Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. május 25.

Barangolás a Bükk-fennsíkon

A Bükk-vidék központi részét elfoglaló Bükk-fennsík 7-800 méteres magasságával Magyarország legnagyobb és legmagasabban fekvő fennsíkja. Napsütötte déli határán emelkedő, vonzó sziklaszirtjei, az úgynevezett bükki kövek már messziről látványossá teszik. Nemcsak a fentről elénk táruló páratlan panoráma, hanem jellegzetes flórája és tájképi szépsége teszik felejthetetlenné.

A Bükki Nemzeti Parkot átszelő, Felsőtárkánytól Lillafüredig vezető vadregényes hegyi szerpentin már önmagában lehetne a Bükk látványossága. A kerékpárosok mellett a tavasszal tömegesen előmerészkedő motorosok is előszeretettel használják.


Egészen a Hereg-rétig emelkedtünk felfelé, ahol rövid ideig csodáltuk a virágpompába öltözött mezőt. A 904 méteres, égbeszökő Három-kő, és magasabb testvére, a Tar-kő lentről nézve még monumentálisabbnak tűnik, alpesi hangulatot kölcsönözve a tájnak. Nem időztünk sokáig, mert a nap már delelőn járt.

 


Autónkat a bánya-hegyi parkolóban hagytuk, a Három-kő talán innen közelíthető meg legkönnyebben. A B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetségnek hála tavasztól őszig menetrendszerinti autóbuszjárattal is elérhető számos bükki turistaútvonal. A parkolóból erdészeti út kanyarog egyre feljebb, de a zöld négyzet ezt kicselezve, egyenesen vezet, kiegyenesítve a kanyarokat. A Bükkre jellemző pontos, jól értelmezhető irányjelző táblák állnak itt a rendelkezésünkre.


Az út kezdetben kissé meredek, az erdészeti munkagépek mély járatokat vájtak az amúgy is nehezebben járható kaptatóba. Egy lovascsapat miatt félreállni kényszerültünk, de így legalább feltűnés nélkül kifújhattuk magunkat. A kis területen ugyan, de több helyen is előforduló telepített lucfenyvesek puha tűlevélszőnyeget varázsolnak a talpunk alá.


A Kis-Kő-hegy nyerge után nyugatra ágazó Török-út a török hódoltság idején az Egert Diósgyőrrel összekötő öszvérútról kapta a nevét. Mi nem erre, hanem kissé kelet felé haladtunk mindaddig, míg a György-tetőn a zöld sáv háromszögre vált. Az öreg bükkös hatalmas termetű szálfái között messzire ellátni. A hegyoldalban vezető ösvény könnyű sétaút, érdemi szintemelkedés nélkül. Úgy 1,5 kilométer után a térkép szerint az Ilus-kút megjelenésére számítottunk, ami kiszáradt, így látványa ugyanúgy elmaradt, mint a szép kilátás. Utánaolvastam, és kiderült, hogy a kút csupán egy időszakos forrás a Kis-és Nagy-kőhát közti nyeregben, ami már a régebbi leírások alapján is csak történeti jelentőségű, megtalálhatatlan.

 

 

A csendet csak az alattunk lévő útról felhallatszó motorok berregése, a merengésemet pedig az útra dőlt öles fák zavarták meg. Többnyire ritka az erdő, néhol viszont a cserjék szinte benövik az utat. Az ég kékjének egyre nagyobb szelete alapján azt hittük, hogy már magasan járunk, közel a cél, de újra és újra összezárt felettünk a lombkorona. Az út a jelzett 3,5 kilométer hosszabbnak tűnt. Végre az utolsó fákat is magunk mögött hagytuk, mire a Három-kő előszobájához értünk.


A sziklás-gyepes plató széléhez közeledve a látvány még lenyűgözőbbé vált. Eleinte csak a szemközti hegyek csúcsai kontúrozták a látóhatárt, de a szirt szélén állva, alattunk a Felsőtárkányi-medencével tényleg lélegzetelállítónak hatott. Ez Magyarország 33. legmagasabb csúcsa! Átellenben a Tar-kő, mögötte a Mátra. A szerkezeti okból kialakult bükki kövek a hegység arculatának fontos elemei. A triászkori mészkőformáció fehér kiszögellései hosszabb pihenőre csábítják a túrázókat. Néhányan a sziklákon, páran a fűben telepszenek le. Az időjárás is kedvez egy kis sziesztának.

 


Elemózsiánk elfogyasztása után a látvánnyal telten folytattuk barangolásunkat a fennsíkon. A kék sáv mentén, a Keskeny-réten át a Zsidó-rétre igyekeztünk. A tizennyolcadik században, az egyre fejlődő iparosodás fűtőanyagigényét kielégítendő, kivágták az itteni bükköst, mely helyett a természet megkapó miliőt varázsolt. A Bükk-fennsík egyik legérdekesebb formátumú része, mely a karsztos felszín mélyedéseinek köszönhető. A töbörök mélyén télen sokszor az átlaghőmérsékletnél is alacsonyabb fagy tapasztalható.


A jellegzetes klímaviszonyok határozzák meg a Zsidó-rét növényvilágát is. Kora tavasszal, amikor már mindenhol színesednek a virágok, itt a hóvirág éppen csak kidugja fejét a hófoltok közül. A fokozottan védett területnek minősített rét száraz gyepéből csak néhány sárga kankalin köszönt ránk. A tavalyi száraz bábakalácsok maradványait is megtaláltuk. A mező délnyugati végén mélyül a Mohos-töbör. Laikus szemmel látványban nem különbözik a környezetétől. A karsztvidék felszínét meghatározó kifejezést eddig nem ismertem, viszont alföldi emberként szinonimája, a dolina, szerepel a szótáramban. Az albertirsai dolina-teljesítménytúra egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

 


A fennsíkon élő barna színű bükki szerecsenboglárkákat a feltűnőbb színű egyéb pillangófajok szorítják háttérbe. Kerestük az ismertetőkben jelzett kosborfajokat is, de nem találtuk őket. Ez nem szegte kedvünket, mert a változatos felszíni formákkal bíró fennsík látványa orchideák nélkül is meggyőző volt. A délutánba hajló nézelődés, fényképezés után visszafelé indultunk. Mivel a zöld háromszög úttal párhuzamos Török-útra a térkép szerint hivatalos átjárás nincs, ezért körtúra helyett ugyanazon az úton ereszkedtünk lefelé.


A hosszú naptól elfáradva, jó érzéssel ültünk vissza az autónkba. Répáshuta felé indulva még egy darabig örömmel szívtuk magunkba a hegyi levegőt.


Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz a cikkírópályázatunkon és nyerj értékes nyereményeket!

Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

2022.11.22.

Ritkán adatik meg az Országos Kékkörön, hogy körtúrában tegyünk meg egy etapot, és végig a kéken tudjunk haladni. Nos, ennek is eljött az ideje, hisz Létavértes környékén egy nagy kanyart tesz meg az Alföldi Kéktúra, melynek során kiindulási pontunkra fogunk visszaérni, miközben csodás réteket, lápokat, erdei szakaszokat érintünk, és persze mindenhol a hatalmas homokmezők.

→ Tovább
Észak-alföldi túra, amely „nyomokban tavakat is tartalmaz”

Észak-alföldi túra, amely „nyomokban tavakat is tartalmaz”

2022.11.15.

Úgy döntöttünk, ezúttal a Halápi csárdától a Vekeri-tóig megyünk az Alföldi Kéktúrán. Ugyanis ha ránézünk bármilyen térképre, bizony mindenhol kéklik a környék, ami csodás vízi világot ígér. Igen ám, de az elmúlt esztendők aszályai kivétel nélkül kiszárították a Debrecen környéki tavakat, víztározókat, idén utolsó mohikánként a Vekeri-tóból is eltűnt a víz. A környéken manapság az a szállóige járja, hogy: „nyomokban tavat tartalmaz”.

→ Tovább