladás lehetőségét. Az ország legmeredekebb, 2,5%-os emelkedésű, frissen behavazott pályája két óra múlva nehéz próba elé állítja majd az érkező járművet.

 

A sínek között sosincs teljes biztonság
A vonatok fékútját, főleg a rekord meredekségű Cuha-völgyi pályán, talán senkinek nem kell bemutatni, de ennél fontosabb, hogy néhányan a személyvonatok menetrendje alapján állapítanak meg „biztonságos” időszakokat, amikor „lehet” a pályán sétálni. Pedig itt csak veszélyes és veszélyes percek válhatják egymást: a menetrend szerinti járat még a hasonló, mindentől távoli, erdei pályákon is csak egy a lehetséges érkezők közül: pályafenntartó,- teher,- vagy különvonatok a nap 24 órájában itt is bármikor érkezhetnek. Közvetlenül a vonat elhaladása után sincs „tiszta” helyzet, hiszen időszakos térközőri szolgálat igénybe vételével egy-egy állomásközben egynél több vonat is útban lehet, sőt, rendkívüli helyzetben az útban lévő jármű akár vissza is tolathat. Bár a Cuha-szurdokba érkezve a mozdonyvezetők általában dudálnak, az erre utasító pálya menti jelzések hiányában ez egyelőre fakultatív mozzanat, a pályát borító hótakaró pedig a motorok és kerekek hangját is kiválóan elnyeli.
 

 

 

Víz és gravitáció, hideg és még hidegebb: a völgy mélyén most egyedül a természet a meghatározó erő. Ugyanakkor ezen a szakaszon már járható a patak melletti út is, ahonnan a lezúduló víztömeg karnyújtásnyira is megközelíthető.

 

 

A 19. század végén épült vasútvonal bakonyi szakaszán négy völgyhíd és ugyanennyi alagút vezeti át a pályát, ezek fele a Cuha-szurdok alig félkilométeres szakaszán sorakozik. A terep egyik legnehezebb szakaszának szikláján a közelmúltban felújított obeliszk a vasút építőinek állít emléket.

 

 

A zord idő és a lassan, de biztosan átázó ruhák miatt végül feladtuk a szurdok déli végének elérését, és a rászánt időt inkább a vacsora elfogyasztásával töltöttük a szurdok tanösvényének végén lévő erdei tanterem mellett. A tűz ropogása, a Cuha-patak mély dübörgése és az egyre nagyobb hópelyhek hullásának finom sistergése együtt adta félreérthetetlenül a tudtunkra, hogy ez már nem az ősz utolsó, hanem talán a legszebb évszak első estéje.

 

 

A vasút tervezőjéről elnevezett Gubányi Károly-viadukt a legismertebb, de csak a harmadik legnagyobb völgyhíd a vonalon. A délutáni vonat végül a csúszós emelkedőt leküzdve, teljes sebességgel robogott át rajta, a fények eltűnése után pedig mi is visszaindultunk.

 

 

Írta és fotók: Gulyás Attila

Ezerrel tombol a tavasz a Malom-völgyben

Ezerrel tombol a tavasz a Malom-völgyben

2021.04.26.

Idén valahogy még intenzívebb figyelemmel követtük nyomon hétről hétre, ahogy a hideg, szürke tél lassan tavaszba fordul. Megváltásként figyeltük a lombfakadást-rügypattanást, hallgattuk az egyre színesebb madárkoncerteket és a természet más, felerősödő neszeit. A mostani hétvégét sem szerettük volna a négy fal között tölteni, ezért a Gerecse felé vettük az irányt, ahol mostanra a tetőfokára hágott a tavaszi zsongás.

→ Tovább
Tavaszi körtúra Zebegény felett

Tavaszi körtúra Zebegény felett

2021.04.18.

Tavaly év végén készült el a Zebegényi körsétaút tanösvény, amely a falu feletti lankákon kanyarog. A 4,5 kilométeres útvonalat végigjárva nemcsak szép tájakat és jó kilátópontokat érintünk, de Zebegény múltjáról és a Dél-Börzsöny természeti értékeiről is sok mindent megtudhatunk.

→ Tovább
Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

2021.04.06.

Még a 10. kerületben majd tíz éve élő ismerősöm sem hallott Budapest második legnagyobb természetvédelmi területéről, ezért nem csoda, hogy én sem jártam még erre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit találok ott. Azt már hallottam, hogy a Felsőrákosi-rétek élővilága országos szinten is kiemelkedő jelentőségű, és az is a tudomásomra jutott, hogy szemétgondokkal küszködnek a tanösvény környékén, ennek ellenére kicsit elszomorított, amit láttam.

→ Tovább