1 / 29

Kesztölc, a Pilis lábánál fekvő, eldugott kis település a hetvenes-nyolcvanas években tapétagyártásáról híresült el, és nagy történelmi múltra tekinthet vissza. Első írásos említése (Kistelciként) 1075-ből való, I. Géza oklevelében bukkan fel. A fölötte magasodó Kétágú-hegy meredek sziklafalai védőn ölelik körbe a települést. A mészkőhegy számos barlangja már a tatárjárás korában is nagy jelentőséggel bírt. A pálos rend alapítója, Boldog Özséb a kissé délebbre emelkedő Csévi-szirtek üregrendszerében gyűjtötte egybe a Pilis remetéit. A pár kilométerrel arrébb fekvő klastrompusztai templom és kolostor romjai őrzik az emléküket.

2 / 29

A természet zöldjéből kivillanó fehér mészkőormok nemcsak a sziklamászók bakancslistáján szerepelnek előkelő helyen, de a siklóernyősök is előszeretettel startolnak a meredek letörés csúcsairól. A sportolók leginkább az északnyugati lejtőket részesítik előnyben. A hosszan elnyúló gerinc a Pilisszentlélek feletti Fekete-heggyel határos.

3 / 29

4 / 29

A falu felől a pincesoron a zöld jelzésen, Cseresznyéshát irányából pedig a Kéken közelíthetünk. A régebbi sárga útjelző kereszteket mára lecserélték. A szőlőskertek és egy virágos mező mellett elhaladva, jobbra a sziklák alatti dűlőt hagyjuk magunk mögött. Tavasz révén még mindig dúl az orchideaszezon, minket a sömörös kosborok örvendeztettek meg, és egy megrettenő őzikét is láttunk pillanatok alatt eltűnni a sűrűben.

5 / 29

6 / 29

Feltekintve a Kétágú-hegy ormai töltik ki a látómezőt. Az út elkeskenyedve az erdőbe vezet. A meredek kezdeti szakasz könnyen leküzdhető, mert a bal kéz felől sokasodó sziklák egy kisebb kiszögelléshez vezetnek, ahol már ízelítőt is kapunk a panorámából. Jobbra tartva felfelé kanyargunk. Unalmasnak egyáltalán nem mondható a terep, a fák takarásából ki-kiérve hol egy érdekes sziklaforma, hol a kilátás nyűgöz le minket.

7 / 29

Az Öreg-szirt tetejére egy kis jelzetlen ösvény vezet. Megéri felkapaszkodni, mert a fehér csúcsról egészen Esztergomig ellátni. A Dorogi-medence legnagyobb tava, a Palatinus alattunk csillog. A Kétágú-hegy előttünk lévő platója rávezeti a tekintetet a Dunára. Valahol alattunk, a hegy belsejében ott a Sármány-lyuk barlang (más néven Salamon-barlang), aminek a szája Kesztölc felé nyílik.

8 / 29

Itt jön a mindenki által „csúcscsokinak” nevezett jutalomfalat, egy kis melegedő víz a palackból és indulás tovább. A felejthetetlen kitérő után rövidesen újabb megálló. A zöld háromszög megint „szép kilátás”-helyet ígér. A terasz, ahová érkezünk, a már látott panorámát kínálja. Innen már Klastrompuszta háztetői is kivehetőek. Valaki nejlonból sátrat vert, jó lenne eső ellen, de szerencsére ezúttal az időjárás nem tolt ki velünk.

9 / 29

10 / 29

A Piliscsabai Természetjáró Egyesület Pilisi kilátások jelvényszerző mozgalmában résztvevők a fára helyezett pecsét használatával tanúsíthatják ittjártukat. Kelet felé baktatunk tovább, immár sűrűbb az erdő. A friss sárban a vadak lábnyomai jól látszanak. A Postás út kereszteződésében lefelé indulunk. Az ötvenes évekig ezen a gyalogúton közlekedett a kézbesítő, innen ered az érdekes név.

11 / 29

12 / 29

Ha egyenesen tovább mentünk volna, akkor a pilisi Sasfészekhez érünk. Az 1933-ban, háborítatlan környezetben épült, felújított kulcsosház anno Berda József költőnk egyik kedvenc úticélja is volt. Lefelé menet egyre kavicsosabb talaj nehezíti meg a haladást, a bokatörést elkerülendő, lassítjuk lépteinket. Kesztölc madártávlatból időnként itt is bevillan a cserjés felett, ami örömünkre szolgál.

13 / 29

Ahogy ereszkedünk lefelé, a völgyhöz közeledve a hőmérséklet kissé emelkedik, a nap is előbújik. Az utolsó fákat elhagyva már csak alacsony bokrok szegélyezik az ösvényt. A jellegzetes klímán az öreg-hegyi szőlő szépen terem, a falu pincéiben bor is kóstolható. A tőkék és a sziklás hegyoldal között bandukolunk vissza a kiindulópont felé. Az árvalányhaj-mező selymesen hullámzik a fújdogáló szélben.

14 / 29

Hirtelen különleges állati hang hallatán torpanunk meg. Akár muflonok is lehetnek, de nem látjuk őket, és a hangjuk is elhalványul, miközben távolodnak tőlünk. A táj szépsége és a megannyi látnivaló gyakori fényképezőgép-kattogtatást eredményezett, ezért a körtúránk időben hosszabbra sikerült. A szőlőművelők védőszentje, Orbán szobra a temető mellett őrzi az ősszel érő fürtöket. Lassan beérünk a házak közé, majd az autónkhoz. Teszünk még egy kitérőt Klastrompusztára. A kissé töredezett aszfaltutat a kerékpárosok biztos nagyobb élvezettel használják. A pálos templomrom bekerített maradványai rövid séta keretében körbejárhatók. A zsáktelepülésre tekintő Klastrom-szirtek és a Kémény-szikla képével búcsúztunk a Pilis lábától. Van még erre látnivaló bőven, még biztosan visszajövünk.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde