Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2020. július 10.

Börzsönyi gerinctúra a négyzeten

Roppant látványos és vadregényes túratereppel bírnak a Magas-Börzsöny központi kalderaívéről leágazó mellékgerincek védett erdőségei. Akár a hegygerincről csodáljuk, akár az alattuk szaladó patakok völgyében ízleljük ezt az elbűvölő és izgalmas „vadont”, könnyen rabul ejthet minket mesébe illő hangulata.

Jó pár éve már annak, hogy magam is szerelmesévé váltam e tájnak, amelynek ösvényeit, zegzugait untalan járom azóta is, és amiről még ma sem állíthatom, hogy ismerem. Hogyan is állíthatnám? Hiszen hogy, hogy nem, a Rakottyás-bércre vezető, a Kemence-patak völgyéből induló piros négyzettel jelzett ösvényt még ez idáig sosem jártam végig, sosem kapaszkodtam fel innen a börzsönyi kaldera koronáját adó Csóványos kilátójához, és nem tapasztaltam a keleti irányba nyíló egyedi panorámáját. A szomszédos gerinceken és völgyekben már számtalanszor jártam, így ezt az „érthetetlen mulasztást” már régóta terveztem bepótolni, ezzel pedig teljessé tenni a Magas-Börzsöny összes jelzett útvonalainak bejárását. Ehhez egy olyan nyári napot választottam, amikor a Nap és a hőmérséklet nem ellenség, és a természet is a szebbik arcát mutatja.

Az Észak- és egyben a Magas-, vagy más néven Központi-Börzsöny határát is jelölő Kemence-patak völgyéből, még pontosabban Királyházáról vágtam neki az útnak, ahonnan a piros négyzet turistajelzés is indul. A meredek partfalakkal övezett alig pár házas üdülőtelep nevében Mátyás király emlékét őrzi, akinek a hagyomány szerint hajdanán itt állott vadászháza, és e külvilágtól elzárt, vadban gazdag erdőrengeteg volt az egyik legkedvesebb vadászterülete. A környékről egyébként számos elnevezést találunk (Királykút, Mátyás-forrás, Király-kúti-bérc, Király-hegy, Királyné pallagja), melyek mind-mind az „igazságos” hírében álló uralkodónk emlékét éltetik.

Királyházáról széles erdészeti út kanyarodik be a Rakottyás-völgybe, amin már sokszor vettem irányt a legendás Tűzköves-forráshoz, továbbá a panorámás Nagy-Mána, vagy a Pogányvár sziklaszirtes gerincére, de most rögtön, a hűs völgyszoros elején, nyugati irányba kitörve követtem a jeleket a Rakottyás-bérc gerincére. Az erdészet által igénybe vett hegyláb ezen része talán nem a legszebb és legromantikusabb börzsönyi terepet tárja elénk, de az itt elterülő kaszálóknak is megvan a maga hangulata és története. Ez a Királyné pallagja, ahol egykoron „Beatrix királyné és udvarhölgyei mulattak, míg a királyi férj az erdők vadját űzte”.

A Rakottyás gerincélére széles kocsiút kapaszkodik fel, aminek első kiemelkedő magaslata az 554 méteres Bangola-tető. Egyik lábam tettem a másik elé, és különösebb bámészkodás nélkül törtem egyre feljebb, hogy izgalmasabb és elhagyatottabb tájba érjek. Itt sem kilátás, sem más izgalom nem nagyon ért, csupán néhány, a közelmúlt esőitől meghízott őzlábgomba, illetve a fehérpettyes álcsüngőlepkék násza törte meg monoton lépteimet egy fotó erejéig.

Gombákkal a későbbiekben is találkoztam, de ezek már hamuszürkék és igen kemények voltak, mivel az anyaguk kő. A Rend-kövek törmelékes és lávakőzetekből felépülő, gombaszerű képződményeit az erózió faragta ilyen egyedi formájúakra.

Rövidesen elértem a Rakottyás igazi gerincélét, ahol már törmelékes, sziklás ösvényen szemlélhettem a hegy természetes, sokmillió éve formálódó látványát, valamint a közelmúltban bekövetkezett természeti erők szomorú pusztítását. Utóbbit a piros háromszög csupán pár méteres leágazása tárta elém, ami a térképen „Szép kilátás” pontként van feltüntetve. A felirat nyilván a panorámára vonatkozik és nem a 2014 decemberében bekövetkezett jégtörés legnagyobb kárt szenvedett területének látképére, amit a szemközti Nagy-Mána-, illetve Sasfészek-bérce közösen nyújtanak.

Erdőbe rejtett kőgörgeteges úton kapaszkodtam tovább a hegyháton, amikor újfent piros jelzésű leágazásba botlottam. Követni kezdtem az enyhe lejtésben és a sűrű, palaszürke törzsű bükkösben vezető ösvényt, amiről bár elvileg tudtam hová vezet, mégis kíváncsisággal telten lépdeltem. A csapás egy monumentális kőobeliszknél ért véget, amit József főherceg 1000. szarvasbikája elejtésének emlékére emeltetett Szokolyi Alajos olimpikon és sportmecénás, aki a századforduló időszakának sokszínű és ismert alakja volt. József főherceg nem mindennapi teljesítményét csak fokozza, hogy az ominózus eset idején mindössze 37 éves volt, ami nem csupán azt jelentheti, hogy őméltósága kiváló vadász volt, de bizonyosan rengeteg szabadidővel is rendelkezhetett.

Most már elmondhatom magamról, hogy itt is jártam. – Efféle gondolatokkal hagytam magam mögött a díszes márványtáblával ellátott kváderköves építményt, miközben visszaigyekeztem a gerincen haladó piros négyzetre. Közelítettem a hegység egyik legszebb sziklatarajához, aminek helyenként egybeérő, máshol különálló tagjaira legszívesebben felmásztam volna, de ezt nem csupán a nehezen járható, omladékos és csúszós terep, de a környezetvédelem sem teszi lehetővé. A látványos Viski-kövek ugyanis fokozottan védett természeti területen magasodnak, tehát a kijelölt ösvényt csak engedéllyel hagyhatjuk el.

A vulkánosság során összecementált kőzetanyagok várfalra emlékeztető sziklatömböket emeltek, amiket a jégkorszak csipkézett szirtekké koptatott. A pompás sziklák mállása, töredezése napjainkban is tart, melyek következtében felaprózódott kőtengerek jönnek létre.

Egyre szűkebb ösvényen, bedőlt fákkal nehezített terepen értem el a Sasfészek-bérc felső részét, valamint az azon futó, általam korábbról már jól ismert piros sávjelzést. Véget ért a felfedezőutam, de a katarzis még hátra volt. Nem volt kérdés számomra, hogy ha már idáig feljöttem, akkor az innen majdhogynem kőhajításnyira lévő Csóványosra is felmegyek, melynek megunhatatlan panorámáját minden évszakban imádom.

Mielőtt azonban a piroson felkaptattam volna a Börzsöny legmagasabb (938 m) pontjára, egy kis hurokkitérőt tettem a hegység legmagasabban fekvő (904 m) forrásához, megnézni, hogy a kánikulát követő esőzések beindították-e a nyaranta gyakorta elapadó Rózsa-forrást. Kicsit csörgedezett belőle a víz, de bevallom, a merítős víznyerőhelyek (a foglalásnak nincs kivezető csöve) nedűjét elővigyázatosságból nem szoktam megkóstolni.

A Börzsönyben 400-nál is több természetesen feltörő forrás fakad, amiből kb. 350 mondható jelentősebb vízhozamúnak, 40 állandó forrás pedig 600 méter felett tör a felszínre. Mind közül a Marcika-kútnak is nevezett időszakos Rózsa-forrás fekszik a legmagasabban.

Innen már csak pár lépés a Magas-Börzsöny teteje, ahonnan kedvenc kilátótornyomról az ország egyik legkülönlegesebb, leginkább hegyvidéki hangulatú kilátása tárul elénk. Körös-körül a természet övezi a közelmúltban felújított, egyben átépített egykori geodéziai mérőtornyot, melynek a tetején található fémkorlátjain a szél gyakran orgonajátékot ad elő. Innen ameddig csak a szem ellát, mindenütt zölden hullámzó hegyhátak, vadregényes meredélyek, távolban magasodó hegyvonulatok festik meg a számomra oly kedves és mesés vidéket. A Börzsöny egykori kráterének felrobbant és beszakadt romjai, az egykori vulkán peremét jelentő Holló-kő gerince, a Felvidék hegyei – köztük a másik nagy szerelmem, a Magas-Tátra káprázatos csúcsai – mind-mind hosszú percekre lebilincselnek, ahogy csendben szemlélem a 22 méteres toronyból a számomra otthont jelentő tájat.

Imádom a természet csendjét. Ez nem némaság, hanem élénk nyugalom, ami megtölti az ember szívét valami eredendően széppel és jóval.

Ebből a madártávlati harmóniából a fémlépcsőkön trappoló gyerekzsivaj rázott fel, akik szintén részesei akartak lenné a kilátás élményének. Igaz, ők még egy kicsit másként, energiától duzzadó kíváncsisággal, felhőtlen örömmel és zabolázatlan lélekkel vetették bele magukat a szemlélődésbe, miközben én mellettük hirtelen öregnek, sőt, már-már vénnek kezdtem érezni magamat. Mennyire mást lát az ember az idő múlásával ugyanabból a toronyból…

Élménygazdag túrám a Csóványoson lényegében véget ért, már csupán a hazajutás léptei voltak hátra a már jól ismert ösvényeken a Magos-fa és a Nagy-Oros-bérc irányába. Visszaértem Királyházára, s ezzel bezárult a nem túl megerőltető körtúra, ami újabb börzsönyi élményekkel ajándékozott meg, és amit csak jószívvel tudok ajánlani mindazok számára, akik a természetjárás során valami háborítatlant, tisztát és egyedit keresnek, ahol nyugalomra és értékes természeti kincsekre lelhetnek.

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2020.10.22.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább
Jenga-torony és Üvegtigris az aranyló őszben

Jenga-torony és Üvegtigris az aranyló őszben

2020.10.22.

Mi lehet jobb egy klassz kirándulásnál? Két klassz kirándulás. Nincs is szebb, mint sétálni a kora délutáni napsütésben, és érezni a levegő meleg ölelését, amikor az erdei ösvényeket megtöltik az ősz illatai. Mi éltünk a lehetőséggel, és egy pasztellszínekben tobzódó, októberi napot a Nagy-Kopasz tetején, majd a Garancsi-tónál töltöttünk.

→ Tovább
A vécén üzletelő rómaiak és a részeg Herkules nyomában Óbudán

A vécén üzletelő rómaiak és a részeg Herkules nyomában Óbudán

2020.10.22.

Egy időben sűrűn megfordultam a Flórián téri aluljáróban. Ugyanazzal a teljes közömbösséggel gyalogoltam el a római romok mellett, mintha csak egy fornettist vagy egy telefont nyomogató jegyellenőrt hagynék magam mögött. Konstatáltam, hogy ott vannak, de különösképpen sosem gondoltam bele, milyen jelentőséggel bírnak – hogy valaha római katonák wellnesseztek ott, ahol most az emberek többsége a krumplis lángosos sorban állva tölti a legtöbb időt. Néha megéri perspektívát váltani, és jobban szemügyre venni azokat a dolgokat is, amik mellett nap, mint nap elmegyünk.

→ Tovább