Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. július 28.

Csallóközi evezőstúra a Kis-Dunán

Pozsonytól Gútáig 135 km hosszan kanyarog a középszakasz jellegű Kis-Duna (Maly Dunaj) Európa legnagyobb folyami hordalékkúpjának északi határán. Vidám csapatunkkal itt eveztünk és örömködtünk öt napot.

A Csallóköz északi peremét kijelölő Kis-Duna a nagy anyafolyó leghosszabb mellékága. Síksági, erősen kanyargó folyó, 30–50 méter közötti szélességgel, viszonylag egyenletes folyással. A középkorban még a legfontosabb hajózható ág volt, mert a Nagy-Dunát csak később tették biztonságosan hajózhatóvá Mária Terézia uralkodása alatt. A szabályozások előtt fontos megélhetési forrás volt erre a halászat, a vízimolnárság és az aranyászat (aranymosás).

A folyóvíz sodrása nem jelentős, de néhány fürdőhelyen alig lehet neki ellenállni vagy felfelé úszni. A döntően kavicsos meder jó lehetőséget ad a strandolásra, a megmártózásra, de a jó helyek nincsenek sűrűn.

Végig ártéri erdők kísérik, egészen a Vágba torkollásig. Sajnos az egykori ligeterdők igencsak leromlott állapotban vannak; tölgyet, szilt, kőrist, füzet, égert alig láttunk, döntően idegenhonos növények (akác, zöld juhar, nemes nyár…) kísérték utunkat a parton. Az állatvilággal szerencsésebbek voltunk. Úgy tűnt, hogy gazdagabb, mint a magyar oldal: több mint 30 fajt figyeltünk meg, köztük hódot, jégmadarat, bakcsót, nagy kócsagot, szürke gémet, szárcsát és vízityúkot.

Mint vízitúra-útvonal nemigen hasonlítható déli testvéréhez, a Mosoni-Dunához, és a szigetközi Duna-ágakhoz sem. És ez nemcsak eltérő földrajzi jellegére igaz, de (vízi) turisztikai feltártságára is. Ezt az ott élők is megerősítették, hogy lenne még itt bőven tennivaló. De az a kevés táborhely („taborisko”), amit láttunk, ahol meg-meg szálltunk, tiszta és gondozott volt.

A komoly vízitúrások Pozsonytól egészen Komáromig evezik meg a folyót, sőt akár Budapestig lemennek. Nekünk öt nappal kellett gazdálkodnunk, így Fél (Tomasov) községnél szálltunk vízre a hídnál.

Rögtön barátságot kötöttünk a Kis-Dunával: fürgén vitt minket erdős partok között.

Stégek, kikötőhelyek váltakoztak a feltűnően ritka horgászokkal. Ami viszont folyamatosan izgatta figyelmünket, az a sok vízparti építmény a kunyhóktól a Rózsadombra illő palotákig.

E szakaszon láttuk a legtöbb hódot, míg rágásnyomaikat mindvégig megfigyelhettük. Egy üvöltöző, részeg „bulihajós” csapat többször beszólt, bekiabált nekünk. Ezt leszámítva végig barátságos, segítőkész és magyarul (is) tudó szlovákokkal volt dolgunk. Szálláshelyünk a Jókai (Jelka) kemping felkapott, kellemes táborhely volt.

A második napon Patonyrétig (Potonske Lúky) eveztünk.

Talán ez volt a legkellemesebb nap: még nem jelentkezett a fáradtság (az ülőgumókban sem), meseszép volt a természeti környezet, fürödni és sörözgetni is lehetett, és a táborhely egy bájos és igényes magánkemping volt.

És még a faluba való bevásárlós sétát is élveztük a lelkes kiszolgálás miatt.

Eperjes (Jahodna) kempingjében vertünk tanyát a harmadik napon. Napközben volt minden, ami egy vízitúrának kelléke: vízimadarak, bedőlt fák, kanyargás, holtág, árnyék és napsütés, fürdés és sörözés, görögdinnye, sőt még egy átemelés is színezte a napot. (Mondjuk, ez a szín nem hiányzott nagyon.)

A negyedik etap Nyárasdig (Topolniky) tartott. Nagy, lusta kanyarok jellemezték vízi utunkat. Szerencséra a lustaság nem ragadt át ránk, jó időben teljesítettük a távot. Ez jól jött, mert pár kilométert felfelé is kellett eveznünk a táborhelyig, amelyik a helyi fürdő melletti kempingben volt.

Az utolsó szakaszt bár lelkesen, de egyre inkább rutinból csináltuk: ébresztő, reggelizés, sátorbontás, vízre szállás, evezés, vízi csata és gyönyörködés, fürdés, sörözés, evezés, vízi csata és gyönyörködés… Egészen addig, míg ki nem eveztünk a feltűnően széles, most nagyon kis vizű Vág folyóra, amelyen hamar leértünk Gútáig, túránk végpontjáig.

(A cikkben nem szerepelnek folyamkilométerek, de ez nem véletlen; három térképünk volt, de ezek ebben nem igazán korreláltak egymással, vagy a valósággal.)

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

2024.03.07.

Bár a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei folyamatosan biztosítják az ország egyik legszebb szurdokvölgyének járhatóságát, a frissen feltorlódott hordalék és bedőlt fák még így is komoly akadályt képeznek, nem csupán a turistáknak, de helyenként a patak vizének is, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy kisebb tavacskát is találtunk a mederben.

→ Tovább
Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

2024.03.05.

Egy jó kis túrázós hétvégét terveztünk egyik kedvenc kirándulóhelyünkön, a Medves-vidéken. Jókor érkeztünk. A nemzeti színekbe öltözött Somoskőújfalu éppen visszacsatolásának századik évfordulóját ünnepelte, Eresztvényben gyönyörű idő fogadott, a Macskalyukban megnéztük az új helyre költözött kilátót, a szlovák Kismalom vendéglőben ettünk egy jót, Fülekre átruccanva pedig megállapítottuk, hogy a kissé ütött-kopott palóc kisvárosig bizony még mindig magyarul álmodik ez az elszakított felvidéki táj.

→ Tovább